Július 7-e
Július 7-e
Június 30-án a kedvezőtlen időjárás miatt megszakított bevetés megismétlésére július 7-én került sor. Az időjárás az útvonalon, és a célpontok körzetében megfelelt a hadászati támadások követelményeinek. Ezért több mint 650 bombázót indítottak a sziléziai Odertal kokszolóüzeme, a Blechhammer Blachownia olajipari célpontjainak, a csehszlovákiai Dubova fegyvergyárának, valamint a zágrábi repülőtér és a rendező pályaudvar bombázására. A kötelékeket a bevetés útvonalán sorozatos vadásztámadások érték, a leghevesebb légi harcok Bécs–Budapest közötti légtérben alakultak ki. A bevetés folyamán az amerikaiak 275–300 vadászgépre becsülték a támadó német és magyar vadászgépek számát, amelyekből jelentéseik szerint több mint ötvenet lelőttek.596 (Mindkét adat jelentően túlbecsült – a szerző).
596 Uo.: 392. old.
A sziléziai ipartelepek felett erős légvédelmi tüzérségi tűz fogadta a bombázókat, a 110 fokos támadási irányon repülő kötelékek Katowice körzetében légvédelmi tüzérségi tűzbe repültek. Sok gép megsérült. A sérült bombázók közül a hazatérés útvonalán több lezuhant vagy kényszerleszállást végzett magyar és jugoszláv területen, egy pedig az Adriai-tengeren.597
597 Simpson HRC.: 459the Bomber Group Mission Report, 7. July 1944.
A Dunántúlon átrepülő kötelékek ellen a 101. magyar vadászosztály két bevetés során vette fel a harcot, egy további bevetésre az osztály parancsnoka riasztotta a repülőtér készültségi gépeit, egy kötelékétől elmaradt bombázó üldözésére pedig két vadászgép szállt fel.
Az első századerejű bevetésre a 2. és 3. század vegyes köteléke indult. Győr közelében támadták meg a bombázókat.
)
1111944. július 14. Bombázás után ég a budapesti Vacuum Oil telepe (NTF)
1944. augusztus 9. A győri repülőgépgyár bombázása (MSZ – 1981 Oshawa)
112Német Me–109 G–6/U4B nehéz vadászrepülőgép üzemanyagot vételez magyar repülőtéren, jel XB+…B, 3 db 20 mm gépágyúja látszik (Szebeni Antal gyűjteményéből)
1944. július 7., Faludi Károly szakaszvezető pilóta a V. 8+35 jelű Me–109G–6 vadászgépével légi harcot vív egy amerikai P–38 géppel (Fighter Pilots in Aerial Combat-Publ. Blake Publ. Dolorosa, Cal. USA – nyomán)
1131944. július 7-én Nagyberkinél kényszerleszállt B–24H bombázógép és 459. BG-ból, gy. sz.: 42.52413 – legénységét elfogták
1944. július 16-án készített amerikai felderítőfelvétel a július 14-én bombázott négy finomítóüzemről a Soroksári út mentén (MSZ 1981. – Oshawa)
1141944. július 16-án a 60. Sq. felderítőgépe által 8840 m magasból készített felvétel a Kén utca mentén a Magyar Kőolajfinomító és Hungária Vegyiművek telepéről, jobbra a Ferencvárosi pályaudvar, a támadás július 14-én volt.
Louis Benne hadnagy, a 14. FG.; 49.FS-ből, lelőtték 1944. június 14-én, hadifogságban volt Budapesten, 1944. szeptember 5-ig, majd német táborba szállították. Jelentett légi győzelmei: 44. 04. 07. – 2 db, 44. 05. 24. – 1 db, 44. 06. 14. – 2 db
1151944. július 16-án Hemmert László főhadnagy a szétlőtt V.8+04 jelű Me–109G–6 vadászgépével kényszerleszállást hajtott végre
Az 101. vadászosztály 12 gépes köteléke bevetésre indul, Veszprém, 1944. júniusa (Charles K. Faludi gyűjteményéből)
116Kenyerinél 1944. július 16-án lelőtt B–24 bombázógép személyzetének egyik tagjánál talált fénykép – indulás a földközi-tengeri hadszíntérre – a fotó valószínűleg az USA-ban készült
Hajmáskérnél 1944. júliusában lelőtt B–24-es bombázógép motorja előtt Almásy Pál alezredes áll (NTF)
117Egy B–17 kötelék lépcsőzve repül bombadobás előtt (Herritage of….)
