12. ARANY JÁNOS (1817–1882) (SŐTÉR ISTVÁN) | A magyar irodalom története

9612. ARANY JÁNOS (1817–1882)
(SŐTÉR ISTVÁN)

Költészetünk egyik legnagyobb alakja, Arany János Nagyszalontán született 1817. március 2-án. Apja Arany György, édesanyja Megyeri Sára. Kis "fecskefalú" házban élnek a szülők és mintegy tíz magyar holdnyi területen gazdálkodnak. Öreg szülők gyermekeként születik Arany, odahaza szelíd, nyugodt légkörben él, durva szót soha nem hall. Túlságosan érzékeny és túlságosan passzív, félénk természetével éppen ellentéte Petőfinek.

Arany már első gyermekkorában felszívja magába a hajdúlakta környék sajátos mesekincsét, mondáit, legendáit. Apja is nagy mesélő, a kisfiú mint a tejet szívja magába apja "édes regéit". A hajdúság történelmi hagyományai, a környékbeli helyekhez fűződő mondák szerepelnek ebben a mesekincsben, mely mintegy előkészíti Arany későbbi történelmi epikai érdeklődését. A kisfiú sokat olvas. Önéletrajza szerint: "minden könyvet, ami a kezembe került, mohó vággyal emésztettem föl. Gvadányi, a Hármas história (Halleré), Erbia s több e féle dolgok. Décsi Osmanográfiája, Fortunatus s mit tudom én, miféle apróság, a ponyvairodalom egész özönével együtt, az egész városban fel lett kutatva, elkölcsönözve, és megéve" (Önéletrajz; levél Gyulai Pálhoz, 1855. július 7.). Életrajzírói bizonyos fontosságot tulajdonítanak annak, hogy Arany első ízben egy ilyen archaikus irodalommal ismerkedett meg, s a kor klasszicizáló, majd pedig romantikus költői iránya és nyelve, a Kazinczy nyomán Vörösmarty, Bajza művében kialakult irodalmi stílus sokáig idegen maradt tőle.

Már igen korán munkát kell keresnie, tizennégy éves korában, szülei szegénységére hivatkozva, segédtanítói állást szerez, bent lakik az iskolában, tanít és tanul, templomi szolgálatokat lát el, temetésekre jár stb. Segédtanítói keresményéből tesz félre annyit, hogy 1833 őszén a debreceni kollégiumba mehessen. Ez a debreceni éve súlyos anyagi küzdelmekkel jár: nehézségeiről majd a Bolond Istók második énekében (1873) hallunk újra. Itt ismerkedik meg a Bajza-féle költészet stílusával is. Egyik tanárja, Péczely (a komáromi Péczely József fia), a Kisfaludy-féle Aurora mintájára, Lant címen almanachot ad ki. Arany meglehetősen idegenül fogadja ennek az almanach-költészetnek témáit, nyelvét, kifejezésmódját.

Debrecenből Kisújszállásra kerül, mert Aranyéknak nincs pénzük továbbtaníttatásához. Kisújszálláson 1834 tavaszától 1835 tavaszáig az elemi iskolában tanít és a rektor könyvtárát bújja. Ismét visszatér Debrecenbe, de egyévi tanulás után váratlanul otthagyja a kollégiumot és vándorszínészek közé áll be. Nem véletlen, hogy Petőfi is, Arany, is megpróbálkoznak ezzel a pályával: mindketten a maguk egyéniségéhez illő foglalkozást keresik. Arany kísérlete kudarccal végződik, és Petőfivel ellentétben, ő többé nem is mer az új utakon próbálkozni. Beéri azokkal az életlehetőségekkel, melyekkel szerény környezete szolgál. Lelkifurdalások, önmardosások közepette tér vissza öreg szüleihez, akikkel szemben bűnösnek érzi magát a színész-kaland miatt. Apja megvakult távolléte alatt, anyja pedig néhány hét múlva meghal, és Arany mindezért felelősnek érzi magát. Talán ez is az oka annak, hogy későbbi műveibén az önvád, a lelkifurdalás, az érzékeny lelkiismeret olyan fontos szerephez jut. Nagyszalontán most már a véglegesség igényével telepedik 97le, vállal másodjegyzőséget és illeszkedik bele a kisváros eseménytelen életébe.

