A tordai csata első szakasza: a szovjet–román csapatok betörése az Aranyos-vonalba
A tordai csata első szakasza: a szovjet–román csapatok betörése az Aranyos-vonalba
A továbbiakban a tordai csata lefolyását olyan módszerrel kísérjük figyelemmel, hogy mindennap előbb megemlítjük, mit írnak a német források, majd a rendelkezésre álló ma-gyar és román források alapján részletezzük és pontosítjuk az eseményeket.
Szeptember 13-án a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport napijelentése egy ezrederejű, 12 harckocsival megerősített támadást említ a tordai hídfő ellen Szentmihályfalvánál, amit a II. hadtest német páncéltörő ágyúk segítségével, 7 harckocsi kilövésével visszavert.1039 A III. német páncéloshadtest-parancsnokság beérkezett Kolozsvárra. Ugyanott kezdtek gyü-lekezni a 23. német páncéloshadosztály részei is.1040
1039 KTB 7208527., 7208532. felvétel.
1040 KTB 7208529. felvétel.
A 2. páncélos-utászzászlóaljat Aranyosegerbegy körzetéből a Ludas patak völgyébe vezényelték át, hogy ott völgyzárakat telepítsen, illetve előkészítse rombolásra a patak műtárgyait. A II. hadtest törzse ezzel kívánta megakadályozni, hogy adott esetben egy Marosludasnál áttörő szovjet–román harccsoport északi irányban a patak völgyében gyorsan előretörve kelet felől átkarolhassa az Aranyos menti védőállásokat. Ezzel párhuzamosan a zászlóalj más részeinek a tordai csatamező mögötti egyetlen, nagyobb gépesített kötelékek manőverezésére is alkalmas horizontális műutat, a Magyarfráta–Mezőcsán–Aranyosegerbegy utat kellett megerősítenie.1041 A szovjet erők reggeltől tüzérséggel, közte sorozatvetőkkel (Sztálin-orgonákkal) lőtték Marosludas térségét, s este már gyalogsággal támadták azt, de a 3/5. gépkocsizó lövészzászlóalj tartotta a Maros vonalát.1042
1041 Esze 41. p.
1042 Refl.: Dávidházy-napló szeptember 13-i bejegyzése, Refl.: Schuppler-napló szepember 13-i bejegyzése.
A szovjet csapatok elérték a tordai hídfőt. Délben Bágyon felől 12 harckocsi hatolt be Alsószentmihályra. Előttük hátrált be a községbe, majd a tordai hídfőbe egy német utászzászlóalj néhány rohamlöveggel. A 25. magyar páncélvadászszázad fedezte visszavonulásukat, s 7,5 cm-es lövegeivel kilőtt 3 szovjet harckocsit. Böszörményi Géza ezredes, a vé-dőkörlet parancsnoka jelentésében erős harcfelderítő csoportnak minősítette a hídfőt elért, majd a magyar páncélelhárító tűzben elakadt szovjet éket.1043 A német források 7, a magyarok 3 harckocsi kilövéséről tesznek említést. A megoldást az ellentmondásra a 25. hadosztály hadműveleti naplójának 14-i bejegyzése adja meg: „...a 25.gy.e.n.pct.á.szd. (...) 2 nap alatt 7 orosz pc-ost lőtt ki ...”1044 A jelentésben említett nehéz páncéltörő ágyússzázad parancsnoka, Szentágotai Károly főhadnagy szerint egy nap alatt (13-án) lőttek ki 7 harckocsit. Szentágotai állítását saját emlékezetén túl korabeli jelentésekre, újságcikkekre és egy rádió-hírre alapozza.1045 A különféle forrásokban található adatok eltérésére jellemző, hogy még 17 harckocsi kilövéséről is olvashatunk ezen a napon.1046 Az azonban bizonyos, hogy a szovjet harckocsizókat megállították a tordai hídfő előtt.
1043 Erdélyi hadműveletek 23–24. lap (in 25.ho. 28–29. lap); Veress III–28. p.
1044 Tordai csata 2. lap (in 25.ho. 2. lap).
1045 Refl.: Szentágotai-levél ; a Szentágotai által hivatkozott források: Böszörményi Géza ezredes jelentése (Szentágotai birtokában), Pesti Hírlap 1944. szeptember 17., MTI-hír a Magyar Rádióban 1944. szeptember 14-én.
1046 Kékkői II–233. p.
176A magyar utóvédek is bevonultak Bágyon–Harasztos irányából. Jelentették, hogy a Keresztesmezőt délről lezáró Létom-hegy lejtőin román tüzérség települ. Délutánra a tordai hídfő tüzérségi tűz alatt állt, amelybe szovjet aknavetők is bekapcsolódtak.1047
1047 Erdélyi hadműveletek 24. lap (in 25.ho. 29. lap).
Délután a 25. hadosztály sávjába Kolozsvár felől beérkezett a 12. német légvédelmi tüzérezred. A hadosztály hadműveleti naplója szerint három, 8,8 cm-es lövegekkel felszerelt ütegét a hadosztály tüzérparancsnoka a tordai támogató tüzércsoporthoz osztotta be, egyelőre páncélelhárítási feladattal. Ernst Jansa ezredes, az ezred (Flak. Regiment 12.) parancsnoka két osztály kötelékében összesen nyolc gépesített (mot.) ütegre emlékszik: a II/24. légvédelmi tüzérosztályba (Flak. Abteilung) három nehéz és két könnyű, a 77. könnyű légvédelmi tüzérosztályba (Leichte Flak. Abteilung) három könnyűüteg tartozott. Jansa levelében csak ez utóbbi három fegyverzetét adja meg: négycsövű önjáró légvédelmi gépágyúkat említ. Leírja továbbá, hogy ezredének egy részét Torda térségébe vonták előre, a többi Kolozsvár légvédelmét látta el. A két forrás egybevetéséből adódik, hogy a II/24. osztály három nehézütegét oszthatták be a tordai tüzércsoportba.1048
1048 Erdélyi hadműveletek 25. lap (in 25.ho. 30. lap); Ernst Jansa nyugállományú ezredes, a 12. német légvédelmi tüzérezred egykori parancsnoka 1964. július 14-én kelt levele Gosztonyi Péterhez (in Gosztonyi-archívum).
Annak ellenére, hogy a szovjet harckocsik a tordai hídfő előtt megtorpantak (de bent maradtak Alsószentmihályon), a 25. gyaloghadosztály vezérkari főnöke, Adonyi-Naredy Ferenc vezérkari őrnagy esti összefoglalójában úgy ítélte meg, hogy a tordai hídfő már csak 1-2 napig tartható. Megállapítását azzal indokolta, hogy a 9. tábori póthadosztály visszavonulása gyorsabb volt a vártnál (eredetileg 13-án sötétedésig tartaniuk kellett volna a Létom-hegyet, ezzel a Keresztesmezőt), aminek következtében nem maradt elég idő a tordai hídfőállás megfelelő berendezésére az Aranyostól délre. Adonyi-Naredyvel azonos következtetésre jut emlékirataiban Hollósy-Kuthy is.1049 Következtetésük pesszimistának bizonyult, a tordai hídfő csak szeptember 30-án esett el.
1049 Erdélyi hadműveletek 26. lap (in 25.ho. 31. lap); Hollósy-Kuthy 65. p.
Szeptember 14-én a német napijelentések szerint a Szentmihályfalvánál előző nap foglalt hídfőből kiindulva, a szovjet–román csapatok nyugat felől betörtek Tordába és kelet felől elfoglalták Mészkőt. Két harccsoport (egy német rohamlövegosztály és két magyar zászlóalj) bevetésével a betörést és a hídfőt teljesen felszámolták, három zászlóaljat kiszorítva onnan, s Tordától 6 km-re délkeletre némi teret is nyertek. Megemlítik, hogy egy másik román harccsoport Aranyosegerbegynél átkelt az Aranyoson és elfoglalta a községet. Egy harmadik betörésről is beszámolnak, Marosludasnál, amit még aznap felszámoltak, de a városnál a Maros déli partján tartott hídfő elveszett. A német forrásokban említett német rohamlövegosztályt Schuppler Erik hadnagy, a 2. páncéloshadosztály-törzs hadműveleti osztály 2. segédtisztje (I.a.2.sgt.) 239. hadrendi számmal azonosítja.1050
1050 Mehner XI–35. p.; KTB 7208537., 7208240–7208541. felvétel; Refl.: Schuppler-levél 7. p.
E napon a magyar források szerint is erőteljesen fokozódott a nyomás a 25. gyaloghadosztály sávjában. A 13-án Alsószentmihályra betört szovjet harckocsik, román gyalogsággal, átkeltek az Aranyoson a 25. hadosztály és a 2. hegyi-pótdandár csatlakozásánál, Mészkőnél, ami már a 2. dandár védősávjába esett. Elfoglalták a 380-as magaslatot, és behatoltak a Torda délkeleti szélére vezető Hosszú-völgybe. A 2. dandár egy zászlóalja a 25. hadosztály 1/II. zászlóaljával, német részvétellel Szind irányából, a Köves-bérccel párhuzamosan, annak keleti lejtőin ellenlökést indított, s az eredeti helyzetet helyreállította, kivéve a 478-as magaslatot (kb. 1 km2 területen), közvetlenül az Aranyos partján, Mészkőtől északnyugatra. Az ellenlökést a dandárparancsnok személyesen vezette.1051
1051 Tordai csata 2. lap (in 25.ho. 2. lap); Erdélyi hadműveletek 27–29. lap (in 25.ho. 32–34. lap); Hollósy-Kuthy 66. p.; Veress III–28–29. p.
