KEZDŐDIK A LÉGI HARC
KEZDŐDIK A LÉGI HARC
Az első vadásztámadás a Balatontól északra a 47. Bomber Winget érte. Harminc Me–109-es és tíz Fw–190-es csapott rájuk. A Winget biztosító 332. Fighter Group negyvenöt Mustangjából nyolc fordult azonnal ellenük, többi még nem dobta le a póttartályait, helyén maradt.
Heyford százados nyolc gépe 12 perces légi harcban megakadályozta a támadást. Gleed hadnagy – állítása szerint – két Fw–190-est lőtt le, és egyet megrongált. Gerham hadnagy a lövedékeitől felgyújtott Fw–190-es mellé repült, nézte a német pilóta ugrását. A következő másodpercben pedig már az eléje került másik Fw–190-est lőtte, amely pörögve tűnt el a mélyben. Hall hadnagy elől zuhanással akart menekülni egy Me–109-es. A hadnagy rövid sorozatokat lőtt. Találatot nem észlelt. A föld gyorsan közeledett. Az amerikai felrántotta a Mustangot. Előtte az Me–109-es a földbe csapódva felrobbant. Jackson és Kirkpatrick hadnagyok a Balaton felett lőttek le egy-egy Me–109-est. Kötelékrendezéskor egy Mustang hiányzott. Utoljára Sümeg irányában látták. A hét P–51-es visszafordult Ramitelli felé, az üzemanyaguk már csak a hazatérésre elegendő.
Chester L. Sluder alezredes, a 325. Fighter Group 30 éves parancsnoka, negyvenöt Mustangjával a 304. Bomber Wing felett biztosított. Az egymást követő kötelékek felett fordultak egyik oldalról a másikra, hogy a kisebb sebességgel repülő bombázók felett maradjanak. Hat kondenzcsíkot vett észre. Nyugat felől közeledtek. Nagyobb magasságban voltak, mint ők. A kötelék közepe felé tartottak. Szándékuk nyilvánvaló. A bombázók támadása, a vadászvédelem kijátszása. Sluder alezredes dobta a póttartályokat és kötelékével a támadók felé fordult. Elkésett. A hat Me–109-es meredek zuhanással célba vette az egyik bombázókötelék szélét. Füst, láng, robbanás, három Liberator zuhant a mélybe. A támadó raj öt gépe a zuhanást folytatva eltűnt, a raj parancsnoka éles, jobb fordulóval a bombázók magasságáig emelkedve kényelmesen szemlélte a köteléket. Sluder dühösen indult az Me–109-es ellen. „Mögéje fordultam, egyszerű vadásziskolai módszerrel, háttal a napnak. Ragadtam rá, mint egy poloska. Ujjam a lőbillentyűn. A tűzmegnyitásra már nem volt időm. A 109-es bámulatos műrepülő-sorozatba kezdett. Követtem minden mozdulatát és szüntelenül lőttem. Nyomjelzős lövedékeim fonták körül a 109-est, de találatot nem értem el. Egy hirtelen csúsztatással eltűnt a bal szárnyam alatt. Többé nem láttam. Nem akartam elhinni, hogy velem ez megtörténhet. Nagyon dühös voltam magamra. Kísérőmmel Budapest légterében köröztem. Kerestem az ellenséget, hogy jóvá tegyem előbbi baklövésem. A kísérőm türelme elfogyott, nyafogni kezdett, hogy a motorjával valami nincs rendben. Haza indultam a kudarc keserű érzésével. Nem tudom, hogy a 109-es magyar volt vagy német. A felségjelzéseket soha nem figyeltük, csak a típust, azt, hogy Messerschmitt, Focke-Wulf vagy Junkers.”647
647 Sluder, Chester L. Col. (Ret.) – a 325. Fighter Group volt parancsnokának levele Charles K. Faludihoz. Közölve C. L. Sluder engedélyével.
