EREDETMAGYARÁZÓ MONDA | Magyar néprajz

102EREDETMAGYARÁZÓ MONDA

Az embert ősidőktől napjainkig űzi a vágy, hogy az őt körülvevő világot, annak törvényeit megismerje. Ezt a valóságra irányuló kutató szenvedélyt, a „rerum cognoscere causas” kívánó emberi magatartást a mitologikus kérdésfeltevés előzte meg: Miképpen volt régen? Mindig ilyen volt a világ, s ha nem, akkor hogyan és miért változott meg? Egyáltalán, hogyan keletkezett, s hogyan keletkeztek a rajta lévő dolgok? Minden nép költészete őrzi valamilyen formában annak a kornak az emlékét, amikor e kérdésekre az ősi közösségi művészet adott választ. A népköltészetnek ez az a területe, amely az európai és a természeti népek folklórjában a legtöbb hasonlóságot mutatja, éppen a legősibb kérdésfeltevés miatt.

A világ teremtése, az első ember (emberpár) megjelenése a földön, a vízözön, a földi javak birtokbavétele és a létfontosságú dolgok megszerzésének tudománya egy isteni személy vagy hajdan élt kultúrhérosz segítségével, a világ mai rendjét kialakító s még sok más esemény közös témája a természeti és civilizált népek mítoszainak.

Hasonlóképpen az ókori mitológiának is. A klasszikus görög-római költészet egyben arra is példát szolgáltat, hogy az egykor elhitt kozmogónia, a világ keletkezéséről szóló tan, miként vált „csupán” költészetté: a világmindenség számtalan apróbb-nagyobb jelenségét magyarázó történetek a mitológiából kilépve költők tollán nyertek végső megfogalmazást. Valószínűnek kell tartanunk, hogy a Kallimakhosz Aitiai (Okok) c. elégiagyűjteményében megénekelt történetek ünnepek, szokások eredetéről, vagy a Bereniké hajfürtjéről szóló elégia a gyűjtemény negyedik könyvéből, amely egy csillagkép keletkezésének története (III. Ptolemaiosz felesége, Bereniké háborúzó ura szerencsés hazatéréséért hajfürtjét áldozza fel; az áldozat eltűnik, majd az égbolton fedezik fel, csillagkép formájában. – Falus 1964:11. 654–656), éppúgy a néphagyományban gyökerezik, mint Ovidius Metamorphosese (Átváltozások), amely egyebek között az emberi nem vízözön utáni újrateremtését beszéli el Deukalión és Pyrrha történetében. (Isteni szózatra betakarták fejüket, s hátuk mögé köveket dobáltak. Deukalión köveiből férfiak, a Pyrrha által elhajított kövekből asszonyok lettek: Metamorphoses, I. 313–415. sorok és Kerényi K. 1964: 196–200, a pók eredete Arakhné mítoszában: Metamorphoses, VI. 1–145. sorok). Utalhatunk az Orion csillagkép mítoszaira is, amelyeket az Iliászban s még számos más költői műben olvashatunk (Kerényi K. 1964: 196–200), vagy Pandóra mítoszára, amely a betegségek, bajok, szenvedések eredetét magyarázza (Hésziodosz: Erga kai hémerai – Munkák és napok –, 42–105. sorok).

Mitikus gyökerei vannak az ószövetség teremtéstörténeteinek is. A Genezis könyve 103tartalmazza azokat az elbeszéléseket, amelyek elmagyarázzák, hogyan teremtette Isten Ádám mellé Évát, az asszonyi nemet, miért nem egyenlő a férfi és a nő bordáinak száma, miért van a nő a férfinak alávetve, miért csúszik-mászik a kígyó, hogyan keletkeztek a nyelvek stb.

A magyar népköltészet is, hasonlóan a világ valamennyi népének költészetéhez, nagy számban ismer aitiologikus történeteket, amelyeket az eredetmagyarázó monda megjelöléssel illetünk.

A műfaj meghatározása és elkülönítése tartalmi szempontból történhet: az eredetmagyarázó monda tehát a világ teremtéséről, az égitestek, meteorológiai jelenségek, földfelszíni formációk kialakulásáról, az ember és az emberi tulajdonságok, társadalmi viszonyok, intézmények, valamint az állat- és növényvilág eredetéről szóló elbeszélő néphagyomány.

Fontos, szintén tartalmi kritérium, hogy csak az általános, fogalmi szintű dolgok képezik az eredetmagyarázó mondák tárgyát, egyedi jelenségek nem. Például „A” hegy keletkezése (amikor Jézus a mennybe ment, a hegyek utána emelkedtek; azóta vannak hegyek. – Változatai: Kálmány 1893a: 27; 1914b: I. 127; Benkóczi 1908: 44, Berze Nagy 1940: II. 609) idetartozik, de konkrét, megnevezett hegyek, szakadékok mondái nem. A nagyharsányi hegy vagy a tordai hasadék keletkezéséről szóló mondák, hogy csak az ismertebbek közül említsünk példát, nem tartoznak ide. Ezek vagy történelmi korban lejátszódó eseményt beszélnek el, történeti személyhez fűződnek (pl. Szent László, a törökök stb.), s így a történeti mondákhoz kapcsolódnak, vagy pedig természetfeletti lények, ördög, tündérek, óriások tetteiről szólnak, s ennek megfelelően a hiedelemmondák között van a helyük. Kivételt csak a Tisza eredetéről és a Tisza örvényeiről szóló mondákkal tettünk (Kálmány 1893a: 18–19; Bosnyák 1977: 45). Eredetmagyarázó mondának minősülnek, mert szereplőik Isten és Jézus Krisztus, a teremtésmondák főhősei, cselekményük a világ teremtésének idején játszódik, s ily módon abba a mitikus-legendás eseménysorozatba illeszkednek, amit a mondák a maguk sajátos kódrendszerében a világ elsődleges kialakításáról elbeszélnek. Az emberek is csak „általában” szerepelnek. Például a szakáll és a bajusz eredetéről szóló monda legismertebb típusa: Ádám egy paradicsomi folyóban mosdott. Isten tanácsára teste bizonyos részeit érintette a vízzel, s azokon a helyeken kinőtt a szőrzete. Ily módon nyert tekintélyt Éva előtt. (Tíz változatot tartunk számon: Kálmány 1893a: 44–45; Berze Nagy 1940: II. 601–603; Bosnyák 1977: 71; kéziratos gyűjtések: Kósa László: Csengersima, Szatmár m., 1966; Nagy Ilona: Kálmáncsa, Somogyudvarhely, Somogy m., 1966; Gyergyóremete, Csík m., 1968; Cserhátsurány, Nógrádmarcal, Nógrád m., 1969).

KUTATÁSTÖRTÉNET KATALÓGUSOK MÍTOSZ ÉS EREDETMAGYARÁZÓ MONDA LEGENDA ÉS EREDETMAGYARÁZÓ MONDA MESE ÉS EREDETMAGYARÁZÓ MONDA TÖRTÉNETI KIALAKULÁS AZ EREDETMAGYARÁZÓ MONDA ÉLETE MAGYAR EREDETMAGYARÁZÓ MONDÁK

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me