A magyar források nem tesznek említést sem Mészkő elestéről és visszafoglalásáról, sem saját térnyerésről. A magunk részéről a magyar forrásokat tekintjük autentikusnak. Mészkő esetében azért, mert a 25. gyaloghadosztály hadműveleti naplója igen pontosan rögzíti a tereppontokat, faluszegélyre, faluközépre, magassági pontra, útelágazásra lemenően. Azt elképzelhetőnek tartjuk, hogy a helyszínen lévő német alosztályoktól még úgy ment fel a jelentés: fennáll a veszélye Mészkő elvesztésének; s az ellenlökésre intézkedő 177német parancsnok ezért úgy fogalmazott, hogy Mészkő visszavételére kell megindítani az ellenlökést. A térnyerés nemlegességét illetően azért is a magyar forrásokat fogadjuk el, mert harcászatilag nem lett volna értelme az éppen kialakított folyóvédelemből átkelni a védhetetlen sík terepre, néhány négyzetkilométer kedvéért. Főként nem akkor, amikor a 2. hadsereg felettes német parancsnoksága is elfogadta az Aranyosra történő visszavonulást, illetve a folyót (s nem pedig az előtte elterülő mezőt) jelölte ki fő védővonalként.
A 7. tábori póthadosztály utóvédjeként 13-án visszaérkezett 13/II. gyalog-pótzászlóalj parancsnoka, Magyar László százados emlékirataiban beszámol a Szind térségéből tervezett ellenlökés előkészületeiről. A Szindi tónál pihenőben lévő zászlóalját egy német gépesített alakulatba osztották be. Az ellenlökés hajnali 0500-kor indult volna, ám 5 perccel előtte szovjet tüzérségi csapás érte a német harcjárműveket. Az ellenlökés Magyar szerint így meg sem indult. Megítélésünk szerint az ellenlökés a fent leírt módon lefolyhatott, legfeljebb abba a 13/II. gyalog-pótzászlóalj nem kapcsolódott be a németeket ért tűz miatt. Magyar egyébként is így fogalmaz: érzése szerint zászlóalját a felettes magyar pa-rancsnokságok elfelejtették, s a németek mint váratlan ajándékot osztották be saját magukhoz a saját seregtestétől valóban elszakadt magyar zászlóaljat.1052
1052 Magyar 93. p.
A 18. román kiképző gyaloghadosztály szovjet harckocsikkal megerősített ezrederejű harccsoportja a reggeli mészkői visszavettetést követően délben a tordai hídfő ellen indított támadást. A magyar 25/III. gyalogzászlóalj a 25. páncélvadászszázaddal és az 59. utászzászlóalj egy századával 4 harckocsi kilövésével a támadást elhárította.1053
1053 Tordai csata 2. lap (in 25.ho. 2. lap); Hollósy-Kuthy 66. p.
Súlyosabb következményekkel járt, hogy a 18. román gyaloghadosztály másik ezrede, ugyancsak szovjet harckocsik támogatásával, benyomult Keresztesre és Aranyospolyánra, átkelt az Aranyos északi partjára, birtokba vette a folyó menti dombvállat (ridót), és tapogatózva előrenyomult a Tordától keletre 3 km-re az Aranyosba ömlő Szent János patak völgyében, ezzel betört a főellenállási vonalba. Az onnan kivetett I/1. zászlóalj felfogására a Szalonnás-hegy–Sósfar-hegy terepszakaszról a pataktorkolat irányába ellenlökést indító 25/I. zászlóalj a tordai tüzércsoport támogatásával megakadályozta Torda kelet felől történő átkarolását. A helyzet veszélyességére jellemző, hogy a szovjet–román harccsoportok már elérték a tordai temetőt. Este a betörés elreteszelésébe bekapcsolódott a 25/II. és az 1/III. zászlóalj is. A betört kötelékeket visszaszorították a patakvölgyből, de a folyó menti dombvállon húzódó főellenállási vonalat nem sikerült visszafoglalniuk.1054
1054 Tordai csata 2. lap (in 25.ho. 2. lap); Erdélyi hadműveletek 29–34. lap (in 25.ho. 34–39. lap); Hollósy-Kuthy 66. p.; megjegyzendő, hogy Keresztest (Christiş) és Aranyospolyánt (Poiana de Arieş) 1967-ben Bogata néven egyesítették mint Torda város külterületét.
A fentiekkel egyidejűleg, kora délután a 7. román kiképző gyaloghadosztály szovjet harckocsikkal megerősített, szovjet sorozatvető tüzérség által támogatott ezrederejű harccsoportja támadást indított az aranyosgyéresi hídfő ellen, és kiszorította a faluból a 26/III. zászlóaljat. A 26. gyalogezred főellenállási vonalát azonban az Aranyos mentén nem törték át, s a hídfő egy része (a vasúti híd körzete) is az ezred kezén maradt.1055
1055 Erdélyi hadműveletek 30–34. lap (in 25.ho. 35–39. lap).
Érdekes, hogy a hadosztályparancsnok esti helyzetjelentésében, amit a II. hadtest parancsnokságára terjesztett fel, csak szovjet alakulatokról tesz említést, románokról nem. Ez esetben a 25. gyaloghadosztály naplóját kell kritikával kezelnünk. A szemben álló 4. román hadsereg anyagának leírásait fogadjuk el, ami szerint a 25. gyaloghadosztály sávjában Tordával szemben a 18., Aranyosegerbeggyel szemben a 7. román kiképző gyaloghadosztály harcolt, s ez utóbbi arcvonalszakaszára érkezett be a 20. kiképző gyaloghadosztály, éppen 14-étől, amely 16-ától átvette a 7. hadosztály támadási sávját. A már leharcolt 7. hadosztály ettől kezdve az Aranyosgyéres–Gerendkeresztúr vonalon a meredek dombvállon kiépített magyar vonalakkal szemben állt, ami nem esett a támadás fő erőkifejtésének irányába. E három, a 6. román territoriális hadtestbe tartozó hadosztály sávjában harcolt a 6. szovjet gárda-harckocsihadsereg 5. gárda-harckocsihadteste, amelynek dandárai egyrészt a támadások gyorscsoportjait képezték, másrészt dandárparancsnokai 178vezették a román ezredekből és szovjet harckocsizászlóaljakból alakított harccsoportokat. Ellentmond a hadosztályparancsnoknak a saját vezérkari főnökének a hadosztály hadműveleti naplójába tett 16-i bejegyzése is, amely pontosan megadja az aznap fogásba esett szovjet és román tisztek és legénység létszámát.1056
1056 Hadosztályparancsnoki jelentés (in 25.ho. 26. melléklet, 161. lap); Armata Romana 81. p.; a hadifogoly-létszámra vonatkozóan: 25.ho. 46. lap.
