Augusztus 21-e
Augusztus 21-e
Augusztus 21-én 117 db B–24-es Niš repülőterét bombázta, a köteléket P–5 1-es vadászgépek biztosították. 102 db B–24-es a hajdúböszörményi repülőteret támadta P–51-es vadászgépek fedezete mellett. További 46 db P–51-es a célpont légterét biztosította, majd alacsonytámadással lőtték a repülőtéren levő gépeket.703
703 Carter–Mueller: I. m. 430. old.
170A 325. FG 49 db P–51-es gépe reggel hatkor szállt fel Olaszországból Hajdúböszörmény légterének biztosítására. Három vadászgép műszaki hiba miatt rövid idő múlva visszafordult. A negyvenhat Mustang egy órával a bombázás kezdete előtt 09 óra 20 perckor érkezett Hajdúböszörmény légterébe. Eseménytelen óra következett. Némi változatosságot csak az jelentett, hogy 09 óra 55 perckor az egyik Mustang pilótája jelentette: motorhiba miatt kiválik és megkísérli a hazatérést. Délnyugati irányba fordult kísérőjével, majd a több mint 800 km távolságból szerencsésen visszaérkezett támaszpontjára.
Az 52. FG negyvenhat Mustangja 09 óra 40 perckor csatlakozott a 304. Wing négy Bomber Groupjához. Ezt a vadászköteléket Ohr százados vezette, és a 2. század élén a bombázók első csoportját oltalmazta. A 4. század középen, az 5. szd. pedig hátul biztosított. Mezőtúr közelében egy motorhibás Liberator visszafordult, négy Mustang vette oltalmába és kísérték a jugoszláviai Krupanj községig, ahol a bombázó személyzete kiugrott, a Liberator lezuhant.
A bombázás 10 óra 20 perckor kezdődött. Balmazújváros felől közeledett a 304. Wing négy köteléke 5800–6200 méter magasságban, és több mint 22 000 db 9 kilós repeszbombát dobtak a célpontra. A bombák a repülőtér közepén, az északi részén, illetve Hajdúböszörmény szélső házai között robbantak, viszonylag kevés kárt okozva a földön levő repülőgépekben.
A bombázás idején a 325. FG Mustangjai Hajdúdorog fölött várakoztak. H. H. Green őrnagy 11 vadászgéppel az alsó lépcsőben körözött, felette 33 Mustang biztosított. Bombázás közben egy Me–109-es Hajdúböszörmény felől a várakozó P–51-esek közé repült. Vagy saját kötelékének hitte az amerikai vadászokat, vagy nem is vette észre őket. Robert H. Brown hadnagy az alsó kötelékből időben felismerte az Me–109-est, és csaknem szemből támadva 10 óra 25 perckor lelőtte.
A bombázás után 10 perccel, amikor a por és a füst annyira feloszlott, hogy látni engedte a repülőteret, Green őrnagy megállapította; a bombázók nem sok kárt tettek a földön levő repülőgépekben, a 80–100-ra becsült gép közül csak négy égett. Nem volt megelégedve a bombázók „munkájával”, és alacsonytámadásra vezette 11 Mustangját. Az első támadás során északkeletről délnyugatra repülve, majd különböző irányokból még hatszor csaptak rá a repülőtérre. Jelentésük szerint a Hajdúböszörmény közelében levő tábori repülőtéren biztosan megsemmisítettek 37 repülőgépet, 13 megsemmisítése valószínű, további 17-et megrongáltak.
A visszatérő amerikai bombázókról 11 óra 15 perckor újvidék közelében levált a 4. század, majd 11 óra 25 perckor az 5. és végül 11 óra 30 perckor a 2. század Mustangjai is elhagyták a Liberatorokat.
Az 52. FG jelentése szerint a bombázók kísérése közben ellenséges repülőgépet nem láttak.