)
)
134Az 1944. VII. 27-i budapesti bombázás kárterületei
A hat vadászgép támadása a 455. Bomber Group gépeit érte. Rövid szünet után akkor, amikor a Mustangok a támadó Me–109-eseket üldözték, következett a második támadás. Csákberény felett volt a 455. BG, Győr felől érkezett a vadászkötelék: 50–60 Me–109-es harminc Fw–190-es néhány kétmotoros romboló. Rövid ideig a bombázók mellett repültek, majd hirtelen támadásba mentek át. Kettesével, hármasával és egyenként támadtak. Az Fw–190-esek szemből rakétákkal, az Me–109-esek hátulról, oldalról géppuskákkal és gépágyúkkal. A kötelék szélén repülő 742. század hét Liberator gépének lövészei minden fegyverükkel védekeztek a Messerschmittek és Focke-Wulfok rohamai ellen. Aime A. Bouscher tizedes – felsőtorony-lövész – sorozata egy Me–109-es motorját találta el. A robbanástól lemezdarabok repültek szerteszét. A közvetlen mögötte repülő gép meredeken emelkedve vált ki a támadásból, az utána következő pörögve zuhant csonka szárnnyal. Hohn E. Washburn alul, a lövészgömbben kuporodva ontotta lövedékeit ikercsövű nehézgéppuskájából, és a szárny-szárny mellett támadó Me–109-esekből egyet lelőtt. A veszteségek nem riasztották el a Me–109-eseket. Chris Bakos és John P. Bodmann őrmesterek, a jobb és a bal oldalsó lövészállásból a kétoldalról és a felülről támadók közül lőttek le egyet-egyet. Csak egy pillantást vethettek a lelőtt gépekre, amelyek törzsén F-betű vagy 7-es szám volt, és máris az újabb támadókat árasztották el lövedékeikkel. Philip G. O’Neill őrmester a hátsó lövésztoronyból védekezett, nem 135engedte lőhelyzetbe kerülni az ellenséges vadászokat. Oldalról egy Me–109-es csúszott géppuskái elé, csak egy pillanattal előzhette meg ellenfelét, hosszú sorozatot eresztett az alig tíz méterre levő Me–109-esbe, amely a levegőben felrobbant. Mendhall hadnagy a Liberator első pilótája – ajkát harapdálva mereven előre nézve vezette gépét. Szigorúan tartva helyét a kötelékben. Saját életét csak így menthette. Lövészei harcát csak így támogathatta, közel a többi géphez, a lehetőség szerinti zárt tűzrendszerben. Stengl hadnagy – elsőpilóta – gépét az Fw–190-esek szemből támadták. Nem voltak olyan elszántak, mint az Me–109-esek, de a támadások visszaverése sem volt könnyű. A rakétáikat kilőtt Fw–190-esek most géppuskával és gépágyúkkal támadtak. Charles W. Gray törzsőrmester – az orrtorony lövésze – egy szemből támadó Fw–190-est lőtt le. A kormányozhatatlan, pörgő vadászgép csaknem a Liberatornak ütközött. Ralph W. Schroyer – a felső toronyból – talált el egy Fw–190-est. Egyik B–24-es néhány bizonytalan mozdulat után zuhanni kezdett. Swanner hadnagy egy távolabb repülő gép elsőpilótája tekintetével követte, nem látott kiugrani senkit. A 741. század egyik gépe volt személyzetébe tartozott: Maxwell B. Gates hadnagy elsőpilóta, John G. Scweigrat hadnagy másodpilóta, Robert F. Emick hadnagy navigátor, Edvard D. Saleck hadnagy bombázótiszt, Stanley J. Postorine törzsőrmester rádiós-lövész, George A. Luster törzsőrmester, felső torony lövésze, Bailley J. Maxwell őrmester jobb oldali oldallövész, Joseph Weinstein őrmester bal oldali oldallövész, Orrin G. Miller őrmester az alsó torony lövésze. Arthur R. Melle őrmester hátsótorony-lövész, Daniel P. James törzsőrmester, fényképész. A jelentésben úgy szerepelnek, hogy bevetésről nem tértek vissza, eltűntek. (Hogy mi lett velük, a mai napig sem sikerült megállapítani – A szerzők.) Ezalatt megsemmisült öt B–24-es és a támadóktól nyolc Me–109-es és hat Fw–190-es. Az amerikai veszteségek növekedését a 325. Fighter Group Mustangjai akadályozták meg, akik további három Me–109-est és két Fw–190-es vadászgép lelövését jelentették. (Német forrásokból a veszteségekre nincsenek adatok.)