Az Aranyosegerbegyre betört románokat a 2. páncéloshadosztály (a jelenlegi források alapján nem azonosítható csapatrésze) kiverte onnan. A marosludasi átkelőt és magát Marosludast reggel a 3/5. gépkocsizó lövészzászlóalj feladta, miután 0730 előtt a szovjet gyalogság nagy erőkkel átlépte a Marost, és a zászlóalj hátába került. 1230-kor ellenlökés indult a város visszafoglalására, ám az, a délelőtt folyamán oda átkelt szovjet gyalogság nagy száma miatt, sikertelen maradt. Ezzel egyidejűleg a 2. páncéloshadosztály még min-dig a Maros északi partján tartózkodó utóvédei Kutyfalvánál elhárítottak egy átkelési kí-sérletet, amelynek során több szovjet pontont elsüllyesztettek.1057
1057 Refl.: Schuppler-napló szeptember 14-i bejegyzése; Refl.: Dávidházy-napló szeptember 14-i bejegyzése.
A 2. páncéloshadosztály parancsnoksága Mezőcsánra helyezte át harcálláspontját.1058
1058 Refl.: Schuppler-napló szeptember 14-i bejegyzése.
Szeptember 15-én a 2. hadsereg védősávjában egy nagyobb, egy kisebb betörésről és három elhárított támadásról tesznek említést a német források. Eszerint a szovjet–román csapatok Borrévnél 7-8 km mélyen betörtek a védelembe, s az 1. hegyi-pótdandár arcvonalszakaszán át észak felé Alsójára déli szegélyéig törtek előre. Mészkőnél 3 km-re szorították hátra a 2. hegyi-pótdandár részeit. Tordától keletre a 2. páncéloshadosztály ellenlökése vetette vissza a szovjet–román erőket, visszafoglalva Aranyosegerbegyet, továbbá a védelem visszaverte az Aranyosegerbegy és Marosludas térségében indított támadásokat. A Gruppe Siebenbürgen védősávjában egy eseményt említenek meg: Marosbogát elvesztését egy 16 harckocsival megerősített szovjet–román harccsoport betörése nyomán.1059
1059 Mehner XI–38. p.; KTB 7208544., 7208549. felvétel.
A hadseregcsoport napijelentése szerint Tordától nyugatra, az 1. hegyi-pótdandár arcvonalszakaszán olyan súlyos helyzet alakult ki, hogy Veress késő este maga hívta fel Grolmant, s kért német segítséget a betörés elreteszelésére. A Jára patak völgyébe betört szovjet csapatok ugyanis a patak völgyében északnyugati irányban átszaladhatnak a Gyalui-havasok előhegyein, s Kolozsvártól nyugatra kiérhetnek a nyílt terepre. Ez esetben a tordai védőállás tarthatatlanná válik, ami az Aranyos-vonal, valamint a Maros-állás jobbszárnyának felborulásával fenyeget. Grolman, aki maga is tartott ettől, jelezte, hogy az Eder- és a Gradl-csoportot már útba is indította a térségbe. Ez 2 motorkerékpáros lövész (Gruppe Eder) és 3 páncélgránátos (Gruppe Gradl) zászlóaljat jelentett. Grolman nem csupán Veressnek mondta, hogy egyetért vele a helyzet értékelésében, de valóban így is gondolta. A magyar hadseregparancsnokkal folytatott beszélgetését követően negyed órával felhívta a német I. repülőhadtest parancsnokát, s kérte a légierő bevetését a veszélyeztetett arcvonalszakaszon (a bevetésre üzemanyaghiány miatt nem került sor).1060
1060 KTB 7208549. felvétel.
Reggel a 2. hegyi-pótdandár törzse jelezte a 25. gyaloghadosztálynak, hogy a Mészkőtől északkeletre előző nap megtartott hídfőből a szovjet–román csapatok kitörtek Szind irányába. Mészkő a kezükre került.1061
1061 Erdélyi hadműveletek 35–37. lap (in 25.ho. 40–42. lap).
15-ére virradóra szovjet műszakiak Keresztesnél hadihidat fektettek le az Aranyoson. Reggelre ezen nagyobb kötelékek keltek át a folyó északi partján előző nap kialakított hídfőbe. Délelőtt 10-kor a szovjet tüzérség egyórás tűzelőkészítése után a Tordától keletre lévő magyar állásokra a 18. román kiképző gyaloghadosztály 25 szovjet harckocsival megerősített harccsoportja támadt. A csoportot a lehallgatott rádióadásokban Mihajlov-csoportként emlegették. Ugyaninnen tudjuk, hogy a Mihajlov-csoportnak 14 órára kellett volna Tordát birtokba vennie, majd egyesülve a Mészkő felől támadó harccsoporttal, elvágni a kolozsvári főutat. A Mihajlov-csoport délre elfoglalta Torda-Sósfürdőt és kijutott a Szalonnás-hegy déli lejtőire, ezzel Tordától keletre már északabbra járt, mint a város legészakibb pontja. A 25/III. zászlóalj 1045-kor a 10. rohamtüzérosztály 1. ütegével 179együtt indított ellenlökése két rohamlöveg elvesztése után elakadt, a harccsoport visszatért kiinduló állásaiba, Torda keleti szegélyére.1062
1062 Tordai csata 2–3. lap (in 25.ho. 2–3. lap); Erdélyi hadműveletek 35–37. lap (in 25.ho. 40–42. lap); Hollósy-Kuthy 66.p; Veress III–29. p.; Armata Romana 81. p.;
A hadihíd lefektetésével véget ért az a különös szemben állás, amiről Bodnár Béla főhadnagy, a II/5. harckocsiszázad parancsnoka számol be: „...nem tartott sokáig (...) 3-4 napig (...) Az oroszok Aranyospolyánnál csináltak az északi oldalra éjjelenként áttörve egy hídfőt. Azt, főleg a harckocsik (...) hajigáltak vissza a vízbe s a másik oldalra reggelenként. Ez a macska-egér játék meglehetős veszteségekbe került mindkét oldalon.”1063
1063 Refl.: Bodnár-levél.
A 7. román kiképző gyaloghadosztály is felújította támadását, és végleg kiszorította a 26/III. magyar gyalogzászlóaljat az aranyosgyéresi hídfőből. Harcfelderítő járőrei a délelőtt folyamán megjelentek a Péterlaka-völgyben. Délidőre a 26. gyalogezred felszorult az Aranyosegerbegytől északra a Péterlaka-völgyet keletről határoló hegyekre.1064
1064 Tordai csata 2–3. lap (in 25.ho. 2–3. lap); Erdélyi hadműveletek 35–37. lap (in 25.ho. 40–42. lap); Hollósy-Kuthy 66. p.; Veress III–29. p.
A 25. gyaloghadosztály védősávjában 15-én délelőtt olyan súlyos helyzet alakult ki, hogy Kiss altábornagy hadtestparancsnok a 2. páncéloshadosztály Ludas patak völgyéből átmozgatott harccsoportját ellenlökésre utasította. A csoport délben Mezőcsán irányából elérte a Vaskapu-hegyet, amely mintegy 4 km-re északra az Aranyostól a Szent János patak völgye és a Péterlaka-völgy között helyezkedik el. 1325-kor a harccsoport két irányban (a két völgy felé) megindította ellenlökését. A nyugati csoport (6. gépkocsizó lövészzászlóalj) 15 órára helyreállította a védelmet a Szalonnás-hegy déli lábainál, de Torda-Sósfürdő és a Szent János patak legalsó 2 km-e szovjet kézen maradt. A nyugati csoport lendületét a 3/I. harckocsizászlóalj adta, amelynek élén a Pz.V Panther harckocsikkal feltöltött és ekkor harcba vetett – magyar terminológia szerint – nehézharckocsi-század haladt. A keleti csoport (4. gépkocsizó lövészzászlóalj) ugyanekkorra lezárta a Péterlaka-völgyet, de az Aranyos menti eredeti főellenállási vonalig nem tudott kijutni, sőt, a két szovjet hídfőt estig az Aranyos északi partján sikerült egyesíteni.1065
1065 Tordai csata 2. lap (in 25.ho. 2. lap); Erdélyi hadműveletek 37., 39. lap (in 25.ho. 42., 44. lap); Hollósy-Kuthy 66. p.; a Párduc-századra vonatkozóan: 1230./3.hk.epk.44.XII.2. számú felterjesztés (in HL 510/a. doboz).
A német repülőgépek bevetésének híre eljuthatott a magyar seregtestek parancsnokságaira, s támogatásukkal számoltak is aznapi harctevékenységük tervezésekor. Erre utal a 2. páncéloshadosztály törzse 2. (hadműveleti) segédtisztjének naplója: „A támadás (...) elhalasztva 10,00 órára. Rep. támogatás nem érkezett meg. (...) 17,30-kor (...) A támadás kibontakozóban. Sajnos a rep. támadás ismét elmaradt.”1066
1066 Refl.: Schuppler-napló szeptember 15-i bejegyzése.
A német forrásokban szereplő állítást, miszerint Aranyosegerbegy elesett, s azt a 2. páncéloshadosztály foglalta vissza, a magyar források nem támasztják alá. A szovjet harckocsik és a román gyalogság a községtől északnyugatra húzódó hegyvonulatig jutott, de nem tört be a faluba. A község, s az attól délkeletre húzódó meredek dombváll szilárdan magyar kézen volt, igaz, a támadás súlya nem is az ellen irányult. Tekintettel arra, hogy Aranyosegerbegy a 25. gyaloghadosztály védelmének egyik kulcspontja volt, kizártnak tartjuk, hogy elvesztését a hadosztály hadműveleti naplója, amely sokkal kisebb jelentőségű magassági pontokat is egyenként sorol, ne említette volna meg. S nincs rá utalás a 2. páncéloshadosztály törzse 2. (hadműveleti) segédtisztjének naplójában sem.