Debrődy György így idézi fel az eseményt: „A helyzetjelentés alapján nem volt nehéz felfedezni a bombázókat. Az utolsó csoport jobb oldalán emelkedtünk föléjük, 118velük párhuzamosan. Túlrepültük őket és támadtunk. Egy váltó bal forduló után nagyjából egy vonalban zuhanórepülésben közeledtünk. A bombázókból igen nagy távolságból tüzelni kezdtek. Millió kicsi piros pontocska száguldott felénk, de ezek a tüzes pontok jobbra-balra alul-felül kikerülték a gépeinket. Ennek hatására a tapasztalatlan pilóták túl messziről kezdik a tüzelést, mire a megfelelő lőtávolba érnek, elfogy a lőszerük. Rádión igyekeztünk túl korai tűzmegnyitást megakadályozni, kisebb-nagyobb eredménnyel. Kiszemeltem a célzókészülékemben legjobban fekvő B–17-est – kettő közül választhattam –, s ide összpontosítottam a figyelmem, és megkezdtem a tüzelést. Először a géppuskákkal, majd a gépágyút is rányomtam, mindezt a bombázókötelék teljes elhárítótüzében. Lövedékeim a jobb szárnyban és a kabinban tűntek el, a két jobb oldali motor füstölni kezdett. Ennyit láttam. Megemeltem a gépem és a kötelék felett, azt hiszem nagyon közel, igyekeztem a másik oldalra, hogy onnan megismételjem a támadást. A kötelék fölött voltam, amikor egy jól irányzott lövés oxigénpalackom csövét lőtte keresztül, s a teljes nyomás a hasamra lobbant. Az volt az érzésem, hogy lövedék robban a kabinban. Motorom tökéletesen működött, így elhatároztam, hogy a legközelebbi repülőtéren leszállok. Győr volt legközelebb, hát oda igyekeztem. Kiengedtem a futókat s leszállás után az épületek felé gurultam. Leállítottam a motort, de egy lelket sem láttam mozogni a földön. A légi riadó miatt a repülőteret kiürítették. Próbáltam kiszállni a gépből, de nem volt erőm hozzá. 15–20 perc telhetett el, amikor egy mentőkocsi gurult a gépem mellé. Kiemeltek és beszállítottak a győri kórházba. Itt derült ki, hogy semmi komoly sérülésem nincs, az oxigéncső szétrobbanása okozta a fájdalmat, és a sebesülés érzését.”598
598 Debrődy György (USA) visszaemlékezése, 1983.
A 82. Figter Group három százada a felszállást 09 óra 05 perckor kezdte meg, az olaszországi repülőtérről. 38 db P–38-as emelkedett a levegőbe a Blechhammer, Odertal bombázásából visszatérő 55. és 304. Wingek visszavonulásának fedezésére.
A 95. század 15 vadászgépét – és az egész Groupot – Joseph F. Belton főhadnagy, jobbra tőle a 96. század 13 Lightningjét Pinson hadnagy, a kötelék bal szárnyát képező 97. század 10 gépét Hanson hadnagy vezette. 2 óra 10 perces eseménytelen repülés után 11 óra 15 perckor Banovce (Bán) fölé érkeztek, itt kellett a visszatérő bombázók biztosítását ávenni a 14. FG-től és kísérni őket az Adriai-tengerig, ahol már nem fenyegetett ellenséges vadásztámadás.