Az 1944. VII. 27-i országos kárhelyek
Az első B–17-es kötelék a célpont felett 09 óra 30 perckor oldotta bombáit, ezután további három B–17-es BG következett. Az utolsónak érkező 304. Wing a gyár területét a füst- és a porfelhőtől már éppúgy nem látta, mint az előttünk támadó kötelékek.
A bombázók utolsó köteléke – a 454. Group – 10 óra 12 perckor oldotta bombáit „kitűnő eredménnyel” – jelenti a kötelék parancsnoka, ugyanakkor megjegyzi, hogy a célterületet a füst teljesen elfedte.
A célterület fölül kirepülő bombázókat 12 db Fw–190-es ismét megtámadta, de az oltalmazó vadászok ezt a köteléket is szétszórták és további Me–109 és Fw–190 vadászgépeket lőttek le.
136Az amerikai bombázók ellen nyolc magyar vadászgép szállt fel. A két raj csatlakozott egy német kötelékhez és részt vettek a 455. Group elleni támadásban.
Kovács Pál így látta az eseményeket: ,Felzárkóztunk egy német 109-es kötelékhez. Először Szombathely irányába haladtunk. Debrődy hadnagy parancsára elhagytuk a német köteléket, arra gondoltunk, ezek már hazatéroben vannak. Visszafordultunk Budapest irányába, tőlünk jobbra, tehát délre, egy kb. 15 gépből álló Me–109-es köteléket láttunk meg ugyancsak Budapest irányába haladva. Nagy sebességgel zárkóztunk fel és a kötelék élére kerültünk akkor, amikor megláttunk előttünk 60–80 bombázót. Egyik szélső köteléket támadtuk meg, az első támadásra két gépen értünk el találatot. Mindkét gép lezuhant. Az utánunk támadó rajok, köztük a mi második rajunk is, kilőttek néhány gépet. Kötelékünk felbomlott, egyesével, kettesével támadtunk. A kísérőm, egy mellénk szegődött német volt. Két vagy három támadást végeztünk, amikor megjelentek a Mustangok. Fejre állítottam a gépem, ott hagytam a hozzám bújt németet, és a földhöz lapulva Veszprém irányába fordultam.”648
648 Kovács Pál (Budapest) visszaemlékezés, 1980.
Budapesten és környékén a szirénák 09 óra 24 perckor jelezték a riadót. A légitámadás feltűnően rövid időn belül, 6 perc múlva, 09 óra 30 perckor már megkezdődött és 10 óra 19 percig, 49 percen át tartott.
A Weiss Manfréd Művek már többször bombázott két csepeli gyáróriása volt a célpont, de bőven hullott bomba a nem messze levő – Csepeli Szabadkikötő két olajfinomítójára – (Shell, Vacuum) is. A W. M. Acél- és Fémművek harckocsigyártásában ekkor helyreállíthatatlan károk keletkeztek. A gyárból a továbbiakban már nem került ki számottevő mennyiségű harckocsi. A gyártás súlypontja áttevődött az első bombázások alkalmával már megrongált Ganz és MÁVAG művekbe, ahol szintén jóval az eredeti kapacitás alatt tudtak csak termelni. A bombaszőnyeg nagyrészt ezúttal is a községre hullott. A közel 200 rombolóbomba következtében meghalt 7, megsebesült 10 fő. Sok bomba a Dunába esett, de jutott belőle Budafokra is bőven, ahol 24 halottat és 23 sebesültet számoltak össze. (Innen nem települt ki a lakosság, mint Csepel veszélyeztetett területeiről.)
