A TORDAI CSATA
154A TORDAI CSATA
Az erdélyi medence központi részéért vívott harc a magyar és a német szakirodalomban „tordai csata” (Schlacht bei Thorenburg) néven ismert. Így emlékeznek meg róla az egykori résztvevők is. A szovjet könyvészeti anyagban nincs egzakt elnevezése, emlegetik a 2. Ukrán Hadseregcsoport erdélyi fennsíkért vagy a magyar Alföldre való kijutásért folytatott küzdelmének. A románok a 4. román hadsereg észak-erdélyi, Maros–Aranyos környéki harcairól írnak.914 A magunk részéről a korabeli német–magyar meghatározást te-kintjük a legszerencsésebbnek.
914 „Ofensinva Armâtei 4 romane (...) la nord de rîule Mureş şi Arieş, 9 septembrie – 4 octombrie 1944; Operaţia (...) Armatei 4 române ân partea de nord a Transilvaniei 9–25 octombrie 1944” (in Armata Romana 157. p.).
A tordai csata súlyát a 25. gyaloghadosztály és a 2. páncéloshadosztály viselte. A 2. magyar hadsereget alkotó seregtestek közül csak a 25. hadosztály anyaga maradt fenn (tudomásunk szerint; s az is hiányosan.) A 2. páncéloshadosztály tevékenységéről a 2. páncélos-utászzászlóalj parancsnoka tanulmánynak minősíthető visszaemlékezése és több páncélos tiszt naplója, illetve részletes levele ad képet.915
915 Alapvető forrásanyaga a 25. gyaloghadosztály hadműveleti naplója (25.ho.), illetve Esze Jenő Hadikrónikája (Esze); a többi forrásanyag, könyv és visszaemlékezés, illetve a Reflexiók között jelzett levél és napló e kettőt egészíti ki.
A tordai csatából a műszaki alakulatok jelentős mértékben vették ki részüket. A 2. hadsereg műszaki parancsnoka Gergely Zoltán vezérőrnagy volt, de a műszaki feladatok végrehajtását elsődlegesen a II. hadtest műszaki parancsnoka, Vidos Géza vezérőrnagy, szeptember 13-tól Reich Egon mérnökkari ezredes koordinálta. Rendelkezésükre (az idő-szakosan bevont egyéb csapatrészek és a lakosság mellett) hat magyar műszaki alosztály és egy műszaki csoport állt: az 59. utászzászlóalj (25. gyaloghadosztály), a 2. páncélos-utászzászlóalj (2. páncéloshadosztály), a 7. és 9. tábori utász-pótszázad (7. és 9. tábori póthadosztály), valamint az 1. tábori utász-pótszázad (1. tábori gyalog-pótezred). Ehhez jött hozzá az V. utászzászlóalj kerékpárosszázada, amely szeptember 12-én érkezett be Torda térségébe a Borgói-szorosból, továbbá a 25. gyaloghadosztálynak 13-án alárendelt 101. műszaki csoport: 51., 318., 327., 5026. munkásszázad, ezekhez keretként a 9. utász-pótzászlóalj, illetve a 906. műszaki újonczászlóalj. Időszakosan német műszaki alakulatok is részt vettek a tordai harcokban, jobbára mozgó záróosztagként.916
916 Esze 22. p.; Vidos 32–33., 35. p.; 25.ho. 27. lap.
A tordai harcokat – lehetőségei függvényében – a magyar és a német légierő támogatta. A bevetések levéltári értékű iratanyaga nem maradt fenn vagy eddig nem került elő, így a légi tevékenységet sajnos nem lehetett a kéziratba beilleszteni. A magyar repülők harcairól egy Me 210 romboló géppár parancsnoka, Rózsa István így emlékezik: „Tor-dánál folytatódtak a váltakozó sikerű földi harcok az egyre nagyobb létszámú ellenség ellen. Minden nap felszálltunk földi csapataink megsegítésére. Az ellenséget mindig mélyrepülésben támadtuk meg. Félelmetesen izgalmas volt ez a támadási mód, fiatal pilótaszemnek egyenesen mámorító, ahogyan ez a hattonnás gép soha nem hagyott cserben s minden kormánymozdulatomra tökéletesen reagált. Fegyverzetét tekintve pedig, ezeknél a pár méter magasan végrehajtott támadásoknál, igazi »romboló« volt.”917
917 Rózsa 105–016. p.
A korabeli magyar (és a német) terminológiában a hadosztály és a dandár seregtestnek számított mint hadművelet megvívására önállóan is képes alakulat: „önálló feladatok meg-oldására minden szükséges erővel és eszközzel rendelkező egység (...) dd-tól felfelé”. Ez eltér a korabeli szovjet és a mai (1945 utáni) magyar kategóriáktól, ahol a hadosztály és a dandár hadműveleti-harcászati magasabbegység. Az ezred és az önálló zászlóalj (osztály) a m. kir. Honvédségben csapattestnek minősült, de ezt a megnevezést a mindennapos szóhasználatban az ezredtől a századig valamennyi kötelékre alkalmazták. A kötelékbe sorolt zászlóalj (osztály) osztálynak, a század (üteg), a szakasz és a raj alosztálynak számított. Az ezred és a zászlóalj (önálló és kötelékbe sorolt egyaránt) egység volt. Írásunkban a korabeli magyar terminológiának megfelelő kategóriákat alkalmazzuk.918
918 Berger I–1., 31. p.
155A 2. magyar hadsereg támadását bemutató fejezet elején bepillantást nyertünk a küzdők gondolataiba. Mindezen érzéseket, vágyakat, reményeket a tordai csata vonatkozásában a 2. páncélos-utászzászlóalj akkori parancsnoka, Esze Jenő százados ötven év múltán, nyugállományú ezredesként ekképp foglalta össze: „A m. kir. Honvédség szóbanforgó délerdélyi hadművelete alatt a küzdő csapatok hangulata a »magyaros kedélyre« általában jellemzően a »szalmaláng lelkesedéstől« a »sírva-vigadástól« a borulátó csüggedés között csapongó, olyan »édes-keserves«-féle volt. Az a ténykörülmény, hogy feladatunk »kincses Kolozsvár« előterének védelme volt, ezt a küzdők zöme lelkesedéssel teljesítette. (...) Erdély, Mezőség magyar-székely népének szabadságáért szálltunk hadba s harcoltunk. Hogy hősi halottaink tetemei a Mezőség suvadásos tájain elszórtan, jeltelen sírjaikban, mint a magyar ész, erő s elszánt akarat áldozatai hiába porladozzanak, az nem lehet!!! Többek között ezt a szent célt kell szolgálni a magyar hadtörténelemnek is!” (Aláhúzásos kiemelés az eredetiben – R.I.)919
919 Esze-levél.
A tordai hadszíntér katonaföldrajzi leírása
A tordai csatában részt vevő magyar erők
A II. magyar hadtest felvonulása és harcba lépése
A tordai csata előjátéka
A tordai csata első szakasza: a szovjet–román csapatok betörése az Aranyos-vonalba
A tordai csata második szakasza: a szovjet–román áttörési kísérlet Torda–Aranyosegerbegy között
A tordai csata harmadik szakasza: az utolsó szovjet–román kísérletek a magyar védelem felszámolására