B–17-es kötelékek húztak el a közelükben, ezután kellet volna érkezni a B–24-eseknek, de a B–17-eseket nem követték újabb kötelékek. Belton főhadnagy rádión keresett kapcsolatot a védelmére bízott bombázókkal. Nem kapott választ. 11 óra 45 perckor déli irányba fordult Lightningjeivel, tovább nem várakozhatott, mert vészesen fogyott az üzemanyaguk. Egyébként is nemegyszer előfordult már, hogy a bombázók légi harc vagy éppen navigációs hibából nem az előírt útvonalon repültek. Csallóközaranyos irányába helyesbítettek, ez a volt a bombázók visszatéró útvonalának egyik kijelölt ellenőrzőpontja. Még nem érték el a Dunát, amikor valahonnan előkerült egy Liberator-kötelék, de ez nem az általuk várt volt. Ezeket a Mustangok kísérték, és éppen néhány Me–109-est hessegettek el a bombázóktól. A 97. század önkényesen oltalmába vett egy megtépázott Libarator-csoportot, mert köteléknek nem volt nevezhető. A 95. és a 96. századok csak figyelték a Mustangokat, amelyek éppen eléjük hajtották a Messerschmitteket. Amikor az Me–109-esek a P–38-asok magasságáig süllyedtek, megkezdődött az üldözés. A Me–109-esek nyugati irányba fordultak, és a földhöz simulva igyekeztek lerázni a Lightningeket.
Walker hadnagy egy Me–109-es mögé „ült”. Tőle balra Ray I. Harman hadnagy, kissé mögötte Gerald F. Cavanaugh hadnagy repült. Az üldözött Me–109-es véletlenül, vagy tudatosan, a győri repülőtér fölött repült el, alig száz méter magasságban, és a repülőtér légvédelmi tüzérsége lőni kezdte az üldöző Lightningeket.
Harman hadnagy látva a veszélyt, élesen kifordult, majd vízszintesbe hozva gépét Walkert kereste tekintetével, aki még mindig a Me–109-est lőtte, melynek pilótája éppen kiugrott gépéből. Cavanaugh úgy látta, hogy a repülőtér fölött levő Lightning bal motorja füstöl.
Belton főhadnagy nem látott semmit, ő az alacsonyabban levő, segítségért fohászkodó Lightningjei megmentésére indult rajával és a 96. század közelben levő gépeivel. Valahonnan 7 db (esetleg 9) Me–109es került elő, és éppen az alacsonyabban levő Lightningekre támadtak zuhanva, ezeket vették célba a felső lépcső gépei. Néhány perces légi harc után az Me–109-esek olyan hirtelen tűntek el, mint ahogyan megjelentek. Ekkor hallotta meg Belton főhadnagy Walker segélykérését, jelezte, hogy egyik motorja üzemképtelenné vált és hat Me–109 támadja. A főhadnagy a pontos helyzetet kérte, de válasz nem érkezett.599
599 Harman, Ray I. (USA) levele Charles K. Faludihoz, 1985. Közölve R. I. Harman engedélyével.
Simpson HRC.: 82nd Fighter Group Narrative Mission Report, 7. July 1944.
Simpson HRC.: 82nd Fighter Group Narrative Mission Report, 7. July 1944.
A veszprémi 101. vadászosztály tíz vadászgép bevetésére kapott parancsot, Heppes őrnagy vezetésével 11 óra 25 perckor a levegőbe emelkedett az 1. és 2. századokból összeállított vegyes kötelék.
Ismét Heppes Aladárt idézzük: „A második bevetést magam vezettem, tíz gépet Győr légterébe. A Duna mentén portyázva ellenséget nem találtunk, és használható irányítást nem kaptunk. Kötelékemet egy idő múlva a Dunától dél felé vezetve kb. félúton Győr és Pápa között messze alattunk kb. 10 db Lightninget figyeltem meg, egyenként nagy körözéssel tipikusan gyülekezőben. Ezt rádión közöltem és kiadtam a támadásra előkészítő parancsot: póttartályt ledobni, REVI-t – a célzókészüléket – bekapcsolni. Enyhe zuhanás közben láttam, hogy a Lightningek lényegesen megszaporodtak, tehát egy nagyobb vadászkötelék gyülekezésével állunk szemben, így parancsomat azzal egészítettem ki, hogy teljes gázzal és folytatólagos tüzeléssel csak egy rácsapással zuhanunk át a gyülekező Lightningeken, egyéni légi harcba keveredni tilos, utána bal fordulóval irány Veszprém.
119Célom a gyülekezés megzavarása volt, lehetőleg veszteség nélkül. A rácsapás Tét környékén lehetett. Magam két Lightningre tudtam tüzelni, s bár mintha egyiken becsapódásokat láttam volna, eredményt az adott körülmények között megfigyelni nem lehetett.