A Magyar Posztógyárat a bombaszőnyeg telibe találta. A gyár gyakorlatilag megsemmisült. A kár értékét 44 millió pengőre becsülték. A gyárat helyreállíthatatlannak minősítették, leszerelték a megmaradt gépeket és kitelepítették a testvérvállalatokhoz Budakalászra és Losoncra.649 A kőolajfinomító mellett levő Neményi Testvérek Csepeli Papírgyára kigyulladt és teljesen kiégett.650
649 HLT, HABOB 160/5/1944. szám.
650 HLT, HABOB 200/1944. szám.
A IX. kerületben, a Ferencvárosi rendező pályaudvaron is súlyos károk keletkeztek. Több vágánypár megrongálódott. A Weiss Manfréd Konzervgyár óvóhelyén telitalálat következtében tizennyolcan meghaltak és ketten megsebesültek. A gyár súlyosan megrongálódott.651 Helyreállíthatatlanul súlyos volt a pusztítás mértéke a Pates Papírárugyár soroksári úti telepén. A Mauthner-féle margarin- és étolajgyárat öt rombolóbomba találta telibe, és a Rütgers Guidó-féle Faburkoló Anyaggyár is szinte teljesen megsemmisült. Ez utóbbi üzem – amelyre tíz 500 fontos bomba hullott – április 3-a óta szinte minden, a IX. kerületet ért bombatámadásnál több találatot kapott. A Sertésvágóhídra szintén újra több bomba esett
651 HLT, HABOB. 164/33/1944. szám.
Pestszenterzsébeten az Unió Textilművek sok gyújtóbomba- és gyújtóhasáb-találat következtében teljesen leégett. A kár elérte a 18 millió pengőt. A katonai ruházati anyagokhoz szövetet gyártó üzemet a háború végéig nem lehetett helyreállítani.
A bombázások során a Budaörsi repülőtérre ötezer darab kisméretű repeszbomba hullott. Egy német Fi–156 Storch és egy Nebuló (HA–NBJ) M–25 gyakorlógép elégett, a V. 674 jelű héja és a G. 474. jelű Arado 96/B megrongálódott, illetve részben elégett.
A fővárost és környékét ért támadás áldozatairól a július 27-én esti jelentésben a fővárosban mindössze 16 halott szerepel. Ennek ellentmond, hogy egyedül a W. M. Konzervgyárban 18 halott volt és 36 sebesült, Csepelen 7 halott, 10 sebesült, Budafokon 24 halott, 25 sebesült, Pestszenterzsébeten 3 sebesült volt. Természetesen a szokásos megjegyzés nem maradt el: a halottak száma emelkedhet.652
652 PVOP, KLSz. 584/E m. kir BM 151727/44. augusztus 30., valamint a HLT, HABOB 164/33/1944., 64/1944., 162/1944., 163/1944., 185/7/1944., 158/1944., 186/66/1944. számú jelentések.
A magyar sajtójelentés, amelyet csak két nap múlva, 1944. július 29-én, szombaton adtak ki az MTI útján, nem említette a súlyos károkat:
„29 ellenséges repülőgépet lőttek le csütörtökön a Budapest ellen intézett terrortámadás során.
Július 27-én délelőtt a Balatontól Északra és Budapest térségében vívott heves légi ütközet során a német és magyar vadászok, valamint rombolókötelékek, az eddig még nem teljes jelentés szerint 26 észak-amerikai gépet lőttek le. Ebből 23 többmotoros. Az amerikai harci kötelék a Dalmát partok és a Balaton irányából repült Magyarországra. Erős távolsági vadászkötelékek zárták el nyugat és kelet felé az útját. A német vadász- és rombolórepülő-ezredek már az odarepülés folyamán szembeszálltak a támadókkal. Már a Balaton térségében áttörték a német rajok az ellenséges kötelékeket, és itt 15 négymotoros bombázót lőttek le teljes bombaterhükkel. Későbbi jelentés szerint 29 gépet lőttek le, ebből 26 négymotoros.”653
653 Mint a 644. sz. jegyzet.
A VKF. 1. osztály jelentése az 1944. július 27-i légitámadásról már sokkal reálisabban ítélte meg a helyzetet, bár még nem ismerte a részleteket:
Július 27-én kb. 800 ellenséges gép 10 hullámban támadta Budapestet. A légvédelmi tüzérség 20 gépet lelőtt.
Támadás érte:
Budapest, Soroksári út környékét. W. M. konzervgyárat. Shell vámmentes kikötőt. Flóra Szappangyárat, a Ferencvárosi pályaudvar erős támadást kapott.