A jelentések alapján összeállított eredménylista:
Megsemmisített
|
Valószínűleg megsemmisített
|
Megrongált
| |
H. H. Green őrnagy
|
2 db Me–109
8 db Me–410 |
6 db Me–410
|
3 db Me–410
|
P. Tatman főhadnagy
|
1 db Me–109
3 db Me–410 |
1 db Me–109
|
1 db Me–410
|
R. S. Bass főhadnagy
|
2 db Me–410
|
1 db Ju–87
|
3 db Me–410
1 db Fw–190 |
J. L. Sherbourne fhdgy.
|
1 db Me–109
1 db Fw–190 |
1 db Fw–190
|
2 db Me–410
1 db Ju–87 |
H. Parker főhadnagy
|
3 db Fw–190
2 db Me–410 |
2 db Ju–88
| |
J. F. Gaia hadnagy
|
2 db Me–410 1 db Ju–88
|
1 db Me–410
| |
F. E. Shoemaker hadnagy
|
1 db Fw–190
1 db Me–410 |
1 db Fw–190
|
1 db Ju–87
|
R. D. Dowiatt hadnagy
|
1 db Me–410
1 db Fw–190 |
1 db Me–410
|
1 db Ju–87
|
R. H. Brown hadnagy
|
2 db Me–410
1 db Fw–190 | ||
N. W. Weens hadnagy
|
1 db Me–109
| ||
E. Dobretzerger (hdgy.?)
|
1 db Ju–87
|
2 db Ju–87
|
1 db Ju–87
|
Összesen:
|
37 gép
|
13 gép
|
17 gép704
704 A Me–410 típusnak jelentett repülőgépek a magyar 102. gyorsbombázó-osztály Me–210 gépei voltak, ezekből 12 pusztult el és megsemmisült két magyar futárgép is.
|
(Meg kell jegyeznünk, hogy a megsemmisítettnek jelentett 21, illetve a valószínűleg megsemmisítettnek minősített 7 [összesen 28] Me–410-esek a magyar 102. gyorsbombázó-osztály 12 db Me–210-es gépe volt. Feltehetően a többi – a német – veszteségekről szóló jelentés is ennyire „hiteles”. Azaz a lelőtt, megsemmisítettnek jelentett gépeknek kb. 40–45%-át lehet feltételesen tényként elfogadni).
A visszarepülés útvonalán – a 459. BG jelentése szerint – 11 óra 55 perckor Szarajevo közelében érte vadásztámadás a köteléket. A laza harcrendben repülő, közepes magasságra süllyedt bombázók közül lelőtték a 44 41098 számú B–24J Liberatort, további kettőt megrongáltak. A bombázók lövészei a támadó vadászgépek közül – melyeknek típusát nem említik – egyet biztosan, egyet valószínűleg megsemmisítettek.705
705 Simpson HRC.: 52., 325. Fighter Groups Mission Report, 21. August 1944.: 459th Bomber Group Mission Report, 21. August 1944. Az USAAF veszteségi felsorolása (243. sz. jegyzet) augusztus 21-re csak 459. BG, egy B–24-es veszteségét tartalmazza, azt, amit 11 óra 55 perckor Jugoszlávia felett légi harcban lelőttek. A 304. Wing összesített jelentésében három B–24-es elvesztése szerepel, hely, ok, és időpont megjelölése nélkül. Két B–24-es elvesztésének körülményeit ismerjük, a harmadikét nem. A két B–24-es feltehetően azért nem szerepel a veszteségi felsorolásban – a 243. sz. jelzett okmányban – mert bizonyítottan nem ellenséges behatás következtében zuhant le.