Másodjegyzőségéből azonban van annyi haszna, hogy alaposabban megismerkedik az élettel és az emberekkel. Sokat kell dolgoznia. A hivatali munka valósággal betemeti. Érdekes, hogy egész életében hivatali munkákkal agyon-halmozottan kell költészetéért küzdenie, napi egy-két nyugodt órát takarítván meg versei számára. Nagyszalontán apró kis peres ügyeket intéz, földméréseket végez, marhapasszusokat állít ki. Később az Akadémiában, a Kisfaludy Társaságnál neki kell vezetnie a jegyzőkönyveket, sőt még a meghívók címzését is őrá bízzák. Szinte érthetetlen, hogy ilyen sok "áldatlan" munka közben hogyan tudta hatalmas életművét létrehozni.

Nagyszalontán nősül meg, árvalányt vesz feleségül, Ercsey Juliannát, aki nevelő szülőknél, módosabb rokonainál élt. Ercsey Julianna hozzáillő élettárs: csendes otthont, nyugodt környezetet, meleg családi életet biztosít számára. Ez a házasság, már élettársának személye miatt is, szöges ellentéte Petőfi házasságának. Arany, aki mindig aggódik a jövőért és állandó létbizonytalanságban él, most kezd neki vagyona gyarapításának. Felesége kis hozományát évről-évre növeli, kevéske földet vásárol, szorgalmasan, takarékosan, beosztással élnek. Halálakor hagyatékát kb. százezer forintra becsülték, ami igen jelentős összeg volt, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy közben 1849-ben anyagi összeomlás is érte, és 1860 és 1865 között Pesten is szűkös jövedelmet nyújtott neki a Kisfaludy Társaságnál elfoglalt állása, s folyóirataira még rá is fizetett. Életrajzírói megemlítik Arany szigorú puritánságát, amellyel mindenféle nemzeti ajándékot visszautasított, és szabadságolása után nem volt hajlandó elfogadni az Akadémiától járó főtitkári fizetését. Arany vagyona tehát nehéz munkával, sok takarékossággal összehozott vagyon volt.

A nagyszalontai magányban egy társa akadt, aki mélyebben hat majd költői pályájának kialakulására: Szilágyi István, aki 1842-ben kerül a kisvárosba és nőtlen ember lévén jóidéig Aranyéknál étkezik. Szilágyi már szerepelt különféle irodalmi pályázatokon, művelt ember, ő adja Arany kezébe Szophoklészt, ő bíztatja fordításra, és Arany angolul is az ő tanácsára tanul meg, hogy eredetiben olvashassa Shakespeare-t. Lamennais könyvét, az Egy hívő szavait is állítólag lefordította, bár a kézirat mindmáig nem került elő.

Nagyszalontán éli végig Arany az 1843–44-es országgyűlés utáni megyei harcokat is. Látja a bocskoros nemesség elmaradottságát, a nemesi liberális párt elvtelenségét, a konzervatívok korlátoltságát. Ezek az élmények késztetik arra, hogy 1845-ben írni kezdje Az elveszett alkotmány című eposzát, mellyel majd feltűnik és pályadíjat is nyer.