Az 5. gépkocsizó lövészzászlóalj 1700-kor ellenlökést indított Marosludas és a Maros északi partján kiépített eredeti védőállások visszafoglalására. Noha kitűzött célját nem érte el a kitűzött célt, a magyar ellenlökés mégis eredményre vezetett, mivel Marosludas-tól északra szeptember 22-éig sikerült megszilárdítani az arcvonalat.1067
1067 Refl.: Dávidházy-napló szeptember 15–22-i bejegyzései.
15-én a 25. gyaloghadosztály parancsnoksága törzsszállását Tordatúrról Mezőcsánra helyezte át. Ez egyrészt a közepén feküdt a hadosztály sávjának, másrészt kicsit messzebb esett a legjobban veszélyeztetett körzettől.1068
1068 Hollósy-Kuthy 66. p.
Ezen a napon halt hősi halált Vértes Vilmos százados, a 25. rohamtüzérosztály 1. ütegének parancsnoka, aki a tordai csatatéren tanúsított magatartásáért posztumusz megkapta a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet. A kitüntetés indoklása több haditettet is felsorol: 180„...szeptember 5-én a tordai műutat Pusztacsánon (...) öntevékenyen lerohanva egy román tábornokot (...) fontos hadműveleti iratokkal foglyul ejtett, (...) 7-én a Szikla-szorosba visszaözönlő saját gyalogság- és vonatrészeket megállítva öntevékenyen szervezett szakasszal, a sziklákon tüzelő ellenségre támadott és azt onnan kiverte. (...) 13-14-én Tordánál páncéltörő ágyús ütegével igen erős ellenséges aknavető- és tüzérségi tűzben 3 harckocsit, 1 sorozatvetőt és több nehézfegyvert kilőtt, 7 harckocsit harcképtelenné tett. (...) 15-én a Tordai hídfőben, utcai közelharcban szakasza élén hősi halált halt.”1069
1069 Vitézségért 72. p.
A harcok 15-i megélénkülése nem utolsósorban a szeptember 5-i szovjet direktíva következménye volt. Ebben ugyanis a szovjet 6. gárda-harckocsi- és a 27. hadsereg arra ka-pott feladatot, hogy 15-ére foglalja el Kolozsvárt. A két hadseregparancsnok (és természetesen a 4. román hadsereg parancsnoka is) a határidő letelte előtt még egyszer kísérletet tett eredeti feladatuk teljesítésére.1070 A harcokban a 6. szovjet gárda-harckocsihadsereg mindkét seregteste részt vett. Az 5. gárda-harckocsihadtestet azonban ezt követően kivonták. Helyét a 9. gárda-gépesítetthadtest vette át. Az utasítást a két seregtest váltására a 2. Ukrán Hadseregcsoport törzse még 12-én adta ki. Az 5. hadtest 8-a óta harcolva érkezett be Torda alá, így feltöltési célzattal vonták ki. A 9. hadtest felvonulása Tordához 12-én kezdődött meg, s éppen 15-én kapcsolódott be a harcokba.1071
1070 Minaszjan 171. p.
1071 Minaszjan 173. p.
Szeptember 16-án a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport napijelentése szerint megindult a Gradl-csoport előző nap Grolman által kilátásba helyezett ellenlökése. A Szind körzetéből indított ellenlökés Tordától nyugatra a Mészkőtől északra másfél km-re lévő magaslatokig jutott, vagyis csak részben reteszelte el az északnyugati irányban húzódó patakvölgyeket, s közülük a legveszélyesebbet, a Jára völgyét nem. Az Eder-csoport is beérkezett a II. hadtest sávjába, de az ellenlökésben nem vett részt. A napijelentés megemlékezik még több, Torda és Aranyosegerbegy között visszavert zászlóaljerejű támadásról. Ugyancsak helyi harcokat jelent a Gruppe Siebenbürgen arcvonaláról, valamint azt, hogy a román csapatok Lőrincfalvánál, a torkolathoz közel átkeltek a Nyárád északi partjára, s hídfőjüket Káposztásszentmiklósig terjesztették ki. Ez 2-4 km mély hídfőt jelentett. Mindkét falut a románok elfoglalták.1072
1072 Mehner XI–41. p.; KTB 7208553., 7208555. felvétel.
16-án a hadseregcsoport parancsnokságán szóba került, hogy a 2. magyar hadsereg arcvonalát megosztják, a II. hadtestparancsnokság vezetné a keleti, a Kessel-csoport a nyugati szakaszt. Döntés nem született, nem utolsósorban azért, mert Kolozsvárott előző nap óta ott tartózkodott a III. német páncéloshadtest parancsnoksága, amely még nem rendelkezett kijelölt arcvonalszakasszal. A felvetésben az játszott szerepet, hogy akkor még a Kessel-csoport parancsnoksága gyülekeztette az újjászervezéshez a német 13. és 20. páncélos-, valamint 10. páncélgránátos-hadosztály részeit.1073 A magyar források szerint ez már előző este szóba került, 15-én 1830-kor a 25. gyaloghadosztály parancsnoka erre vonatkozóan (érvénybe lépési határidő megjelölése nélkül) előzetes intézkedést kapott a 2. hadsereg parancsnokságától.1074
1073 KTB 7208554–7208555. felvétel.
1074 727./2.hds.I.a.44.IX.15. számú hadseregparancsnoki intézkedés (in 25.ho. 42. lap).
16-án, kétnapos pihentetés és feltöltés után a 9. tábori póthadosztályt ismét az első vonalban vetették be. Tekintettel azonban arra, hogy harcértéke így sem volt magas, szárnybiztosítási feladatot kapott. Az Aranyostól keletre, azzal párhuzamosan húzódó meredek dombváll védelmét vette át a 2. páncéloshadosztály parancsnoksága alatt álló gyalogos kötelékektől, Mezőörkétől az Aranyos torkolatáig. A 25. és a 9. hadosztály közti sávhatárt az Akasztófa-hegy–Gorgány-hegy–Felsődetrehem vonalon jelölték ki, minden törésponttal a 25. hadosztály számára bezárva. Az Akasztófa-hegy–Gerendkeresztúr terepszakaszon állásban lévő 26/I. gyalogzászlóaljat a 25. hadosztály, elmozdítása nélkül, átadta a 9. hadosztálynak. Cserében a 9. hadosztálytól a 26/I. gyalog-pótzászlóalj lépett át a 25. hadosztály alárendeltségébe.1075
1075 25.ho. 29. számú melléklet, 164. lap.
181Itt jegyzendő meg, hogy a II. hadtest kötelékében félreértésekre is alapot adó hadrendi számozású ezredek voltak. A 25. gyaloghadosztály alárendeltségében a 25., 26. és az 1. gyalogezred harcolt, a 9. tábori póthadosztályéban a 25. és 26. tábori gyalog-pótezred. Ráadásul 14-én belépett a 25. gyaloghadosztály alárendeltségébe (az egy zászlóalj erejű) 1. tábori gyalog-pótezred. A harcok előrehaladtával, ezzel együtt a személyi veszteségek növekedésével megkezdődött a pótalakulatok beolvasztása a gyalogezredekbe. Az első ilyen intézkedés 17-én adatott ki, a 25/I. gyalog-pótzászlóalj beolvadásáról (18-i határidővel) a 25/I. gyalogzászlóaljba.1076
1076 Hadosztályparancsnoki intézkedés (in 25.ho. 34. melléklet 165. lap).
A magyar források 16-án nem tesznek említést további szovjet–román térnyerésről Tordától nyugatra, Mészkő felől Szind irányába. A német Gradl-csoport ellenlökéséről ebben a térségben a hadseregparancsnok helyzetjelentése (a hadseregcsoport törzse számára) úgy emlékezik meg, hogy az különösebb teret nem nyert.