Tóth Lajos hadnagy rádióparancsom ellenére légi harcba bocsátkozott, és az őt üldözőbe vett egyik Lightning lelőtte. Ejtőernyővel ugrott. Tóthot felelősségre vontam a gép elvesztéséért, azzal védekezett, hogy a kiegészítő rádióparancsomat – a légi harc tilos – nem hallotta.”600
600 Heppes Aladár (USA) visszaemlékezése a július 7-i bevetésre. 1983.
Ugyanezeket az eseményeket Faludi Károly így látta: „Győrnél déli irányba fordultunk és megláttuk a gyülekező Lightningeket. Előttünk voltak, alacsonyabban, ideális helyzetben voltunk egy eredményes támadáshoz. Amire tűzmegnyitási távolságba értünk, valahogyan megfiadzottak, többen lettek. A megkezdett támadást be kellett fejezni. Lőtte mindenki az eléje került gépet. Ezután kiemelkedtünk, kezdtünk felzárkózni, amikor a vezérgépem – Heppes őrnagy – mögé felülről egy Lightning helyezkedett. Éppen elém. Néhány sorozatot lőttem rá, hogy elzavarjam az osztályparancsnok mögül és már rántottam is ki a gépem, mert mellettem is megjelentek a nyomjelző sorozatok. Újból felzárkóztam. Egy újabb sorozat hátulról. Vágódtam ki jobbra és hátranézve egy Lightninget láttam visszafordulóban. Hátára fordítottam a »Miskát«. Nézegettem mennyien vannak alattam. Nem volt egy sem. De előttem, alattam megláttam egy Lightninget. Egyedül volt. Magassági fölényemet kihasználva, zuhanással közelítettem meg. A hasa alá lopakodtam, majd mögéje helyezkedtem. Ekkor jobbra-balra elkezdett »késelni«. Minden mozdulatát követtem. Így nem vett észre, egyébként sem engem figyelt, hanem azt a három magyar vadászgépet, akik néhány száz méterre velünk párhuzamosan repültek és nézték sikerül-e a támadásom. Végre megnyugodott. A bal motor és a kabin közé célozva, a szárnya alatt kezdtem a tüzelést és a szárnya felett fejeztem be, végighúzva a sorozatot alulról fölfelé. Élesen jobbra fordult, zuhanásba ment át, közben a pilóta kiugrott és a gép a földbe csapódott. Egy félkört írtam le a nyitott ernyő körül és Veszprém felé vettem az irányt.
Ekkor még nem gondoltam, hogy ez a légi győzelem – amelynek két szemtanúja volt – milyen vitát fog kavarni. Mert ezt a lelövést végül is Tóth Lajos hadnagynak ítélték. Az történt, hogy Tóth hadnagy fordulóharcot kezdett a P–38-as gépekkel és lelőtték. Ejtőernyővel kiugrott nem messze attól a helytől, ahol az általam lelőtt P–38-as lezuhant. Azt hitte, hogy a nagy forgolódásban ő lőtte le, és pontosan jelentette a lezuhanás helyét. Mi pedig rossz helyzetjelentést adtunk a lezuhant Lightningről. Ott nem találtak semmit. Valamikor 1945-ben megjelent egy parancs, amelyben részemre egy P–38-as lelövést igazoltak Pápa nyugat helyszínnel július 7-ére. Így lett a július 7-i egy P–38-asból kettő. A háború után valamilyen összesítésben Mórnál is »találtak nekem« egy P–38-ast. Így már háromra szaporodott a lelőtt P–38-asok száma.
Az igazság pedig az, hogy július 7-én csak egy P–38-as zuhant le Magyarországon, pilótája C. C. Walker hadnagy volt, aki fogságba került, és a háború után visszatért az Egyesült Államokba.
A sors véletlen játéka, hogy április 13-án a 82. Fighter Group, 95. századából Osborne (vagy Wiedbausch) hadnagy lőtt le. C. C. Walker hadnagy ugyanennek az alakulatnak, ugyanebben a századában repült, ez volt a harmadik, egyben az utolsó bevetése. Ezzel a századdal kétszer találkoztam, egyszer vesztettem, egyszer nyertem. Ezt csak a háború után negyven évvel tudtam meg.”601
601 Faludi, Charles K. levelei a szerzőhöz (1983–1985.) a Washington National Archives és a Simpson HRC anyagaiban végzett kutatásai alapján.