)
)
A magyar 101. vadászosztály századnyi köteléke 09 óra 10 perckor indult és Vác légterében csatlakozott egy német vadászkötelékhez, így közelítettek az amerikai bombázók felé. A magyar kötelékből Debrődy György hadnagy motorhiba miatt kivált, és kényszerleszállást végzett. Erdész Károly őrvezető a W 023 jelű gépével még felszállás közben beperdült.706 Ezen a napon feltűnően pontos volt a vadászirányítás. A magyar kötelék a kijelölt légtérben, magasságban és időben találkozott a németekkel. A pontos rávezetéshez az is hozzájárult, hogy a német lokátorállomásoknak csak egy támadóhullámot kellett követni. Ugyanakkor a pontos irányítást az az amerikai részről elkövetett taktikai hiba segítette, hogy a Mustangok első köteléke egy órával a bombatámadás előtt a célpont légterébe 173érkezett, mintegy jelölve a célpont körzetét. Mindezek ellenére az elhárítás várható eredménye, a terület védelmi elvek merev betartása és a vezetés rugalmasságának hiánya miatt elmaradt. A német kötelék a bécsi vadászvédelmi szektor keleti határát (a Tiszát) átlépve, az amerikai bombázók közvetlen közeléből – minden bizonnyal a földi irányítás parancsára – visszafordult, és a magyar vadászgépek többsége is velük tartott.
706 Debrődy György levele, 1983. Levelében megemlíti, hogy a Repülőleírás, Repülőminősítés fejezetébe bejegyezték: „Ellenséges találat miatt kényszerleszállt.” „Ez nem felel meg a valóságnak – írta Debrődy György –, a motorom akkor állt le, amikor ellenséges repülőgépekkel még nem találkoztunk.”
A magára maradt néhány magyar vadászgép átzuhant egy előtte levő Liberator-köteléken, géppuska- és gépágyútűzzel lőtték az eléjük került bombázókat, majd szétszéledtek a szélrózsa minden irányába. Ezt a vadásztámadást az amerikai kísérővadászok észre sem vették.
A magyar vadászrepülők közül Tobak Tibor így emlékezik erre a bevetésre. „…üvöltötték a hangszórók, hogy Pumának azonnal start, irány Vác! Rohanás a gépekhez, a szerelők már dobálták le a motortakarókat, aztán nagy robajjal indult a motor, de indultak köröskörül a reptéren az összes gépek. Porfelhő, pokoli dübörgés, aztán start! Mindez 3 perc alatt! Öt perc múlva már zárt kötelékben úsztunk Vác felé, ott találkoztunk a német vadászokkal. Az egész köteléket Szolnok felé irányították. Rövidesen négy fehér kondenzcsík húzott át előttünk az égen, rögtön láttuk, Mustang vadászok! De ők is meglátták sűrű sorainkat, úgyhogy pillanatok alatt kereket oldottak. Szolnok előtt már majdnem 9000 méteren voltunk, amikor egyszerre valaki rádión bemondja: »Balra előttünk 7000 méteren ellenséges kötelék!« Pattanásig feszült idegekkel, de mégis nyugodtan kapcsoltuk be a célzókészüléket, és markoltuk meg a lőbillentyűt, és egyidejűleg dobtuk a póttartályt, ami a gép hasa alatt függött, mint valami nagy bomba.
Balról, oldalról estünk rájuk, rögtön láttuk lomha, nagy hasukról, kettős oldalkormányukról, hogy ismét Liberatorokkal akadtunk össze. Ez már Debrecen tájékán volt. A következő pillanatban már lőttek. Mi még nem lőttünk, tovább közelítettünk… most! – ontottuk a lövedékeket rájuk. Pillanatok alatt három Liberator robbant fel,707 aztán sürgősen olajra léptünk, mert a Mustangok ránk estek. Egészen a földig zuhantam, és Szolnok irányába fordultam. A póttankom csak akadozva töltött, amikor ledobtam még majdnem tele volt. Így aztán a főtartályból fogyasztottam és éreztem, hogy Veszprémet nem érhetem el. Szolnok volt legközelebb, mélyrepülésben közelítettem meg a szolnoki repülőteret, és elhúztam a leszállómező felett. Olyan sűrűn voltak a bombatölcsérek, hogy lehetetlen volt a leszállás. Nem volt más választásom, leszálltam a szandai rétre.