Ezen a napon Hollósy-Kuthy és Zsedényi, a 25. gyalog- és a 2. páncéloshadosztály parancsnoka közösen szervezett ellenlökést a Tordától keletre kialakult nagyobb hídfő felszámolására. A 25/I. és II. gyalogzászlóalj Torda keleti szegélyéről, a 6. gépkocsizó lövészzászlóalj a Szent János patak tengelyében indított találkozó irányú támadása azonban nem hozta meg a kívánt eredményt, olyan erejű volt az elhárító tüzérségi tűz és a már a folyón átkelt szovjet–román kötelékek harcértéke. A 6. gépkocsizó lövészzászlóalj vesztesége oly mértéket öltött, hogy feltöltés céljából ki kellett vonni. E zászlóalj kötelékében az ellenlökésben – Tarczay Ervin főhadnagy, századparancsnok saját elhatározásából – részt vett a 3/I. harckocsizászlóalj Párduc-százada is, s kilőtt 2 db T-34-est.1077
1077 Erdélyi hadműveletek 39–41. lap (in 25.ho. 44–46. lap); Hollósy-Kuthy 66. p.; Veress III–29. p.; a Párduc-századra vonatkozóan: 1230./3.hk.epk.44.XII.2. számú felterjesztés (in HL 510/a. doboz); 2.A.O.K. Nr. 801./I.a.44. számú hadseregparancsnoki helyzetjelentés (in Ungváry); Refl.: Schuppler-napló szeptember 16-i bejegyzése.
Aranyosegerbegy térségében a magyar források nem említenek különösebb harcokat. Ez összefügg a 7. és 20. román kiképző gyaloghadosztály fent leírt váltásával.
16-án éjszaka az 1/III. gyalogzászlóalj parancsnoka, Rechtzügel Árpád százados 6 fős felderítő járőrrel mélyen behatolt az ellenséges vonalak mögé, elért egy tábori repülőtérnek kialakított füves rétet, s ott 27 repülőgépet megrongált, illetve felgyújtotta a hangárt, majd veszteség nélkül visszahozta katonáit saját vonalaiba. Néhány napig érezhetően csökkent az ellenséges légi tevékenység a tordai csatatéren. Tettéért a zászlóaljparancsnok megkapta a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet.1078
1078 Vitézségért 53. p.
A pihentetés céljából Boncnyíres körzetébe hátravont 3/III. harckocsizászlóaljat e napon kezdték feltölteni Turán-40 harckocsikkal, amelyek nagy többségükben javítóműhelyből tértek vissza.1079
1079 Korbuly 27. p.
A Honvéd Vezérkar 6. osztálya szeptember 16-án adott ki először közleményt a tordai csatáról az MTI számára. A 32. számú hadijelentés arról számol be, hogy „Kolozsvár-tól D-re napok óta súlyos elhárító harcok folynak a nagy túlerővel és számos páncélossal támadó ellenséggel. Az ellenséges jelentésekkel ellentétben Tordá-t és Marosludas-t saját csapataink biztosan kézbentartják.”1080
1080 Hadijelentések 686/b. lap.
Szeptember 17-én a német napijelentések arról számolnak be, hogy a Jára patak völgyében az oda két nappal korábban betört erők felújították támadásukat, és további 5 km teret nyertek északi irányban. Az 1. hegyi-pótdandár arcvonala felszakadt, a támadást Ruhaegresnél a Kessel-csoportba beosztott Eder-csoport állította meg, s zárta le a völgyben futó műutat. Az ugyancsak a Kessel-csoport kötelékébe tartozó Gerecke-csoport ettől felfelé a völgyben további 5 km-re a Járabányától észak felé a völgyet elhagyó kolozsvári műutat zárta le Havasasszonyfalva–Felsőfüle között. Ennek ellenére Ruhaegres és a Hasadát völgyében lévő Pusztaszentkirály között még mindig hézagot jelentettek.
Ez a román térnyerés nem utolsósorban azért következhetett be, mert a német Gradl-csoport 16-i ellenlökése, mint láttuk, csak a Hasadát patak torkolatvidékéig (Mészkőig) jutott, de nem érte el a Hasadáttal 7 km-re délnyugatra párhuzamosan folyó Jára patakot. 182Az sem volt mellékes, hogy a 104. szovjet lövészhadtest ékei bekapcsolódtak a román támadásba. A hadtestet a 4. gárda-lövész-, illetve a 180. és 206. lövészhadosztály alkotta. Az utóbbi a Gyalui-havasok keleti előhegyei között lépett harcba, a 180. hadosztály Torda, a 4. Aranyosegerbegy térségében. A Jára patak völgyében harcoló 2. román hegyihadosztály a 35. szovjet gárda-lövészhadtest alárendeltségében állt. A két szovjet hadtest a 27. hadsereg kötelékébe tartozott.
Tordánál és attól keletre a német források több elhárított szovjet–román támadásról tesznek említést: Aranyosgyéresnél a 2. páncéloshadosztály számolt fel egy aznap foglalt kisebb szovjet hídfőt, s hogy a 8. SS-lovashadosztály vonalait sikertelenül támadták Marosbogátnál és Maroscsapónál.1081
1081 Mehner XI–44. p.; KTB 7208558., 7208561. felvétel.
A Jára völgyében az újabb szovjet–román térnyerés a német források szerint 17-én történt. Veress 16-án 1930-kor keltezett napijelentéséből, amit a Fretter-Pico-seregcsoport parancsnokságán keresztül a Honvéd Vezérkar hadműveleti osztályának terjesztett fel, azonban tudjuk, hogy az 1. magyar hegyi-pótdandár már 16-án sötétedéskor kiürítette Alsójárát és Járabányát, és visszavonult a Havasasszonyfalva–Ruhaegres vonalra. Ezt a 2. román hegyi- és a 206. szovjet lövészhadosztály részei csak 17-én reggel észlelték, s ekkor nyomultak előre a Ruhaegres–Havasasszonyfalva terepszakaszra. Ezt az előremozgást érzékelve lépett közbe a német Gerecke-csoport, lezárva a Havasasszonyfalva–Ruha-egres közötti, Felsőfülétől délre lévő Meggyes-hegyen a két község közötti vonalat, nehogy a magyar csapatrészek még tovább hátráljanak.1082 Megerősíti ezt Izay János százados, az 1. hegyi-pótdandár 2. hegyivadász-pótzászlóalja parancsnokának emlékirata, aki egy félbeszakadt ellentámadásról tudósít a Jára völgyében, amit azonnali visszavonulási parancs szakított meg. Ha összerakjuk a szeptember 16-i ellenlökésről a német forrásokban olvasottakat Izay visszaemlékezésével, megkapjuk Veress jelentésének tartalmát.1083
1082 ...57./2.hds.I.a.44.IX.16. számú hadseregparancsnoki helyzetjelentés (in Ungváry; a jelentés első számjegyei leszakadtak a lapról).
1083 Izay 7–8. p.
A magyar források beszámolnak arról, hogy a 2. páncéloshadosztály két gépkocsizó lövészzászlóalja 17-én felújította támadását a Szent János patak völgye és a Péterlaka-völgy megtisztítására. A támadás egyrészt a szükséges átcsoportosítások késlekedése, másrészt az igen erős szovjet–román elhárító tüzérségi tűz miatt nem tudott teret nyerni. A magyar tüzérfigyelők 12 szovjet sorozatvető üteget (Sztálin-orgonákat) jelentettek a Keresztesmező déli szegélyén.1084 Tordától keletre a kora reggeli ellenlökés elakadását, majd leállítását követően a szovjet–román csapatok mentek át támadásba, de ezt az I/1., a 25/II. gyalogzászlóalj a 2. páncélos-felderítőosztály és a 2/2. páncélos-utászszázad támogatásával visszaverte. A 2. páncélos-felderítőosztály kötelékében igen egyedi fegyverek is részt vettek a harcban mint önjáró páncélelhárító lövegek: kettő nyitott platós tehergépkocsin egy-egy 7 cm-es tengeri partvédelmi löveg német kezelőszemélyzettel.1085
1084 Tordai csata 3. lap (in 25.ho. 3. lap); Erdélyi hadműveletek 42–43. lap (in 25.ho. 47–48. lap).
1085 Erdélyi hadműveletek 42. lap (in 25.ho. 47. lap); Esze 41–43. p.
A 2. páncélos-utászzászlóalj a hadosztályparancsnoktól azt a feladatot kapta, hogy a hadosztály támadási céljának elérésekor aknásítsa el a Szent János patak völgyének déli bejáratát, s ennek érdekében minden erejével haladjon együtt a ellenlökést végrehajtó erőkkel. Esze százados zászlóaljparancsnok a támadást vezető páncélos-felderítőosztály parancsnoka mellé rendelte Dánielfy hadnagyot. Az ellenlökés lefolyását Esze százados részletes harcjelentéséből ismerjük. 0930 körül a támadás a Szent János patak völgyét ke-resztező horhosnál megrekedt az erős szovjet tüzérségi és sorozatvető tűzben. A gyalogság visszafordult, s hozzávetőleg két zászlóaljnyi román gyalogság azonnal megindult a nyomukban. Esze százados ekkor vezényelte előre az utászokat, akik közelharcban megállították a románokat. A visszaözönlő saját gyalogságot az 1. utászszakasz fogta fel saját állásaiban. Késő délelőtt szovjet gyalogság és harci repülők is bekapcsolódtak a harcokba, a helyzet válságosra fordult. Ekkor avatkozott be a 4. és a 6. gépkocsizó lövészzászlóalj, s 13 órára a helyzetet sikerült a ridóhoz közeli kereszthorhosnál stabilizálni.1086
1086 Refl.: Esze-levél és a 2. páncélos-utászzászlóalj parancsnokának ahhoz mellékelt 2. számú harctudósítása (in Esze Jenő archívuma, a dokumentumot a szerző elhelyezte a Hadtörténelmi Levéltárban).