Blake, Steve: Ambush over Hungary, Fighter Pilots in Aerial Combat. Blake Publishing, Dolorosa, California, USA, Fall, 1984. Number 14. 12–17., 20. old.
Blake, Steve: Ambush over Hungary, Fighter Pilots in Aerial Combat. Blake Publishing, Dolorosa, California, USA, Fall, 1984. Number 14. 12–17., 20. old.
A 82. FG 37 db P–38-as gépe 13 óra 10 perckor, 4 óra 5 perces repülés után leszállt Vincenzoban. Charles Clinton Walker hadnagy a 44 23189. számú P–38J gépével Győr térségében eltűnt. Caroll hadnagy gépének jobb és bal szárnyát géppuskalövedékek rongálták meg. Henry hadnagy gépének bal futómű gondoláján gépágyúlövedék robbant.
A 82. FG öt Me–109-es lelövését jelentette. Szerintük Belton főhadnagy, Adelson, Caroll, Hardin és Joley hadnagyok Győr közelében és attól délre egy-egy Me–109-est lőttek le.602
602 Mint az 599. sz. jegyzet.
A 101. vadászosztály bevetési jelentésében ennek a fordítottja áll. Az észak felé haladó magyar kötelék még Győr elérése előtt találkozott a Lightningekkel. Meg kell jegyeznünk, hogy a 82. FG előzőekben idézett bevetési jelentésének első része a magyar visszaemlékezéseket igazolja, és nem a 101-esek jelentésében leírt légi győzelmeket.
„A bevetés rövid leírása: Északnak nyomulva Lightningeket láttunk. 3000 méterről megtámadtuk őket. Együtt tartva a köteléket, kb. 12 óra 10-kor a harcot félbeszakítottuk, mert a Lightningek 24-re szaporodtak. Észak felé emelkedve átadtam a parancsnokságot Irányi főhadnagynak, 12 óra 23-kor ellenséges 2×30 Liberator-köteléket láttam 3800 m magasságban, melyből egy gép kissé le volt maradva. Támadási parancsommal visszavettem a parancsnokságot és a közben felzárkózott kötelék repgépeit támadtuk. A támadások között hárman maradtunk együtt. Egy gépet a Lightningek még elkergettek, egy gép közben kényszerleszállt lövés miatt. A támadott gépek közül 3 kivált, ezeket lőttük, kergettük a Balaton felé. Mindhárom gép később RQ, HR-lezuhant. (Lásd a június 16-i eseményekhez csatolt »kód« térképeket.)
A kötelékből teljesen kilőtt gépek száma, neme:
Lelőtt egyes gépek száma és neme:
|
1 Liberator
|
3 Liberator
| |
2 Lightning
| |
1 Liberator
|
Veszteségek gépekben:
120Heppes Aladár ebben a légi harcban is részt vett „Bal forduló után gépeim közül csak egyeseket láttam, a vadászirányító központot rosszul hallottam, így átadtam a parancsnokságot Irányi főhadnagynak.
Rövidesen velünk egy irányba, veszprémi repülőtér irányába tartó nagy Liberator-köteléket észleltem, kötelékem vezetését visszavettem és rádión keresztül riasztottam a veszprémi repülőtéren levő összes bevethető vadászgépet. Kötelékemnek a Liberatorok megtámadását rendeltem el.
Egy mellém felzárkózott géppel az egyik kötelék végén csellengő két Liberator közül az egyiket megtámadtam, de néhány lövés után fegyvereim elhallgattak. Kifogyott a lőszerem. Kísérőm sorozatai a Liberator mögött suhantak el. Egy nagy S-kanyarral a bombázó mögött átváltva kísérőmet magam mellé rendeltem, majd újból támadva, kísérőmnek közvetlen a Liberator közelében adtam ki a tüzelési parancsot, mire a Liberator kigyulladt.