707 Tobak Tibor: I. m. Az amerikai bevetési jelentések a célpont közelében nem utalnak vadásztámadásra, sem bombázók elvesztésére. A 325. FG Mustangjai egyetlen Me–109-es vadászgépet láttak. Hajdúböszörménytől északra, ezt Brown hadnagy lelőtte. Lehetséges, hogy Skulka Zoltán szakaszvezető gépe volt, de erre megfelelő adat nincs. Az 52. FG 09 óra 40 perc és 11 óra 30 perc között biztosította a 304. Winget, ez idő alatt ellenséges vadászokat nem észleltek. Az 1., 14. FG Lightningjei és a 332. FG Mustangjai ezen a napon nem voltak bevetésen. A 82. FG Lightningjei tengeri kutató-mentő feladatot láttak el. A 31. FG Mustangjai Nis fölé kísérték a Liberatorokat. Az 5. Wing B–17-esei nem voltak bevetésen. Más amerikai vadászkötelékek ekkor nem voltak Magyarország felett.
Megmaradt egy újságkivágásom erről a napról. „Légi harcok Debrecentől nyugatra… észak-amerikai bombázókötelék hétfőn, a délelőtti órákban dél felől berepült a dunai térségbe, és támadást intézett kelet-magyarországi célok ellen. Német és magyar vadászerők az ellenséges alakulatokat még a céljuk elérése előtt a Debrecentől nyugatra eső térségben heves légi harcokra kényszerítették. Az eddig érkezett nem teljes jelentések szerint a magyar vadászrepülők három, négymotoros amerikai bombázót lelőttek. A német vadászerők és a térségben levő légelhárító egységek eredményeiről a jelentés még nem érkezett meg.
Ezen a napon Skulka Zoltán szakaszvezető hősi halált halt. Hogy a Liberatorok, vagy a ránk zuhanó Mustangok lőtték-e le, nem tudom.”708
708 Tobak Tibor: I. m.
Lajos szintén részt vett a légi harcban: „A reptér szélén a fák alatt kerestünk menedéket a forró nap elől. Készültségben voltunk. Minden pillanatban vártuk a bevetési parancsot. Nem nagy lelkesedéssel készültünk a bevetésre, arra gondoltunk, hogy ismét szembenézhetünk az ellenséges bombázók géppuskáival, amelyek úgy meredtek mindenfelé, mint a sündisznó tüskéi. Az ilyen támadásokat csak ritkán úsztuk meg veszteség nélkül, csak azt nem tudtuk, hogy ki lesz a következő. Az előzetes tájékoztatás szerint Vác légterében fogunk egyesülni egy nagyobb német vadászkötelékkel, hogy eredményesebb csapást tudjunk mérni az amerikai bombázókra, bár nem hinném, hogy az eredményes csapásunknak valami kis eredménye is lenne. Értelmetlen az egész. A hangulat kissé feszült volt, de bizakodó is, mert a nagyobb kötelék növeli biztonságérzetünket. Ülőkészültség és alig telt el néhány perc, megkapjuk a felszállási parancsot. A századok egymás után emelkednek a levegőbe. A második századot Tóth hadnagy vezeti, őt kísérem, a bevetési és a légi győzelmei számát nézve tapasztalt pilóta, szerettünk vele bevetésre menni, nagyobb a valószínűsége annak, hogy haza is térünk. Észak–északnyugati irányba fordulunk, emelkedünk. A gyülekezési légtérben lehettünk, mert megláttam egy nagyobb német köteléket, eddig még nem vettem részt olyan bevetésben, amely közös lett volna a németekkel. Kötelékben a kísérőnek nem sok ideje van a nézelődésre, de a fordulóban megláttam a Dunakanyart, 6000 méteren voltunk. A német kötelék Me–109-es gépekből állt, a rádióban csend volt, csak egy-egy rövid parancs hangzott, amikor elfoglaltuk helyünket a német kötelék mögött, vagyis biztosítottuk őket. Valami kezdett nem tetszeni: kötelékrepülésnél a parancsnok nem ad teljes gázt, hogy a kísérői követni tudják, most pedig teljes gázzal alig tudtunk a németek nyomában maradni. Beigazolódott az a gyanúm, hogy a németek jobb gépekkel repülnek mint mi. Már hosszú perceken keresztül Kelet felé repültünk, amikor elhangzott a rádióban: »Támadáshoz felkészülni, előttünk bombázók.