183A 2. páncéloshadosztály e napon 12 tisztet, illetve 312 altisztet és legénységi állományú katonát vesztett. Ebből 0/49 halt hősi halált, 12/249 sebesült meg és 0/13 tűnt el. A hadosztály vesztesége ezzel szeptember 5. óta 30 tisztre, illetve 783 altisztre és katonára emelkedett, ebből 6/103 halt hősi halált, 24/630 sebesült meg és 0/50 tűnt el.1087
1087 Refl.: Schuppler-napló szeptember 18-i bejegyzése.
A Tordától délre, az Aranyos jobb partján tartott magyar hídfőt olyan erejű szovjet támadás érte, hogy az majdnem elveszett. A hídfőben védekező 25/III. gyalogzászlóaljat igen súlyos veszteségei miatt az 1/III. zászlóaljjal kellett felváltani. A 7. századból példának okáért csupán 22 katona maradt harcképes állapotban.1088
1088 Kékkői I–243–252. p.
Egyre nehezebbé vált a híradási rendszer fenntartása is. Rombauer Tivadar hadnagy, a 25. híradózászlóalj 1. vezetékes századának parancsnoka a következőket jegyezte naplójába: „Igen nagy elg. tűz következtében annyi szakadás volt a 25.gy.e. vonalán, hogy még egy vezetéket építek onnan a hírk-ba, egész más nyomvonalon. Az egész építés a legnagyobb elg. tűzben folyt le (...) Az elg. légi tevékenység is nagyon erős.”1089 (A naplóban az elg. ellenséget, a gy.e. gyalogezredet, a hírk. hírközpontot jelent.)
1089 25.hír. 88. p.
A szeptember 18-i német napijelentésekben az olvasható, hogy az 1. magyar hegyi-pótdandár német csapatrészek bevonásával új biztosítóvonalat (Sicherungslinie) épít ki a Magyarléta–Magyarpeterd terepszakaszon. Ez a megállapítás nem elsősorban a Jára patak völgyét illetően érdekes, hiszen ott Magyarléta mindössze 2 km-re fekszik északabbra Havasasszonyfalvánál, sokkal inkább a Hasadát patak völgyében. Magyarpeterd ugyanis már a Tordai-hasadék északi kijáratánál fekszik, arra történő utalás viszont a német forrásanyagban nem található, miként a románban sem, hogy a Köves-bérc (ezt szeli át a Tordai-hasadékon át a Hasadát patak) északi oldalára került volna a 104. szovjet lövész- vagy a 6. román territoriális hadtest bármely csapatrésze.
Arról volt szó, hogy ezzel az új vonallal feladták az Aranyos menti védelem még magyar kézen lévő 3 km-es, már arcvonal-kiszögellést jelentő szakaszát a Hasadát patak torkolatának két oldalán, a túlparton már 13-a óta román kézen lévő Sinfalvával szemben. Ez a rövid védelmi szakasz csak azért maradhatott eddig is magyar kézen, mert egyrészt a Mészkőt elfoglaló 18. román kiképző gyaloghadosztály észak, és nem kelet, a Borrévet birtokba vevő 2. román hegyihadosztály pedig északkelet és nem kelet felé támadott tovább. Ez azt jelentette, hogy a 2. magyar hegyi-pótdandár jobbszárnya (egy zászlóalj) Aranyos menti állásaiból a Tordai-hasadékon át visszavonult Magyarpeterdre, az 1. magyar hegyi-pótdandár balszárnya pedig, feladva Berkest, Felsőpeterdet és Középpeterdet, visszavonult a Tordaegres-dél–Háttető–Magyarpeterd-délnyugat terepszakaszra.
Tovább keletre a német források elhárított támadásokat jelentenek a II. hadtest sávjában Aranyosegerbegynél, a Gruppe Siebenbürgen arcvonalszakaszán Marosbogáttól északra, valamint Vidrátszegnél, a Nyárád torkolatától nyugatra.1090
1090 Mehner XI–47. p.; KTB 7208564–7208566. felvétel; Armata Romana 81. p.
Tekintettel arra, hogy a Gyalui-havasok keleti előhegyei között, a Jára és a Hasadát patakok völgyében német harccsoportok bevetésével sikerült az arcvonalat megszilárdítani, 18-án végrehajtották a hadseregcsoport törzsében két nappal korábban felmerült elképzelést a vezetési struktúra módosítására. A Kessel-csoport parancsnoksága ebben a térségben átvette a hadműveletek irányítását, s a két magyar hegyi-pótdandár feletti parancsnokságot. A Kessel-csoport parancsnoksága Valvelén települt, a II. magyar hadtesté Kolozson. A Kessel-csoport, amely ettől (nem nevesítetten) hadtestként funkcionált, és a II. hadtest között a sávhatárt Kolozs (a II. hadtest számára bezárva)–Torda (kizárva) vonalában jelölték ki. A II. hadtest alárendeltségében megmaradt a 25. gyaloghadosztály, a 2. páncéloshadosztály, valamint a 7. és 9. tábori póthadosztály. A pontos nevén Kessel-zárócsoport (Sperrverband Kessel, parancsnoka a 20. páncéloshadosztály parancsnoka, Mortimer von Kessel altábornagy) alkotórészeit fentebb mutattuk be részletesen.1091
1091 KTB 7208565–7208567. felvétel; megjegyzendő, hogy a Valvele helységnév sem a rendelkezésre álló térképek, helységnévtárak, sem a Gyalay-lexikon alapján nem azonosítható.
184Ezen a napon szóba került a hadseregcsoport törzsében az is, hogy a II. magyar hadtestparancsnokság helyett esetleg a Gruppe Siebenbürgen parancsnoksága vegye át a hadműveletek irányítását Tordától keletre, erre azonban nem került sor. Ez az elképzelés nem abból az általában megfigyelhető törekvésből indult ki, hogy lehetőleg minden fontosabb arcvonalszakasz felett német parancsnokok gyakorolhassák a vezetést. Alapja Grolman előző napi ötlete volt, hogy a 2. hadsereg parancsnokságát (alakulatai hátrahagyásával) vezényeljék át a hadseregcsoport jobbszárnyára, Arad térségébe.1092 A 2. hadsereg-parancsnokság átirányítása csak 21-én került le a napirendről, amikor a 3. magyar hadsereg-parancsnokság megalakulásával és belépésével a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport alárendeltségébe megoldódni látszott a magyar és a német hadvezetés között két hete fo-lyó kötélhúzás a felsőbb hadműveleti irányítás kérdésében a Délkelet-Alföldön.1093
1092 KTB 7208566–7208567. felvétel.
1093 KTB 7208589. felvétel.
Ezzel az elképzeléssel függött össze Fretter-Pico szeptember 21-én kiadott, ám a gyakorlatba szintén át nem ültetett parancsa, amelynek értelmében a III. páncéloshadtest-parancsnokságnak át kellett volna vennie a 2. magyar hadsereg-parancsnokságnak addig alárendelt valamennyi sereg- és csapattestet. E parancsban az is benne foglaltatott, hogy a hadtestnek rendelték volna alá a német 109. és 110. páncélosdandárt és 76. gyaloghadosztályt, s az így közel hadseregnyi erővel bíró hadtestnek támadást kellett volna indítania Nagyszebenen át a Vöröstorony-szoros elfoglalására és lezárására.1094