Az 1843–44-es országgyűlés után a megyék politikai életében kiélesednek a harcok a szabadelvűek és a maradiak között. A bocskoros nemesség túlkapásai, a tisztújításokon, megyegyűléseken végbemenő botrányos jelenetek felhívják a figyelmet a megyerendszer korhadtságára. A Pesti Hirlap a centralisták kezébe kerül, akik megkezdik vármegyeellenes cikksorozataik közlését. Kemény Zsigmond megírja Korteskedés és ellenszerei című röpiratát (1843–44). A kormány adminisztrátorokat nevez ki a vármegyék élére. A túlkapások napirenden vannak: Biharban az 1845-ös tisztújításon izgatás folyik a nemesi adó és a házi adó miatt; katonaságot vezényelnek ki, csapatok tartják megszállva 98a vármegyeház környékét, sőt magát a megyei üléstermet is. December 15-én megyegyűlést tartanak, az ellenséges pártok ólmosbotokkal, furkósbotokkal támadnak egymásra, a terem falait vér szennyezi be. Arany végigéli mindezt és keserűen írja Szilágyi Istvánnak: "Én magam most is szabadelvű vagyok, de fájdalmasan hat rám érezni, hogy nincs e megyében elvrokonom" (1845. augusztus 1.). Arany bizonyára olvasta Eötvös színművét, az Éljen az egyenlőség!-et (megj. 1844) és Nagy Ignác Tisztújítását (1842). De tévednénk, ha ezeknek a műveknek közvetlen hatását keresnők Az elveszett alkotmányban. Valószínűbb, hogy a megyeellenes kritika általános áramlata érintette meg Aranyt is, valamint annak a szatírapályázatnak a pályaművei hatottak rá, melyet 1842-ben hirdetett meg a Kisfaludy Társaság. Arany olvashatta Tárkányi, Szentmiklóssy Sámuel és Szilágyi István pályaműveit, hisz ezek nyomtatásban is megjelentek. Szilágyi István Emlékbeszéd című írásának (1842) Hátrafalvy Bendegúz nevű alakja pl. Az elveszett alkotmány Rák Bendéjének a nevét is szolgáltatta. Nem ismerte A falu jegyzőjét (1845), habár Az elveszett alkotmány megyekritikája csaknem azonos értelmű az Eötvös regényében foglalttal. A két mű valóságanyaga is azonos: a megyei élet, a politikai küzdelmek, táblabírák, földbirtokosok, a megyei élet jellegzetes figurái stb. nyernek ábrázolást mindkét műben. Tudjuk azonban, hogy Arany csak Az elveszett alkotmány megírása után ismerte meg A falu jegyzőjét; 1847. január 21-én írja Szilágyinak, hogy a nagyszalontai kaszinóba megérkezett Eötvös regénye.

Az elveszett alkotmányt 1845 július végén kezdi írni; százával önti a hexametereket s alkotja meg az egész művet "a pillanat szeszélye szerint".

Az elveszett alkotmány megalkotásával Arany termékeny korszaka kezdődik el, és tart 1846-tól egészen a forradalom bukásáig. Legtermékenyebb esztendeje az 1847-es, mely az átalakuláshoz fűzött általános, lelkes várakozás miatt az egész magyar irodalomban is jelentős év. Az 1847-es év hozza meg Petőfi lírájának teljes, gazdag kibontakozását, Eötvös nagy történelmi regényét, és Kemény Zsigmond Gyulai Pálját.

Arany egyelőre még ismeretlen vidéki költő. 1845-ben a Kisfaludy Társaság vígeposz írására hirdet pályázatot huszonöt arany pályadíjjal; a határidő november 20. Arany beküldi Az elveszett alkotmányt és megnyeri a pályadíjat. Bármily fucsán hangzik, Az elveszett alkotmány jobban tetszik a bírálóknak, mint a szerzőnek. A Kisfaludy Társaság Évlapjai közlik a pályázatokat. A három bíráló: Erdélyi János, Stettner György és Vörösmarty Mihály általában viszonylagosan tartják legjobbnak a többi közül Az elveszett alkotmányt, de számos és jogos kifogást is tesznek ellene. Stettner ugyan "irodalmunk valóságos nyereségének" tekinti, Vörösmarty azonban valamennyi pályaműről megállapítja, hogy nyelvük olyan, "mintha már irodalmunk vaskorában élnénk". Vörösmarty megállapítása helytálló, mert Az elveszett alkotmány nyelve időnként nehézkesnek, bonyolultnak tetszik, és ebben a műben még nyomait sem látjuk annak az elbeszélési könnyedségnek, mely Arany későbbi műveit jellemzi. Beöthy helyesen látta meg Vörösmarty nemtetszésének okát: Az elveszett alkotmány hexameterei nem a Zalán futásának (1825), hanem a Lúdas Matyinak (1815) hexametereire emlékeztetnek inkább. 1846. február 4-én ítélték oda Aranynak a jutalmat. Szilágyi üdvözli lelkes levélben (1846. február 15-én), de még ő is megjegyzi, hogy a mű nyelve és a versek 99döcögnek. Arany nem becsülte sokra Az elveszett alkotmányt: "Sajnálom elveszett időmet, melyet az elveszett alkotmányra vesztegettem…" (levele Toldy Ferenchez, 1847. november 8.). Maga a mű az Évlapok 1849-es kötetében jelent meg.

Az elveszett alkotmány Első alkotói virágkora Toldi Barátsága Petőfivel Toldi estéje A forradalom idején és Nagykőrösön Útkeresése az epikában A nagykőrösi korszak lírája A nagykőrösi balladák A pesti évek Buda halála Az utolsó korszak Az Őszikék Toldi szerelme Az Arany-életmű Kiadások Irodalom

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me