« Megrántottam a póttartály kioldóját, bekapcsoltam a géppuska és gépágyú kapcsolóját, körülöttem hullottak a póttartályok. Nem éreztem gépemen azt a megkönnyebbülést, amit a póttartály leoldásakor szoktam, idegesen nyúltam ismét a leoldóhoz, nagyot rántottam rajta, de most sem éreztem semmit. Behajoltam a műszerfal alá és megnéztem a kioldót, mire ismét kinéztem a kabinból, nem láttam körülöttem semmit. Előttem bombázókötelék, köztük néhány magyar vadászgép, alattam kb. 3000 méternyire szinte függőlegesen zuhant a német kötelék, nyomukban néhány magyar a kötelék éléről. Megdöbbentem: itt hagytak bennünket a németek! Mind közelebb kerültem a bombázókhoz, amelyből kettő kissé le volt maradva, ezeket szemeltem ki. A rádióban csatazaj, magyarul. A legutolsó 174négymotorost közelítettem meg teljes oldalról, nem vehetett észre, nem lőtt rám senki. Már egészen közel voltam. Balra döntöttem a gépem s végighúztam egy sorozatot a törzsén, hirtelen átvágtam a gépem jobb fordulóba és néhány méternyire húztam el felette, majd meredek bal emelkedő forduló, nem akarok a lövészek célpontja lenni. Most bal oldalról támadtam, az első támadásom sikeres lehetett, mert a bal oldali motorok egyikéből füst húzódott a gép után, gyorsan közeledem, gyorsan nőnek a gép méretei, s rajzolódnak ki a részletek. Távolabbról nyitok tüzet, nem látom, hogy viszonozná, végiglövöm a farkától az orráig, majd ismét átugrom felette. Visszapillantok, füstöl, süllyed, újra támadok, határoztam el, s ebben a pillanatban nyomjelző lövedékek özöne vesz körül – Vadászok vannak mögöttem, döbbentem meg. Gyors mozdulattal hátára fektetem a gépem és belerántok a magasságiba, ekkor a gépem bizonytalan forgásba kezd. Zuhanásba nem gyorsul, csak lassú, csúszó pörgésben vagyok, mintha dugóhúzót csinálnék. Előttem a földön bombák sorozatos robbanását látom – mi van itt? Újabb nyomjelző lövedékek, mindig a fejem felett, a pörgő gépem palástjának közepében, s én tehetetlen vagyok, mindent csinál ez a gép, csak azt nem, amit én akarok. Két amerikai húz el mellettem, ők is függőleges zuhanásban, talán ez a kormányozhatatlanság mentett meg: nem tudtak célozni, nem találtak el. A gázt teljesen levéve, nagy kínlódással sikerült kievickélnem a zuhanásból, alattam egy felhő húzódott, belebújtam, egy-két perc múlva a debreceni reptér felett találtam magam. Csupa víz vagyok, leszálljak? – nem, visszamegyek Veszprémbe. Hátra-hátra néztem, nem követnek-e az üldözőim, de szerencsére nem törődik velem senki. Találomra ráállok a balatoni irányra, s majd a Tiszánál és a Dunánál helyesbítek. Rendezni próbálom gondolataimat. A bombázó, amelyet támadtam, füstölt és süllyedt, nem juthatott messzire. Miért nem támadtak a németek, amikor előttük volt az amerikai kötelék? – kevés volt az üzemanyaguk? Egy támadásra akkor is futotta volna, és leszállhattak volna Debrecenben vagy Szolnokon. A gépem továbbra is szokatlanul viselkedik, 400 km/h-ra kell csökkentenem a sebességet, hogy minden erőlködés nélkül vízszintesen tudjam tartani, tekintgetek jobbra-balra, de nem látok sérülési nyomot a gépen, a motorom is jól húz.
