A III. páncéloshadtest
A III. páncéloshadtest
A III. páncéloshadtest parancsnoka, Hermann Breith egyike volt a keleti front legtapasztaltabb páncélos tábornokainak.
Breith Pirmasensben született 1892. május 7-én. Katonai pályáját a gyalogságnál kezdte meg 1910-ben. 1941. augusztus 1-től vezérőrnagyi, 1942. november 1-től altábornagyi rendfokozatot viselt; 1943. március 1-től lett a páncéloscsapat tábornoka. 1938-tól a 36. páncélosezred, 1940. február 15. – 1941. június 2. között az 5. páncélosdandár parancsnoka volt. Július 7-től a gyorscsapatok tábornoka az OKH-nál. 1941. október 2-ától a 3. páncéloshadosztály, 1943. február 13-tól a III. páncéloshadtest parancsnoka volt, 101egészen a háború végéig.101 1944 szeptemberétől hadtestével együtt Magyarországon harcolt.
101 Die Generale des Heeres Band 2 249-251. o.
A páncéloshadtest törzse a támadás első napjaiban gyakorlatilag egy hadtestcsoportot vezetett, mert a német alakulatokon kívül a magyar VIII. hadtest csapatai felett is Breith tábornok parancsnokolt.
23. páncéloshadosztály:
A hadosztályt 1941 késő nyarán állították fel a megszállt Franciaországban. 1942. március elején került a keleti front déli részére és a háború egésze alatt kizárólag ezen az arcvonalon harcolt. A hadosztály, akárcsak a Balck-seregcsoport más alakulatai, lassan „szovjet-specialista“ seregtest lett, amelynek katonái nagy harci tapasztalatra tettek szert a szovjetekkel vívott kíméletlen háború során.
– Hadosztályparancsnok: Josef von Radowitz vezérőrnagy
– 1. vezérkari tiszt (Ia): Schumm vezérkari őrnagy
23. páncéloshadosztály törzse a hadosztály-kísérőszázaddal;
126. páncélgránátos-ezred: I-II. páncélgránátos-zászlóalj, ezredközvetlen (nehéz gyalogságilöveg-, légvédelmigépágyús- és utász-) század, 126/I. páncélgránátos-zászlóalj elvileg lövészpáncélosokkal felszerelve102, a másik zászlóalj terepjáró tehergépkocsikkal szállítható;
102 Bizonyos adatok arra utalnak, hogy a tárgyalt időszakban a hadosztály kevés bevethető lövészpáncélosát nem a páncélgránátos-zászlóaljban alkalmazták.
128. páncélgránátos-ezred: I-II. páncélgránátos-zászlóalj, ezredközvetlen (nehéz önjáró gyalogságilöveg-, légvédelmigépágyús- és utász-) század, mindkét zászlóalj terepjáró tehergépkocsikon;
23. páncélosezred: ezredtörzs, I-II. páncélososztály;
128. páncélos-tüzérezred: I-III. tüzérosztály és egy páncélozott tüzérmegfigyelő üteg, a 128/I. páncélos-tüzérosztály önjáró lövegekkel volt felszerelve;
23. páncélos-felderítőosztály: öt páncélos-felderítőszázad, páncélgépkocsikkal és lövészpáncélosokkal;
102128. páncélvadászosztály: egy gépvontatású páncéltörőágyús-század és két vadászpáncélos-század;
51. páncélos-utászzászlóalj: három páncélos-utászszázad, a 3. század lövészpáncélosokkal;
128. páncélos-híradóosztály: egy távbeszélő és egy rádiós század (részben lövészpáncélosokkal);
278. (gépvontatású) légvédelmi tüzérosztály: három üteg;
128. páncélos-tábori pótzászlóalj: öt kiképzőszázad;
128. páncélos-utánpótlás-parancsnokság: ellátó és biztosító alakulatok.103
103 Stoves 1994 156. o.
A 23. páncéloshadosztály 1945. január 15-i fegyverállományát a függelék tartalmazza.