1094 Ia Nr. 1394/44 geh.Kdos. 21.9.1944 Agr. Fretter-Pico számú parancs (in Gosztonyi-archívum).
18-án a tordai csatát vívó két magyar hadosztály parancsnoka 13 órától fel szerette volna újítani a 25. gyalogezred, illetve a 4. és 6. gépkocsizó lövészzászlóalj támadását. Erre azonban a szovjet tüzérségi tűz miatti lassú átcsoportosítás, továbbá a lőszerutánpótlás akadozása miatt nem került sor.1095 Délután 2-kor mindenesetre Kiss altábornagy hadtestparancsnok, amikor hozzájárult a támadás elhalasztásához 19-ére, felhívta a két hadosztályparancsnok figyelmét a Tordától keletre eső térség megtisztítására egészen Ara-nyosegerbegyig, mivel csak így látta lehetségesnek a Torda–Aranyosegerbegy védőszakasz megtartását.1096
1095 Tordai csata 3. lap (in 25.ho. 3. lap); Hollósy-Kuthy 67. p.; Refl.: Schuppler-napló szeptember 18-i bejegyzése.
1096 Erdélyi hadműveletek 48. lap (in 25.ho. 53. lap).
A támadáshoz átszervezték a két hadosztály vezetési struktúráját. A védelem irányítását Hollósy-Kuthy László vezérőrnagy, a 25. gyaloghadosztály parancsnoka, a támadásét Zsedényi Zoltán vezérőrnagy, a 2. páncéloshadosztály parancsnoka vette át, függetlenül attól, hogy az egyes csapatrészek eredetileg melyik hadosztály kötelékébe tartoztak. 18-án az 1. gyalogezred parancsnoka, Kelety Lipót ezredes átvette Torda védelmének irányítását. A város védelmének addigi irányítójára, Böszörményi Géza ezredesre a két támadó csoportosítás közül a nyugati vezetését bízták, amelyiknek a Szent János-völgyet kellett megtisztítania. A csoportot a 25/II. és III. gyalogzászlóalj, a 10. magyar rohamtüzérosztály, a 6. és 1179. német rohamlövegosztály alkotta. A keleti támadó csoportosítás vezetését Balsay László ezredesre, a 3. harckocsiezred parancsnokára bízták, csoportjába tartozott a 3/I. és II. harckocsizászlóalj, a 4. és 6. gépkocsizó lövészzászlóalj, az 52. páncélos légvédelmi gépágyúsosztály, valamint a 2/2. páncélos-utászszázad. A támadás tartaléka, a 25/I. gyalogzászlóalj, a 25. páncélos-felderítőosztály, az 5. gépkocsizó lövészzászlóalj, a 2/1. páncélos-utászszázad és egy harckocsiszakasz két egységre bontva Torda keleti részén (Sósfürdőn), illetve Mezőörkén helyezkedett el, Vaska István ezredes, a 3. gépkocsizó lövészezred parancsnoka vezetése alatt. A két hadosztály teljes tüzérségét a két támadó csoportosítás támogatására rendelték, kiegészítve a II. hadtest közvetlen alárendeltségében lévő IX. gépvontatású tüzérosztály 15 cm-es lövegekkel felszerelt 1. ütegével. A tüzércsoport tüzét a 2. páncéloshadosztály tüzérparancsnoka, Merényi Károly ezredes vezette. A 26. gyalogezrednek Aranyosegerbegy térségéből biztosítania kellett a támadás balszárnyát. A támadás kezdetét (több halasztás után) 19-én 11 órában jelölték meg.1097
1097 Hadosztályparancsnoki intézkedések (a 25. gyaloghadosztály hadműveleti naplójában megmaradt a 2. páncéloshadosztály parancsnoka két harcintézkedésének másolati példánya is): 2380./2.pc.ho.I.a.44.I.18. számú hadosztályparancsnoki intézkedés (in 25.ho. 37. számú melléklet, 170. lap); 2383./2.pc.ho.I.a.44.I.18. számú hadosztályparancsnoki intézkedés (in 25.ho. 38. számú melléklet, 171. lap); 1832./25.gy.ho.I.a.44.IX.17. számú hadosztályparancsnoki intézkedés (in 25.ho. 35. számú melléklet, 166–169. lap).
A 25. gyalog- és a 2. páncéloshadosztály parancsnoka elhatározta a saját védővonal 185előterének elaknásítását, a támadás sikere esetén az új, ellenkező esetben a jelenlegi állásokra vonatkozóan. Végrehajtására a 2. páncélos-utászzászlóalj kapott parancsot. A vagy-lagosságot, tehát az ellenlökés esetleges eredménytelenségére való számítást nem csupán az elmúlt napok tapasztalatai motiválták, de az elszenvedett érzékeny veszteségek is, pél-dául 19-ére a 2. páncéloshadosztálynak mindössze 15 bevethető harckocsija maradt.1098
1098 Esze 43. p.
A másnapi támadás előkészítésével függött össze, hogy a 25. híradózászlóalj 1. vezetékes századának külön hírközpont kiépítését határozták meg a Péterlaka-völgy Vaskapu hegy alatti szakaszán, a vasútvonaltól mintegy 700 m-re. E hírközpontot egyaránt össze kellett kötni a 25. gyalog- és a 2. páncéloshadosztály parancsnoki harcálláspontjával.1099
1099 25.hír. 89. p.
Szeptember 19-én a 2. hadsereg arcvonalán a szovjet–román csapatok nem erőltették az elmúlt napok nagyobb arányú támadásainak folytatását, a német napijelentések szerint csupán pozíciójavító harcokat folytattak. Tordától nyugatra századerejű támadásokat hárítottak el Ruhaegrestől, Tordahagymástól és Mészkőtől északra, illetve Tordától délkeletre, Marosludas közelében Maroskecénél. Az Erdély-csoport sávjában Maroscsapónál tört be két zászlóalj a védőállásba, de még aznap kiszoríttattak onnan.1100
1100 Mehner XI–50. p.; KTB 7208570. felvétel.
19-én 1100-kor rövid tüzérségi előkészítést követően megindult a Böszörményi- és a Balsay-csoport támadása. Érdekes, hogy a hadseregcsoport napijelentése nem tesz róla említést, jóllehet ereje lényegesen nagyobb volt, mint a hangsúlyozott német ellenlökéseké, így például a Gradl-csoporté. A nyugati csoport a támadás elején teret nyert, a Sósfürdő és a Szent János patak között elérte az Aranyostól 1 km-re északra húzódó dombvállat (ridót). Az arcvonal innen északnak fordult, a patak völgyét nyugatról szegélyező dombvállon. A veszteségek nagyok voltak, a csoport parancsnoka, Torda szülötte és addigi védője, Böszörményi Géza ezredes 1730-kor a Sósfürdő területén maga is hősi halált halt. A keleti csoport kezdetben szintén teret nyert, majd a 367-es magaslat (a ridó folytatásában kelet felé)–Péterlaka-völgyet nyugatról lezáró dombvonulat előtt elakadt, annak ellenére, hogy a támadás előmozdítására a 6. gépkocsizó lövészzászlóalj harcrendjén keresztül 1630-kor harcba vetették a tartalékból az 5. gépkocsizó lövészzászlóaljat.1101 Basó fő-hadnagy szakaszparancsnok szerint az ellenlökésbe bevont 3/II. harckocsizászlóalj az erős páncélelhárító tűzben 3 harckocsit vesztve akadt el, s a harci nap végére 15-16 bevethető harcjárműve maradt. Az ellenlökés elhárításában – ugyancsak Basó szerint – német felségjelzéssel repülő román csatarepülőgépek is részt vettek.1102
1101 Tordai csata 3. lap (in 25.ho. 3. lap); Erdélyi hadműveletek 49–50. lap (in 25.ho. 54–55. lap); Hollósy-Kuthy 67. p.; Veress III–29–30. p.; Kékkői I–257–265. p.; Refl.: Schuppler-napló szeptember 19-i bejegyzése.
