Az arisztokrácia magatartása a Bach-korszakban
Az arisztokrácia magatartása a Bach-korszakban
Az arisztokraták jobbára ókonzervatív meggyőződésűek voltak, a 47-esnek mondott plattformot vallották helyesnek s tekintették az osztrák–magyar "kiegyenlítés" alapelvéül. Koncepciójuknak két vezéreszméje volt. Az első az, hogy a 48-as választójog elvben nem helyteleníthető, de túl széles; a második, hogy a parlamentáris felelős kormányzati rendszer az adott körülmények között nem lehet célravezető. Vagyis az ókonzervatív arisztokraták a 47-es állapotoknál közjogi téren, osztályérdekeiknek megfelelően, kevesebbet akartak, társadalmi tekintetben viszont többet, nem éppen önzetlenül, inkább a "kor szellemében". Innen van, hogy bár ellenzékinek számítottak, hisz szemben álltak az abszolutizmussal, a bécsi politika legmérsékeltebb, leglojálisabb bírálóinak is ők bizonyultak; míg egyrészt az alkotmányos állami élet visszaállítását tűzték ki célul, mégpedig a legkisebb követelmények árán, másrészt azon fáradoztak, hogy visszaszerezzék 48 előtti szerepkörüket és befolyásukat. Bécsbe küldött emlékirataikat (1849, 1850) e taktika jegyében szövegezték, 1857-i memorandumukat szintén. Az előbbi kettőben javaslataikat 15mindenekelőtt a forradalomnak dinasztia-hű, osztályszempontú kritikájával egészítették ki, az utóbbi okmányban, mintegy "a közvélemény nevében", a Bach-rendszer hibáinak feszegetésével. Akcióikban s folyamodványaikban ezért találkozunk nemcsak bírálatra méltó, hanem olykor progresszív mozzanatokkal is. Mindenesetre, mivel végső céljuk az volt, hogy a nemzeti mozgalmakat s a demokratikus irányzatokat a maguk uszályába vonják, valamint hogy akcióik sikere érdekében tömegeket állítsanak maguk mögé, törekvéseikben és taktikájukban a jó és a rossz elem általában egymásba indázva, megtévesztő külsőben jelentkezett. Az osztrák információs szolgálat azonban így is rátapintott tömegmozgósító, népszerűség kereső manővereik titkolt céljára. Egy bizalmas feljegyzésben olvassuk: "a fenyegetett nemzetiség ürügyén híveket [kívánnak] szerezni a lakosság minden rétegében – a magyar nemzeti érzésnek minden törvénybe nem ütköző eszközzel kifejezést adni – így tért nyerve arra, hogy alkalmas pillanatban – a nemzeti egység akaratára hivatkozva – engedményeket erőszakolhassanak ki" (Protmann, pesti rendőrfőnök fogalmazványa). A kormányzat ehhez tartotta magát, közeledési kísérleteiket, míg ez módjában állt, nem méltányolta, emlékirataikat mellőzte.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