4. lovasdandár:
A lovasdandárt 1944 májusában állították fel a keleti fronton harcoló Közép Hadseregcsoportnál. A 3. lovasdandárral együtt Gustav Harteneck lovassági tábornok lovashadtestében fogták össze. A német lovasdandárokat mozgó tartalékként vetették be a szovjetek által alkalmazott lovashadosztályok példája nyomán, általában olyan terepen (mocsaras területek, erdők stb.), ahol gépjárművek csak nehezen mozoghattak. A dandár 1944 decemberében érkezett Magyarországra.
– Hadosztályparancsnok: Rudolf Holste vezérőrnagy
– 1. vezérkari tiszt (Ia): Wahl vezérkari őrnagy
Dandártörzs
5. („von Mackensen”) lovasezred: két lovasosztály három-három lovasszázaddal és egy-egy géppuskás-, illetve egy-egy aknavető-századdal;
41. lovasezred: két lovasosztály három-három lovasszázaddal és egy-egy géppuskás-, illetve egy-egy aknavető-századdal;
70. páncélos-felderítőosztály: két páncélos-felderítőszázad lövészpáncélosokkal (1945. január 16-ig 4. nehéz lovasosztály);
10370. páncélvadászosztály: három rohamlöveg-század és egy légvédelmigépágyús-század;
870. tüzérezred: két tüzérosztály egyenként 12 darab 10,5 cm-es könnyű tábori tarackokkal és egy tüzérosztály 24 darab 12 cm-es nehézaknavetővel;
70. utászsvadron: részben gépkocsizó utászszakaszok;
70. lovas-híradóosztály: egy távbeszélő és egy rádiós század.104
104 Keilig, Wolf: Das deutsche Heer 1939-1945. (Bad Nauheim, é.n.; ) 107612-107/15.
A 4. lovasdandár 1945. január 13-án bevethető nehézfegyverek tekintetében nyolc 7,5 cm-es nehéz páncéltörő ágyúval, két Panzer II harckocsival, egy Jagdpanzer IV vadászpáncélossal, nyolc StuG. III rohamlöveggel és három könnyű tüzérüteggel rendelkezett.105
105 HL KTB/HGr. Süd Wochenmeldungen vom 13. 1. 1945. (628. tekercs 7 212638. felvétel).
A lovasdandárok lovasszázadai jelentős mennyiségű Sturmgewehr–44 gépkarabéllyal és 8,8 cm-es schwere Panzerbüchse 54 kézi rakétavetővel („páncélrémmel”) rendelkeztek. A lovakat a századok csupán manőverezéskor használták, akár a korábbi korok dragonyosai. Harcukat általában lóról szállva, gyalog vívták. A saját rohamlövegek és lövészpáncélosok által támogatott, mozgékony és nagy tűzerejű lovasdandárok a keleti fronton jól beváltak.
A III. páncéloshadtestet szintén megerősítették néhány önálló alakulattal. A harckocsi-erősítésként beosztott „Feldherrnhalle” nehézpáncélos-osztályt mint 503. nehézpáncélos-osztályt 1942. május 5-től állították fel. Az osztály a Don Hadseregcsoport kötelékében 1943. január 7-én Rosztovnál esett át a tűzkeresztségen. Harcolt a kurszki csatában, majd 1943 második felétől harcolva hátrált a Dnyeperig. 1944. január-március folyamán részét képezte a német hadsereg egyetlen – csupán átmenetileg létező – nehézpáncélos-ezredének Franz Bäke őrnagy parancsnoksága alatt. Miután kivonták és feltöltötték, 1944 nyarán a normandiai csatában morzsolódott fel. Ismételt feltöltés után, 1944. október közepétől Magyarországon harcolt. December végén kapta a „Feldherrnhalle” nevet, mert eredetileg a hasonló nevű páncéloshadtest önálló páncélososztályának szánták.106
106 Számvéber Norbert: Nehézpáncélosok. Az 503. nehézpáncélos-osztály magyarországi harcai. (Budapest, 2000.; a továbbiakban: Nehézpáncélosok) 24., 76. és 93. o.