Lőszerem nem lévén, s mivel a Liberatorokat a rádión riasztott gépek is támadták, kiadtam a leszállási parancsot, ekkor a bombázók a repülőterünket már nem veszélyeztették.”604
604 Mint a 600. sz. jegyzet.
A négy magyar vadászgép és a veszprémi repülőtéri készültségből riasztott kötelék az 55. és 304. Wingek Sziléziából visszatérő, az útvonaltól keletre eltért kötelékeit támadták meg.
A magyar vadászok részére három Liberator lelövését igazolták. Kettőt Hajmáskérnél, egyet Felsőörsnél. Az utóbbi a 459. BG 757. század (Sq) gépe volt. A vadásztámadástól kigyulladt bombázó Veszprém közelében légvédelmi tüzérségi tűzbe került. A gép parancsnoka a bombázó elhagyását rendelte el. Az égő gépet P. J. Vescov, H. H. Felker, M. J. O’Teole, T. E. Blessing, R. J. Thomson lövész tiszthelyettesek egymás után hagyták el. Emert hadnagy és Dutton törzsőrmester ugrásának pillanatában robbant fel a Liberator. A két repülő az öt részre szakadt bombázó roncsaival együtt zuhant a földre. Bob E. French főhadnagy elsőpilóta és Sam J. Solares hadnagy másodpilóta meg sem kísérelhette a menekülést. A 42 64479 sorozatszámú B–24H Felsőörstől északnyugatra, alig egy kilométere a községtől, 12 óra 30 perckor megsemmisült. Amerikai statisztika szerint a légvédelmi tüzérség lőtte le Szilézia felett. Valójában a 101. vadászosztály 1. századába beosztott Benkő Lajos hadnagy légi győzelme volt.605
605 National Archives, Washington, USA – Report on Shot down Aircraft. Casualty No. ME 1717.
A 459. BG második gépe a 42 52413 számú B–24H légvédelmi tüzérségi találat miatt Nagyberki közelében végzett kényszerleszállást.
A kötelékből lemaradt sérült, vagy motorhibás bombázók a kötelékek visszarepülése után 15–30 perccel magányosan vonszolták magukat a levegőben a támaszpontjaik felé. Egy ilyen Liberator üldözésére szállt fel ismét Heppes őrnagy. Őt idézzük: „Leszállásom után kb. 10–15 perc múlva, úgy 3000 méter magasságban egy magányos Liberator repült el a repülőtér felett. Beugrottam a legközelebbi készültségi gépbe, parancsot adva, hogy egy gépet indítsanak utánam, és elstartoltam a Liberator után. Hosszas keresgélés után a Balaton délnyugati sarkánál találtam meg, ahol már alig volt felhőzet. Messziről, felülről egy tapogatózó támadást indítottam egy sorozattal, mire a gép jobb oldalából tüzet nyitott a lövész, de a felső torony és a hátsó lövész nem tüzelt. Átváltottam a bal oldalra és ott ugyanezt megkísérelve egyáltalán nem kaptam tüzet. Az volt az érzésem, hogy visszatartják a tüzelést, ezért hullámzó vonalban közelítettem meg a gépet, rövid sorozatokat lőve, de erre sem volt válasz. Erre aztán megjött a bátorságom, s az előző módszerrel támadtam: oldalról, felülről a gép törzsén kezdve el a lövéseket, enyhe fordulóval a szárnyra és a motorokra vittem át a tüzet. Mire ideértem, a fegyvereim elhallgattak. Valószínűleg az első bevetésen részt vett, üzemanyaggal igen, de lőszerrel még nem feltöltött géppel szálltam fel. Ez már a horvát határon túl történt. Nem volt más választásom, és emlékezve a pápai Lightningekre, zuhanással a földközelbe ereszkedtem, és a Balaton partja felett alacsonyan hazatértem.
Az utánam indított gép jelentése szerint ezen a környéken ő is utolérte a Liberatort, és lőtte eredmény nélkül. Messze délen lévén ő is hazarepült, engem nem látott.”606
606 Mint a 600. sz. jegyzet.
A légi győzelem igazolása a magyar légierőnél – mint már utaltunk rá –, bonyolult folyamat volt. Ezért idézzük a 101. vadászosztálynál fellelhető jelentéseket, mivel már az ügyintézés első lépésénél jól látható az eljárás nehézkessége és a hibalehetőségek is érzékelhetők.