Csepel: Szőnyegbombázás. Neményi papírgyár ég. W. M.-gyár több találatot kapott.
Pestszenterzsébet: Szőnyegbombázás, Posztógyár sérült. Albertfalva: 60 bomba esett le. Budafok: Hangya telep találatokat kapott.
A bombatámadás után délben, délután és este ellenséges gépek minden irányból átrepülték az országot, feltehetően bandaellátás és futárszolgálat céljából, valamint felderítés.”654
654 HLT, VKF. 1. osztály. Jelentés a július 27-i légitámadásról.
A július 27-i bombázás is figyelmeztetés volt, hogy a bombatámadások hatására egyre sokasodnak a teljesen 137tönkrebombázott és a háború végéig helyreállíthatatlanná vált üzemek. Amíg a legfontosabb hadiipari üzemeket, mindenekelőtt a repülőgépgyárakat, a fegyver- és harckocsigyártással foglalkozó gyárakat részben kitelepítették, részben föld alatti létesítményekben helyezték el (pl. Kőbányán, Budafokon stb.) és ott, ha korlátozottabb mértékben is, de tudták folytatni a termelést, addig a kőolaj-feldolgozó, a vegyi, a textilipari és más, a háború továbbvitele szempontjából jelentős üzemek áttelepítésre csak részben, föld alá telepítése pedig egyáltalán nem volt lehetséges. Ezekben az üzemekben a megmaradt munkagépeket, szerszámokat leszerelték, és ha volt vidéken hasonló jellegű üzem, vagy kisüzem, oda telepítették át, ott állították termelésbe, ha nem, akkor a termelést beszüntették.
A 15. AAF vesztesége ellenséges területen, 1944. július 27-én655 – amerikai jelentések szerint
655 Mint a 243. sz. jegyzet.
Alakulat
|
Típus
|
A farokfelületen feltünteteti gyártási szám
|
A veszteség valós vagy feltételezett helye
| |
49. Wing
|
450. BG
|
B–24H
|
42 78409
|
Magyarország
|
451. BG
|
B–24H
|
42 52153
|
Magyarország
| |
304. Wing
|
455. BG
|
B–24H
|
42 94993
|
Magyarország
|
B–24J
|
42 50497
|
Magyarország
| ||
B–24H
|
41 28952
|
Magyarország
| ||
B–24H
|
41 29266
|
Magyarország
| ||
B–24H
|
42 52294
|
Magyarország
| ||
306. FW
|
52. FG
|
P–51B
|
43 24839
|
Magyarország
|
325. FG
|
P–51C
|
42 103499
|
Magyarország
| |
332. FG
|
P–51C
|
42 103920
|
Magyarország
| |
– magyar jelentések szerint
Debrődy György hadnagy
|
B–24
|
Mór
|
Molnár László hadnagy
|
B–24
|
Csákvár
|
Karátsonyi Mihály hadnagy
|
B–24
|
Szabadbattyán
|
Kovács Pál hadnagy
|
P–51
|
Csákvár1
1 Kovács Pál szerint a parancs tévesen közli a P–51 lelövést, ő ezen a bevetésen egy B–24-est lőtt le.
|
Szentgyörgyi Dezső zászlós
|
B–24
|
Oroszlány
|
Skulka Zoltán szakaszvezető
|
P–51
|
Nemesvámos
|
Másnap, július 28-án a 15. AAF 345 db gépe Ploieştit bombázta. 29-én a tervezett bevetés, rossz időjárás miatt elmaradt. A Frantic III. bevetésből szovjet támaszpontokon maradt P–38-asokból 14 db felszállt. 13 óra 10 perckor Kecskemét fölé érkeztek, a feladatuk szerint a légteret biztosítani. Valami készült Kecskemét ellen, de a rossz időjárás miatt elmaradt. A Lightningek rövid körözés után déli irányba fordultak, és 15 óra 50 perckor olasz támaszpontjukon leszálltak.657
657 Simpson HRC.: 82nd Fighter Group Narrative Mission Report, 29. July 1944.