1102 Refl.: Basó-levél 7–8. p.
Az ellentámadáshoz a 3/II. harckocsizászlóaljba osztották be a 12. harckocsiszázadot is. Ez a század hadrend szerint a III. zászlóaljba tartozott, amelyet 16-ától töltöttek fel Turán-40 harckocsikkal Boncnyíres körzetében. Bár a 11. század parancsnokának visszaemlékezéséből csak a 12. század átadásának ténye derül ki, feltehető, hogy a 12. század kapta meg a III. zászlóalj feltöltésére szánt harckocsik nagyobb részét. Ezt a megoldást valószínűsíti a 19-i ellentámadás fontossága, s az, hogy a visszaemlékezés szerint a 10. harckocsiszázadot lövészszázaddá szervezték át.1103
1103 Korbuly 27. p.
A támadás eredményeként a két hadosztály összeszorította a szovjet–román hídfőt, de átlag 1 km (a Péterlaka-völgynél 2 km) mélységben a szovjet–román kötelékek továbbra is az Aranyos északi oldalán álltak, mégpedig Torda keleti és Aranyosegerbegy nyugati szegélye között, az Aranyos teljes szélességében. Ez azt jelentette, hogy a támadással nem foglalták vissza az eredeti főellenállási vonalat, ami három nappal később súlyos következményeket vont maga után. Itt a 9. szovjet gárda-gépesítetthadtest gyalogságát ezen a napon nyugaton a 18., keleten a 20. román kiképző gyaloghadosztály alkotta, s a hídfő teljes szélességében jelen voltak a 4. szovjet gárda-lövészhadosztály egységei is.1104
1104 Veress III–30. p.; Armata Romana 81. p.
Ugyancsak a támadás következtében a védelem felépítése annyiban módosult, hogy az addig a 25. gyaloghadosztály jobbszárnyán Tordát védő 25. gyalogezred a hadosztály 186sávjának közepére került, harcrendjének jobb (nyugati) egyharmadában a Szent János pa-takkal. A hadosztály jobbszárnyán a tordai arcvonal-kiszögellés védelmét teljes szélességében az 1. gyalogezred vette át. A hadosztály balszárnyán az aranyosegerbegyi védőkörletet továbbra is a 26. gyalogezred tartotta megszállva.
A veszteségeket érzékelteti, hogy amíg szeptember 5. és 17. között, 12 harci nap alatt a 2. páncéloshadosztály 30 tisztet, illetve 783 altisztet és legénységi állományú katonát vesztett, addig 18–19-én, 2 nap alatt 21 tisztet, illetve 341 altisztet és legénységi állományú katonát, s hogy a hadosztály törzsének 2. hadműveleti tisztje azt jegyezte naplójába: „A saját veszteségek igen nagyok, különösen a 4. és 6.gk.löv.zlj-nál, valamint a 2.feld.zlj-nál. Ha nem kerülnek kivonásra és feltöltésre hamarosan teljesen felmorzsolódnak.”1105
1105 Refl.: Schuppler-napló szeptember 18-i és 20-i bejegyzései.
Szeptember 20-a mind a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport, mind a Wehrmachtführung napijelentései szerint csendesen telt.1106 A Kessel-csoport parancsnoksága Kolozsvárra helyezte át harcálláspontját.1107 A magyar források sem számolnak be jelentős harccselekményekről, leszámítva a mindkét oldalon élénk tüzérségi zavarótüzeket.1108 A szovjet légierő viszont erősen támadta az előző nap elért magyar állásokat.1109
1106 Mehner XI–52. p.; KTB 7208579. felvétel.
1107 KTB 7208580. felvétel.
1108 Tordai csata 4. lap (in 25.ho. 4. lap); Erdélyi hadműveletek 52. lap (in 25.ho. 57. lap); Hollósy-Kuthy 68. p.
1109 25.hír. 90. p.
Szeptember 21-e a 2. magyar hadsereg arcvonalszakaszán szintén csendesen telt a német napijelentések szerint.1110 A magyar források hasonlóan írnak, mint 20-áról. Úgy tű-nik, mindkét fél a 19-i súlyos harcokban elszenvedett veszteségeinek pótlásával, illetve az elkövetkező napok harctevékenységének tervezésével és előkészítésével volt elfoglalva. A nap folyamán az 52. német páncélos-utászzászlóalj és a 662. német páncélvadászosztály belépett a 25. magyar gyaloghadosztály alárendeltségébe. Megjegyzendő azonban, hogy az utóbbi mindössze 2 db 8,8 cm-es löveggel érkezett.1111
1110 Mehner XI–55. p.; KTB 7208586. felvétel.
1111 Tordai csata 4. lap (in 25.ho. 4. lap); Erdélyi hadműveletek 53. lap (in 25.ho. 58. lap); Hollósy-Kuthy 68. p.
A 2. hadsereg-parancsnokság napijelentése (a Fretter-Pico-seregcsoport parancsnoksága számára) megemlíti, hogy Szindtől nyugatra elhárítottak egy, Aranyospolyánon keresztül a 760 m magas Sandului-tető elfoglalására indított kis erejű ellenséges vállalkozást, ám a főellenállási vonalat változatlannak adja meg (HKL unverändert). Jelenti, hogy a szovjet–román csapatokat Tordától keletre gyülekeztetik, feltehetően egy újabb támadásra, ám a 2. hadsereg már nem rendelkezik tartalékokkal (ennek elhárítására – R.I.). A Gruppe Kessel parancsnoksága Kolozsvárra, a 7. tábori póthadosztályé Komjátszegre, a 2. hegyi-pótdandáré Tordatúrra helyezte át harcálláspontját. A jelentés leírja a 2. hadsereg harcértékét is, amit a magyar seregtestek bemutatásánál írtunk le részletesen.1112
1112 2.A.O.K. Nr. 1005/I.a.-44 (in Gosztonyi-archívum).
A 25. híradózászlóalj 1. vezetékes századának parancsnoka, Rombauer Tivadar hadnagy erős szovjet támadásról és a Vaskapu hegy elestéről számol be, ám ezt semmilyen más forrás sem erősíti meg. Naplójában azt írja, hogy a pánikszerűen visszaözönlő gyalogságot az ő, a Péterlaka-völgyben 18-án telepített hírközpontja fogta fel, amit ezt követően 2 km-rel hátra telepített. Vélekedésünk szerint Rombauer a másnapi nagy erejű szovjet–román támadás időpontját téveszthette el naplójegyzetei rendezésekor.1113
1113 25.hír. 91–92. p.
A tordai csata első szakasza a szeptember 19-i, részsikereket elérő magyar ellentámadás leállításával befejeződött. Az első szakasz mérlege mindkét fél számára részben eredményesnek, részben eredménytelennek minősíthető.
A 2. magyar hadsereg szempontjából mindenképpen kudarcnak kell minősítenünk azt, hogy az Aranyos menti főellenállási vonalat megtartani nem volt képes, már csak Torda város területén (mintegy 2,5 km-en) és Aranyosgyérestől a torkolatig (hozzávetőleg 11 km-en, a domborzat jellege miatt jelentős erőkkel nem támadott dombvállon) állt a védelem a folyó bal partján. A hadsereg teljes balszárnyán (27-28 km hosszon) és a tordai hídfő, illetve az Aranyosegerbegynél kezdődő dombváll között (kb. 8 km-en) az Aranyos-vonal végleg elveszett. Azt viszont a 2. hadsereg, de kiemelten a 25. gyalog- és a 2. páncéloshadosztály szempontjából feltétlen eredményként kell elkönyvelnünk, hogy az 5. 187szovjet gárda-harckocsihadtesttel (később 9. szovjet gárda-gépesítetthadtesttel) és 104. szovjet lövészhadtesttel együtt támadó 4. román hadsereg nem tudott áttörést kiharcolni, nem volt képes a magyar védelmet felszámolni és a 2. hadsereget hadműveleti szintű visszavonulásra kényszeríteni, Tordát és Kolozsvárt elfoglalni, s a Mezőségen keresztül kijutni Észak-Erdély központi dombvidékére.
Ezt erősíti meg Veress 24-én kelt összefoglaló jelentése is, amelyben kiemeli, hogy a szeptember 13. és 18. közti veszteségteljes harcokban a szovjet csapatok területnyereségre tettek ugyan szert, ám nem voltak képesek a magyar védelem áttörésére: „Dieser vom 13.-18.9. waehrende und für beide Teile verlustreiche Kampf, brachte zwar den Russen einen Gelaendegewinn, konnte aber unsere Verteidigung nicht durchbrechen.”1114
1114 A 2. magyar hadsereg parancsnokának 2.A.O.K. Nr. 1127/I.a.-44. számú jelentése a Fretter-Pico-seregcsoport parancsnoksága számára (in Gosztonyi-archívum).
Szovjet–román szempontból mindezt meg kell fordítanunk. Kudarc mindaz, amit a 2. hadsereg sikereként emeltünk ki a hadműveleti szintű áttörés elmaradásával kapcsolatban. Siker viszont az Aranyos-vonal felszámolása és a behatolás a Gyalui-havasok keleti előhegyei közé a szovjet–román balszárnyon, valamint a kiterjedt hídfő kialakítása az Aranyos bal partján Torda és Aranyosegerbegy között, éppen ott, ahol a 2. magyar hadsereg védelmének súlypontját képezte.