M. kir. 101. honvéd vadászrepülő-osztály.
belényesi Heppes Aladár őrnagy
belényesi Heppes Aladár őrnagy
Légi tanú jelentés
Veszprém-reptér, 1944. július hó 8-án.
Az 1944. július 7-i második bevetésen kb. 10 Lightninget vettünk észre alacsonyan 500–1000 m-es magasságban. Saját kötelék magassága 3000 m volt, és a GP 6–8–9 területe fölött repültünk kb. 12 óra 06 perckor. Kellőképpen elhelyezkedve kötelékemet támadásra vittem az alattunk levő Lightiningekre. Jól megfigyelhettem, amint kísérőm, – Faludi szkv. – a Lightning-kötelék jobb szélén a kissé egyedül repülő gépet támadja. Lövései azonnal találtak, a gép a hátára fordult, és fehér füstöt kibocsátva meredeken a földbe csapódott. A földbe csapódás ideje 12 óra 07 perc volt és a helye: GP–5.
Heppes Aladár őrnagy
M. kir. 101. honvéd vadászrepülő-osztály. Irányi Pál főhadnagy
121Légi győzelem jelentése607
607 Faludi, Charles K. gyűjteményéből.
| |
1.
|
Időpont (nap, óra, perc) és lelövés helye 1944. VII. 7. 12. 07.
|
GP–5–8–9
| |
2.
|
Magasság: 500 m
|
Név, rendfokozat: Faludi Károly szakaszvezető
| |
3.
|
A lelőtt gép típusa: Lightning
|
4.
|
A lelőtt gép nemzetisége: amerikai
|
5.
|
A lövés eredménye:
|
a)
|
Lángok sötét füsttel, lángok fehér füsttel:
|
b)
|
Részei elrepültek, felrobbant;
|
c)
|
Leszállásra kényszerítve;
|
d)
|
A földön felgyújtva lövéssel;
|
6.
|
A felcsapódás minősége:
|
a)
|
ellenséges vagy saját területen:
|
b)
|
függőlegesen, lapos szög alatt;
|
c)
|
nem lett-e megfigyelve.
|
7.
|
Ellenséges hajózók sorsa: ismeretlen
|
8., 9.
|
Tanúk megnevezése
|
A levegőből: Heppes őrnagy, Irányi főhadnagy
| |
A földről: egy
| |
10.
|
Rácsapások száma: egy
|
11.
|
A támadás iránya: hátulról nagy magassági fölénnyel
|
12.
|
A lelövési távolság: 100 m
|
13.
|
A helyzet, melyből a lelövés történt: géppár-kísérő
|
14.
|
Alkalmazott lőszer: akna-gr., repesz-gr., gyújtó-gr.
|
15.
|
Eltüzelt lőszermennyiség: 50 db 20 mm-es gá. és 150 db 13 mm-es gp.
|
16.
|
Milyen fegyverzettel lőtt: 1 db 20 mm-es gá. és 2 db 13 mm-es gp.
|
17.
|
Saját gép típusa: Me–109–G–6
|
18.
|
Találatok a saját gépen: nincsenek
|
19.
|
A pilótának hány elismert légi győzelme van: nincs
|
Irányi főhadnagy
századparancsnok | |
Heppes őrnagy
osztályparancsnok | |
Másolat az eredeti okmányról.
| |
Légi tanú jelentés
Veszprém-reptér, 1944. évi július hó 8-án.
Az 1944. július hó 7-i második bevetésen 12 óra 06 perckor GP 6–8–9 területe fölött 3000 m magasan repülve, alattunk mindössze 500–1000 m magasban kb. 10 Lightninget vettünk észre. Rájuk támadtunk. A támadásban én a kötelék végén repültem és így jól láthattam, amikor az egyik saját gépünk egy Lightninget – amely a kötelék jobb szélén és talán még egy kicsit alattunk is repült – hatásosan tüzel, a Lightning fehér füstcsíkot kibocsátva hátára fordult és függőlegesen a földbe csapódott GP–5* területén. A rádióból értesültem, hogy a saját gép pilótája Faludi szakaszvezető volt.