104A törzsszázadból, három nehézpáncélos-századból, műhelyszázadból és ellátószázadból álló alakulat parancsnoka Dr. Nordewin von Diest-Koerber százados volt. A nehézpáncélos-osztály 1945. január 16-án 23 Tiger B nehézharckocsival rendelkezett, ebből öt páncélos volt bevethető állapotban.107
107 BA-MA Karte RH-2 Ost 5287.
A 19. népi-sorozatvető-dandár a támadás megkezdésekor még csupán beérkezőben volt. Szervezete és tűzereje megegyezett a 17. népi-sorozatvető-dandárnál tárgyaltakkal.
A páncélosok harcának támogatására a páncéloshadtest alárendeltségébe utalták az önálló 351. lángszórós páncélosszázadot is. Az alakulat felállítását maga Hitler rendelte el 1944. november 27-én.108 A század állományába 15 Panzer III (Fl.) lángszórós harckocsi tartozott.109
108 Panzertruppe 176. o.
109 BA-MA RH-10/219 242.
Ugyancsak a III. páncéloshadtest kapta meg a 670. („Taifun”) utászszázadot is. A gépkocsizó műszaki alakulat igen különleges felszereléssel harcolt. Az elsősorban városi harcra és bunkerek elleni küzdelemre felkészített utászok egy speciális, 80 százalék szénmonoxidból és 20 százalék etilénből álló gázkeveréket fúvattak a földalatti helységekbe vagy fedezékekbe, majd elektromos vagy más módon meggyújtották.110 Az okozott pusztító tűzvihar miatt hívták az alakulatot „tájfunnak”.
110 Fleischer: Heer 266. o.
A „Konrad 3” hadművelet végrehajtására kijelölt erők között a támadás megindításakor, 1945. január 18-án reggel tehát gyaloghadosztály nem volt. Az első nap kizárólag páncéloshadosztályok és egy lovasdandár, valamint megerősítő páncélos-, rohamlöveg- és tüzéralakulatok csaptak össze a szovjet csapatokkal. Ezért érdekes lehet megvizsgálni a két páncéloshadtest gyalogságának harcoslétszámát 1945. január 13-i adatok alapján (lásd 7. számú táblázatot).111
111 HL KTB/HGr. Süd Zustand der Divisionen Stand vom 13. 1. 1945 (628. tekercs 7 212659. felvétel). A harcoslétszám azon katonák létszáma, akik gyalogsági harctevékenységet folytatnak az első vonalban, illetve azon fegyverek kezelői, amelyek a gyalogosok harcát a helyszínen közvetlenül támogatják.
105Alakulat
|
Páncélgránátosok/lovasok
|
Páncélos-utászok
|
Pótzászlóalj
|
Összesen:
|
|---|---|---|---|---|
3.SS-pc.ho.112
112 1945. január 6-i adatok.
|
1 400 fő
|
?
|
300 fő
|
1 700 fő
|
5. SS-pc.ho.113
113 1945. január 6-i adatok.
|
2 100 fő
|
?
|
300 fő
|
2 400 fő
|
1. pc.ho.
|
1 100 fő
|
100 fő
|
200 fő
|
1 400 fő
|
3. pc.ho.
|
600 fő
|
100 fő
|
–
|
700 fő
|
IV. SS-pc.hdt.
|
5 200 fő
|
200 fő
|
800 fő
|
6 200 fő
|
összesen:
| ||||
23. pc.ho.
|
900 fő
|
100 fő
|
400 fő
|
1 400 fő
|
4. lov.dd.
|
750 fő
|
?
|
300 fő
|
1 050 fő
|
III. pc.hdt.
|
1 650 fő
|
100 fő
|
700 fő
|
2 450 fő
|
összesen:
| ||||
Mindösszesen:
|
6 850
|
300 fő
|
1 500 fő
|
8 650 fő
|
7. számú táblázat: A IV. SS-páncéloshadtest és a III. páncéloshadtest gyalogságának harcoslétszáma 1945. január 13-án.
