A líra
1011A líra
A helyzet átmenetiségét, a nézetek, álláspontok megoszlását a legmozgékonyabb, közvetlenül reagáló, színvonalát tekintve pillanatnyilag a legrangosabb műfaj, a líra állapota mutatta tisztán.
A felszabadulás irodalomtörténetileg legjelentősebb eredménye, hogy szabad hangot kapott a munkásmozgalomban részt vevő vagy ahhoz közelálló líra. Igaz, Benjámin László költészetét ekkor még a személyes gyász, az átélt kínok friss emléke táplálta, ami szinte egy ország népében való csalódássá szélesült, vívódásában azonban a továbblépés belső feltételei is értek. Az üldözött, munkaszolgálatos Zelk Zoltán fájdalmas líráját azonban a kitörő öröm és lelkesedés váltotta fel, s szinte első pillanattól látta a felszabadulás politikai jellegét (Egy vörös katona sírjánál); költészetét már ekkor a párt törekvéseivel való azonosulás jellemzi. Gereblyés László, Szüdi György sem csak a felszabadulást értelmezték kommunista módon, de megelevenítették a magyar és nemzetközi munkásmozgalom fasizmus elleni harcát; Keszthelyi Zoltán természeti képekbe oldott béke- és szabadság-ünneplése is "az építés dicséretébe" a párt célkitűzéseinek támogatásába váltott.
A magyar líra egész volumenéhez és tehetségeinek számához viszonyítva azonban a költészetnek ez a rétege csekély volt. Nem mintha a felszabadulás aktív igenlése nem tükröződött volna. Fodor József líráját mély derű, bizakodás, életvidámság, a munkás építés humanista pátosza (Boldog zendülés), Illyés Gyula líráját az építő munka megindulása és eredményei fölötti öröm s a felszabadulás nemzeti felelőssége hatotta át. De egyikét a polgári humanizmus természetes korlátai, másikét a paraszti nemzetszemlélet egyoldalúsága kötötte meg s tette mindkettőjüknek a munkásosztályhoz, a szocialista perspektívához való viszonyát felemássá, aktív, helyeslő magatartásukat esztétikailag-művészileg elvonttá, ami Fodor pátoszában, Illyés idillizmusában (Megy az eke, Cserepező) fejeződött ki. (Illyéséhez hasonló okok lendítik és kötik Jankovich Ferenc líráját is.)
A legnagyobb táború és számos tehetséggel bíró polgári indítású líra szinte zökkenőmentesen folytatta ott, ahol abbahagyta. Szabó Lőrinc lírai önéletrajza (Tücsökzene, 1947) részletszépségekben gazdag alkotás, de a megközelítés zártságán egyáltalán nem látszik, hogy az életút felméréséhez a történelem változása értékelő és rendező elvet adott volna; Weöres Sándor kötelei szinte kihívó hangsúllyal, profetikus-programatikus eltökéltséggel hirdették a zavarnak, fontoskodásnak és hadonászásnak látott új élettel szemben a passzív, kontempláló magatartás intuitív misztikáját; Vas István ekkori lírája az izolációt aggodalmasan fenntartva a régi szenvedés s az "új tabuk" közt tanácstalanul viaskodott a múlt csüggesztő emlékeivel – legszebb verseiben is csupán az élet újrakezdésének körvonalazatlan vágyát fogalmazta meg.
A polgári izolációs magatartás erős továbbélésére jellemző, hogy tehetséges fiatalok tömörülését is létre tudta hozni olyan program alapján, amely József Attila és Illyés Gyula közéleti lírájának kikapcsolásával Babitsot állította a két világháború közti magyar líra centrumába. Az Új Hold lírája ugyan nem jelentette ennek az abszurd programnak következetes megvalósítását. A fasizmus iszonyatával való találkozás élménye – mindenekelőtt Pilinszky 1012János megrendítő költői vízióiban – mély nyomot hagyott költészetükben. De a pesszimizmus általánosítása, a kibontakozás reménytelenül vergődő keresése nemcsak a múlt nemzedék élményének, hanem a társadalmi elzárkózás programjának is súlyos következménye volt. Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Rába György, Szabó Magda, Végh György introvertált, némelyiküknél vallásos elemektől sem ment, elvont privatizálásától a velük egy égtájról indult Rákos Sándort, Somlyó Györgyöt, Devecseri Gábort konkrétabb antifasizmusuk, érzékenyebb közéleti felelősségérzetük már ez időben elhatárolta.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
