vet
vet – ‘dob, hajít’: gerelyt vet, árnyékot vet, pillantást vet; ‘növényi magvakat a megmunkált földbe szór’: kukoricát vet; ‘juttat valahová’: börtönbe vet; ‘készít, kész állapotba hoz’: vályogot vet, ágyat vet; ‘okol’: magadra vess; ‘‹meg- igekötővel› lenéz, alábecsül’; ‘‹sokféle kifejezés elemeként’: gáncsot vet, számot vet, ügyet vet stb. Származékai: vetés, vető, vetemény, vetődik, vetődés, vetetlen, vetület, vetít, vetítés.
Bizonytalan eredetű szó. Lehet, hogy ősi örökség a finnugor korból: cseremisz üdem, mordvin videmsz (‘magot vet’); az összevetés sem hangtani, sem jelentéstani szempontokból nem meggyőző. Lásd még okvetlen, számkivet, vedlik, vetélkedik, vetélő, vetélytárs, vetemedik, vetít, vetkőzik.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