* Megjegyzés: A GP–5 terület a korabeli térképen Pápától nyugatra–északnyugatra volt, mintegy 15 km-re Tét községtől, amelynek határában a P–38-as lezuhant.
Irányi főhadnagy
Másolat az eredeti hitelesített okmányról.
Részletek az amerikai légierő 48 órán belül felterjesztendő veszteségi jelentéséből609
609 National Archives, Washington, USA–Report on Shotdown Aircraft. Casualty No. ME 1717.
DÁTUM: 1944. július 7. IDŐPONT: 12 ó 15 p.
HELYE: Magyarország, Győr D.
UTOLJÁRA LÁTTÁK (hallották): Rádión hallották.
A VESZTESÉG VALÓS VAGY FELTÉTELEZETT OKA: Ellenséges légvédelmi tüzérség lelőtte.
Repülőgép:
Típus, modell, sorozatszám: P–38 J 15 LO
sorozatszám: 44 23189
MOTOROK: Típus, modell, sorozatszám:
Bal motor: Allison V 1710–91
Sorozatszám: A–039001
122Jobb motor: Allison V–1710–89
Sorozatszám: A–049390
FEGYVERZET (szállította, típus, sorozatszám).
a) 20 mm gépágyú: International Harvester
Sorozatszám: 119324
b) 12,7 mm géppuska: Buffalo Anns
Sorozatszám: 1178916
c) 12,7 mm géppuska: Buffalo Arms
Sorozatszám: 1179568
d) 12,7 mm géppuska: Buffalo Arms
Sorozatszám: 1190787
e) 12,7 mm géppuska: Buffalo Arms
Sorozatszám: 1178939
SZEMÉLYZET SZÁMA: 1, fő Utasok: 0, Összesen: 1 fő
Pilóta teljes neve
|
Rendfokozata
|
Azonossági száma
|
Walker, Charles Clinton
|
hadnagy
|
0–763426
|
HOZZÁTARTOZÓJA: Mrs. Ruth O. Walker – Édesanyja – Newberg, Oregon
UTOLJÁRA LÁTTÁK, HALLOTTÁK:
Gerald F. Cavanaugh hadnagy – látta.
Joseph F. Belton főhadnagy – rádión hallotta.
A SZEMÉLYZET SORSA: Ejtőernyővel ugrott, saját erejéből távozott a földetérés, kényszerleszállás helyéről. Egyéb megfigyelések. Nem lett megfigyelve.
A KUTATÁS, MENTÉS EREDMÉNYE: Nem volt lehetséges.
A jelentés kelte: 1944. július 9.
Első bevetés1
1 A légi győzelmek bevetés szerinti felosztását az eredeti okmány nem tartalmazza.
Debrődy György hadnagy és Huszár András zászlós
|
B–17
|
Megyercs
|
Molnár László hadnagy
|
B–24
|
Kolozsnéma
|
Molnár László hadnagy
|
B–24
|
Magyargencs
|
Lőrincz Mátyás őrmester
|
B–24
|
Győrszentmárton
|
Második és harmadik bevetés
Tóth Lajos hadnagy
|
P–38
|
Tét2
2 Faludi Károly szakaszvezető eredménye, tévedésből Tóth Lajos hadnagynak igazolták.
|
Heppes Aladár őrnagy
|
B–24
|
Hajmáskér3
3 Heppes Aladár visszaemlékezésében nem említi a lelövés részleteit. Feltételezhető, hogy Heppes őrnagynak és Barsi hadnagynak egyazon B–24-et igazoltak.
|
Barsi Gellért hadnagy
|
B–24
|
Hajmáskér
|
Benkő Lajos hadnagy
|
B–24
|
Hajmáskér4
4 Benkő Lajosnak igazolt B–24 Felsőörs közelében zuhant el.
|
Faludi Károly szakaszvezető
|
P–38
|
Pápa nyugat5
5 Faludi Károlynak utólag igazoltak egy P–38-at erre a napra. Ugyanekkor Tóth Lajos hadnagy eredményét nem törölték, így megkettőződött a lelőtt P–38-as száma.
|
15 db B–24
7 db B–17
1 db P–38
2 db P–51