A fenti adatsorok arról tanúskodnak, hogy a támadásra készülődő német csapatok a szovjet állításokkal ellentétben nem voltak igazán harci erejük teljében. Különösen a páncélgránátosok alacsony harcoslétszáma nem adott okot túl nagy optimizmusra. Január 17-én estig a pótzászlóaljak állományának beolvasztásával ezek a létszámok kissé növekedtek ugyan, de a várható veszteségek tükrében ez nem jelenthetett túl nagy megerősítést. Sok múlott azon, hogy ezeket az erőket a németek hogyan alkalmazzák majd.
A „Konrad 3” hadművelet légitámogatására a német 4. légiflotta keretén belül Paul Deichmann altábornagy I. repülőhadteste kapott utasítást. Mivel a hadtest iratanyagai nem állnak a kutatás rendelkezésére, nehéz pontosan megállapítani a német repülőgépek mennyiségét. Az ezzel foglalkozó szakirodalom mintegy 250 harci és szállítórepülőgépre becsüli a számukat.114
114 Lexikon 330. o.
A német és magyar vadászrepülő-erők irányítását 1945. január 6-tól a német 76. vadászrepülő-ezred törzse vette át. A magyar 101. vadászrepülő-ezreden kívül a Dunántúlon állomásozott a német 51/II., az 52/II. és az 53/I. vadászrepülő-osztály is. Ekkor már a magyar 102. repülődandárnak is volt egy vadászrepülő-osztálya. A német és magyar vadászrepülő-alakulatok főleg Messerschmitt Bf 109 G–10 és G–14 vadászrepülőgépekkel rendelkeztek.115
115 Griehl, Manfred – Dressel, Joachim: Focke-Wulf Fw 190/Ta 152. Jäger, Jagdbomber, Panzerjäger. (Stuttgart, 1997.2 ; a továbbiakban: Focke Wulf) 224. és 270. o., valamint Punka György: A „Messer”. Bf 109-ek a Magyar Királyi Honvéd Légierőben. (Budapest, 1995.; a továbbiakban: Punka) 122. o.
106A szárazföldi csapatok közvetlen légitámogatására és a szovjet páncélosok elleni harcra a csatarepülő-kötelékek készültek fel. Magyar részről a 102. repülődandár egy csatarepülő-ezreddel rendelkezett. Jelentősebb erőt képviselt a német 2/I. „Immelmann” csatarepülő-osztály, a 4. csatarepülő-ezred törzse és három osztálya, valamint a 10. csatarepülő-ezred törzse és három osztálya. Az alakulatok döntően Fw 190 A, F és G változatú csatarepülőgépekkel harcoltak.116
116 Focke Wulf 161. o.
A 4/III. csatarepülő-osztály Fw 190 F–8 és F–9 páncélvadász-repülőgépekkel volt felszerelve. Ezek a repülőgépek a szárnyaik alatt kétszer hat nem irányított páncéltörő rakétát (úgynevezett Panzerblitzet – „páncélvillámot”) hordoztak, s ezeket vezetősínekről kilőve támadták az ellenséges páncélosokat. Az alakulat a tárgyalt időszak nagy része alatt, 1945. január 21. és február 20. között 25 alkalommal hajtott végre támadást a szovjet páncélosok ellen. Ez alatt 114 Fw 190-bevetés során 934 páncéltörő rakéta felhasználásával 23 páncélost semmisítettek meg, újabb tizenegyet pedig mozgásképtelenné tettek. Támadásaiknak két csapatszállító tehergépkocsi és egy lánctalpas jármű is áldozatul esett.117 Vagyis mindent összevetve is csak körülbelül minden huszonötödik kilőtt rakéta talált.
117 Focke Wulf 172. o.
Ugyancsak a szovjet harckocsik ellen alkalmazhatták a 9. csatarepülő-ezred 14. (páncélvadász-) századát is, amely Hs 129 típusú repülőgépekkel harcolt. Az I. repülőhadtest erőit ezen kívül éjjeli csatarepülő-, felderítő és szállítórepülő-alakulatok egészítették ki.118
118 Lexikon 174. és 330. o., valamint Dierich, Wolfgang: Die Verbände der Luftwaffe 1935-1945. Gliederungen und Kurzchroniken. (Stuttgart, é.n.) 218., 242., 244. és 251. o.
