Vízrajz
Vízrajz
A térség legnagyobb része a Tisza vízgyűjtő területéhez tartozik. Kivétel csak az Olt, amely egyedül töri át a Kárpátok vonalán húzódó vízválasztót, a többi folyó az Erdélyi-szigethegység völgyeiben nyugat felé hagyja el az Erdélyi-medencét. A Tisza Rahótól akadályozza a hadműveleteket és áradáskor teljesen lehetetlenné teszi a hídverést. Folyásának sebessége Máramarosszigetig 2–3 km/h, onnan az Alföldig fokozatosan lassulva 0,5–1,2 km/h-ra csökken. A Tisza egyetlen áttörése Husztnál van. A márciustól júniusig tartó áradások, elsősorban a belvíz miatt, sokhelyütt vadvizes területeket hagynak maguk után, melyek a sűrű alföldi holtágakkal és lápos vagy füzes területekkel együtt erősen megnehezítik a folyó megközelítését. Átkelésre alkalmas helyek a Tiszán a trianoni határig: gázlók Husztig, amelyek azonban a nagy vízsebesség miatt veszélyesek, vasúti híd Máramarosszigetnél és Hosszúmezőnél, illetve közúti és vasúti híd Királyhágónál. A Tisza a tárgyalt területen nem hajózható.10
10 Somogyi Endre: Magyarország és környező államainak katonai földrajza. 2. kiadás. Jakab M. H. Könyvnyomdai Műintézet, Budapest, 1930. 58–60. o.
A folyó jobb parti mellékfolyói a Kárpátalján a Nagyág, a Latorca és az Ung. A Latorca Munkácstól, az Ung Ungvártól jelentett komoly akadályt. A Tisza bal parti mellékfolyói Husztig a Visó és az Iza, amelyek több helyen gázolhatók ugyan, bár a Visó mélyen bevágott völgye megnehezítette a csapatmozgásokat. A Túr akkoriban jórészt szabályozatlan volt, mocsaras partjaival nehézségeket okozott az átkelni szándékozóknak. A Szamos Déstől számított katonai 34akadálynak, Zsibóig szűk völgyű hegyi folyó. Hídja kevés volt, de decembertől februárig gyakran fedte járható jégpáncél. A Szamos jelentősebb mellékfolyói a Kis-Szamos és a Kraszna. A Sebes-Körös, amely 1940-ben a Körösök közül egyedül eredt Magyarországon, Révtől volt akadály. Nagyváradig gyors folyású, hídja azonban sok volt, jobb parti mellékfolyója, a Berettyó, csak Szalárdtól volt szabályozott. A Maros a történelmi Erdély határán túlig hegyi folyó, de 1940–44 között csak Nyárádtőig, illetve a trianoni határtól folyt magyar területen. Akadályként az oláhtoplica-dédai áttörésben, majd Szászrégentől volt jelentős. Völgye az áttörést leszámítva jól járható, medre Szászrégennél és Radnótfájánál gázolható. A Maros mellékfolyói közül 1940-ben a Kisküküllő Kóródszentmártonig, a Nagyküküllő Székelykeresztúrig folyt magyar területen, addig az áradási időszakot leszámítva mindkettő gázolható volt. Az Olt Illyefalváig tartó szakasza Magyarországhoz tartozott, Bölöntől Köpecig a határt alkotta. Sok gázlója és áthidalása lévén akadályt csak hóolvadáskor jelentett.11
11 Somogyi, 160–169. o.
