8. Kiskunság, Solt- és Tápió-vidék
8. Kiskunság, Solt- és Tápió-vidék
A megjelölt területet a hiányos gyűjtések miatt csak néhány jellegzetesebb folt alapján tudjuk áttekinteni.
A vidék tánckultúrájának leghívebb őrzői a Solt-vidéki szlovák falvak (Sári, Ecser, Maglód). A környező magyarság új stílusú kultúráját őrizték meg és virágoztatták ki a Kalocsa-vidékihez hasonló életerővel.
A régi stílusnak itt még kevesebb nyoma van, mint a Kalocsa-vidéken. A késői szlovák telepesek számára a döntő hatást a 19. század folyamán kialakuló új magyar táncstílusba való bekapcsolódás jelentette.
A valószínűleg délről északra ható marsdivat a Kalocsa-vidék közvetítésével éri e tájat. A lakodalomban a legöregebbek még a mulatsági funkciójú páros változatokat is járják. Sáriban a táncmulatságok kedvelt páros és csoportos körtánca a tusoló. Üveg körül járt változata is előfordul. A tánc fő életformája ma már csak a menettáncként való alkalmazása. A fiatalok lábán durva ugrálássá fajul, csak az idősebb nemzedékek tánca emlékeztet a kalocsai marsra. A mars elmaradhatatlan kísérőzenéje itt a rézduda, azaz rezesbanda. A lakodalmi mars a hajnali tobzódás egyik fő formája. A táncolni már kevéssé tudó, de mulatni vágyó fiatalok a borgőzös hangulatban fantasztikus produkciókra képesek például egymás nyakába ülve spárgába ereszkednek. A leányok körben járt tusolója viszont igen finom és virtuóz, hatását a fehér bőszoknyás viselet fokozza.
A kunszentmiklósi törökös tánc a lakodalmi hívatlanok alakoskodó, álarcos tánca. Felépítése és formakincse a régi stílusú ugrós egyik sajátos formájává avatja.
Az „ugrós” stilizált változata az ún. kun legényes, mely a kondástánc csizmaösszerugós 412mozzanatát kiemelve hozott létre egy kötött, megmerevített, színpadi felújításnak számítható táncot (Gyöngyösbokréta, Pauliny Béla).
A karikázó helyett itt inkább a körcsárdásról beszélhetünk, mivel rendszerint nem önálló funkciójú, énekszóra járt leánytáncként fordul elő.
A csárdást az egylépéses buktatás, a páros forgás, valamint a lippentős (a szlovákoknál csupkálás), a párelengedés és a lenthangsúly jellemzi. A Solt-vidéki szlovákok gazdagabb formában járják, mint a kiskunsági magyarok. A lassú itt is csak az egy- és kétlépéses csárdás, valamint a páros forgás változataira szorítkozik.
A Solt-vidéki szóló verbunkok (Ecser, Maglód) viszonylag gazdag példányai a nyugati dialektus kötetlen verbunkjainak. Mintegy hidat képeznek a sárközi és Galga-vidéki verbunkváltozatok között. Ecseren Huszárverbunk néven alkalmazták tánckezdésként a már említett Selyemcsárdás- vagy Huszárverbunk-dallamot. Maglódon cifruálásnak vagy cifruválásnak nevezik a párostánc-kezdő figurázást.
A verbunk sokat emlegetett, a harmincas években felelevenített változatai a kunszentmiklósi és halasi verbunkok. A kötött, szabályos forma e vidéken egyedülálló. A kapcsolódó dallamok egyedisége és a történeti verbunkleírásokra feltűnően hasonlító táncszerkezet, a műköltői stílust éreztető verbunkos szöveg, valamint a halasi verbunkos esetében a táncmesteri beavatkozás világosan utal e verbunkváltozatok keletkezésére.
Az előforduló táncok közül megemlítjük a társasjátékszerű kunszentmiklósi süveges, valamint a kötött seprű- és sapkás táncot, továbbá a dramatikus-pantomimikus Oláh leány táncát, mely a Dunántúltól Erdélyig több helyütt szórványosan előfordul.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