Fáradtan szállok ki a gépből, már nem is nagyon érdekel, hogy miért volt olyan nehezen kormányozható a gép, amikor tekintetem megáll a póttartályon – keresztben van a gép hasa alatt, beakadva az egyik bilincsbe, már a műszakiak is vizsgálják. Néhány lépés után visszafordulok, ismét szemügyre veszem, és megindulok a harcálláspontunk felé. Jelentek egy valószínű légi győzelmet.”709
709 Krascsenics Lajos (Lébény) visszaemlékezése, 1981.
(A magyar kötelék Me–109G–6 gépekkel repült, a német kötelékek már G–10 és K–2 típusokat is használtak, erről a napról pontos adatok nem állnak rendelkezésre. – A szerzők.)
Az amerikaiak Debrecen környékén az összes repülőteret támadták. A hajdúböszörményi magyar repülőtér mellett, ahol elégett 14 repülőgép (12 db Me–210 Ca–1-es, egy Fw–58C, és egy ma már megállapíthatatlan típus), a városban meghalt 14, megsebesült 20 ember. A balmazújvárosi és berettyóújfalusi német tábori repülőtereket is bombázták.
A vezérkar jelentése így szólt: „Délelőtt támadás a Hajdúböszörmény repülőtér ellen. 14 repülőgép elégett. 14 halott, 20 sebesült. Szórványos bombázás: Balmazújváros, 13 halott, 20 sebesült. Berettyóújfalu, Berettyószentmárton (is bombázva).
Éjjel a fenti helységek ismét bombázva. Szőny szőnyegbombázást kapott.”710
710 HLT, VKF. 1. osztály. Jelentés az augusztus 21-i bombázásról.
Gyakran előfordult, hogy a vezérkari jelentés és az elsőnek közölt légoltalmi veszteség között jelentős eltérés volt. Általában a légoltalom több halottat adott meg. Ennek az volt az oka, hogy a vezérkar minden nap éjfélkor összesítette a jelentéseket, és többet nem tért rá vissza, a légoltalom pedig a kárfelszámolás, a mentés befejezésekor, gyakran több nappal később összegzett. Időközben általában nőtt az áldozatok száma, több súlyos sebesült is elhalálozott.
Meg kell jegyezni, hogy a hajdúböszörményi repülőtérre ledobott repeszbombák többsége a közelben legelésző városi gulyára hullott, irtózatos mészárlást végezve a jámbor négylábúak között. Több mint 500 szarvasmarha pusztult el! De hullott még bomba Komárira és Konyára is, e falvakban is több ember (5–7?) meghalt, és sok szarvasmarha elpusztult.
Az MTI így jelentett erről az eseményről: „Augusztus 21-én a délelőtt folyamán több száz ellenséges bombázó erős vadászkísérettel délről északkeleti irányban széles kiterjedésben lépett be az ország légterébe. Tiszántúlról bombázást jelentettek. Károkról, veszteségekről jelentés eddig nem érkezett be. Saját és szövetséges vadászok az ellenség egyik kötelékét szétszórták.”
A helyi adatok szerint „… a bombák részben a repülőtérre, részben a város délnyugati részére, és a várostól 5 km-re nyugatra fekvő Nagybocskai hegyközségre hullottak. Polgári veszteség 29 halott, 72 sebesült, 8–10 millió pengős anyagi kár, a város 550 tehenéből 527 elpusztult.”711
711 Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás során és az élet hajnalán 1944. III.–X. Hajdúsági Közlemények. 1985. 14. sz. Hajdúböszörmény, 44. old.
Jelentett, de nem igazolt légi győzelmek:
Málik József hadnagy
|
B–24
|
?
|
Nánási Kálmán hadnagy
|
B–24
|
?
|
Krascsenics Lajos szkv.
|
B–24
|
?
|
Légi harcban hősi halált halt:
A vezérkarfőnöki jelentésben már a 21-ről 22-re forduló éjszaka adatai is szerepeltek. A RAF gépei 155,5 tonna bombát dobtak a szőnyi olajfinomítóra. A jelentős károk a termelést mégsem tudták teljesen megbénítani.
