Augusztus 22-e
175Augusztus 22-e
Augusztus 22-én 530 db B–17-es és B–24-es Mustangok és Lightningek biztosítása mellett bombázta Korneuburg, valamint a sziléziai Odertal, Blechhammer olajipari célpontjait, és Löbau olajtárolóit.713 Az oda- és visszarepülő kötelékek Bécsre is vetettek bombát.
713 Carter–Mueller: I. m. 431. old.
A sok száz repülőgép Pitomage, a Balaton délnyugati vége, Sárvár, Matzen, Hlohovec útvonalakon közelítették meg a Bécs környéki és sziléziai célpontjaikat. Feltehetően az erős magassági északi szél következtében 30–50 perces késéssel érkeztek célpontjaik fölé. Visszatéréskor néhány bombázó ezért üzemanyaghiány miatt az Adriai-tengeren végzett kényszerleszállást. Üzemanyag-takarékosság céljából csökkenteni kellet a terhelést, így repülés közben időnként kioldottak néhány bombát, esetenként pedig az egész bombaterhüktől kénytelenek voltak megszabadulni. Motorhibák, kompresszor-meghibásodások hasonló következménnyel jártak. 10-10 bombát oldottak Pacsa, Zalabér, Jánosháza, Döröcske, Mosonmagyaróvár, Marcaltő közelében. A vadászrepülőgépek támadásakor pedig a kötelékétől lemaradt gépek szabadultak meg néhány bombától, hogy gyorsan felzárkózhassanak a többiekhez. Celldömölknél egy Liberator kettő, a másik négy bomba kioldásával könnyített terhelésén. A harmadik gép Répcelak közelében dobott ki két bombát.714
714 Az amerikai légi tevékenység leírásához felhasznált okmányok; Simpson HRC.: 31., 82., 325., 332. Fighter Group Mission Report, 22. August 1944.: 459th Bomber Group Confirming Mission Report 22. August 1944.
A csatlakozási légterekbe késve érkező bombázók egy része hosszabb-rövidebb időre vadászkíséret nélkül maradt, ugyanakkor más kötelékeket több vadászgép biztosított, mint amennyire szükség lett volna.
A német vadászvédelem kisebb kötelékek bevetésével zavarta a bombázók felvonulását. A légvédelemi bevetésekben a magyar 101. honi vadászosztály is részt vett.
A 332. FG 52 db Mustangja 09 óra 30 perckor érkezett Balatonkeresztúr fölé. 18 perces késéssel követte a korneuburgi olajfinomítókat támadó 55. Bomber Wing. A Balaton átrepülése után 20 db Me–109-est vettek észre, amelyek északnyugati irányba haladtak, de nem vettek tudomást a vadászkísérettel repülő bombázókról. Néhány perc elteltével három Me–109-es közeledett a bombázókhoz. Lawrence százados, a Group parancsnoka, egy rajt küldött a Me–109-esek ellen. A négy Mustang ledobta a póttartályait és néhány perces légi harccal elűzte a támadókat, veszteség egyik fél részéről sem volt. 10 óra 05 perckor egy Liberator kért közvetlen védelmet. Újabb négy Mustang vált ki a vadászkíséretből. Rövid keresgélés után meglátták a lemaradt Liberatort. Ellenséges vadászgépek nem voltak a közelében, egy egyedül maradt bombázónak azonban jobb félni, mint megijedni. Két Mustang jobbról, kettő balról csatlakozott az elárvult bombázóhoz, és a következő pillanatban meggyőződhettek arról, milyen érzés, mikor minden lövészállásból lőnek a vadászokra, mert a bombázó – ellenségnek hitte őket, és heves elhárítótűzzel fogadta oltalmazóit.
Néhány sorozat után a Liberator lövészei rájöttek a tévedésükre, s hagyták magukat oltalmazni. Az FG tovább repült, amikor a célpont közelében egy magányos vadászgép tűnt fel. Tisztes távolságból párhuzamosan repült a bombázókkal. Négy vadászgép indult feléje, még nem voltak lőtávolságban, amikor a magányos vadász élénk billegtetésbe kezdett. Egy angol Spitfire volt, a szárnyain jól látszott a brit felségjelzés, a kabinból pedig az angol pilóta méltatlankodása. A kíváncsi angolok egyik felderítő repülőgépe került a bombázók közelébe.
A 31. FG 46 db Mustangja 09 óra 45 perckor érkezett a csatlakozási légtérbe Szentpéterúr fölé, itt kellett volna megkezdeni a Szilézia felé tartó 5. és 304. Bomber Wingek biztosítását. Negyed óra telt el tétlenül, mikor egy Liberator-kötelék tűnt fel déli irányból, de nem követték őket a B–17-esek. A kötelék parancsnoka némi tépelődés után úgy határozott, hogy 307. és a 308. századok 26 vadászgéppel biztosítsák az alattuk elvonuló Liberatorokat, a 309. század pedig várja meg a B–17-eseket. Ezzel az elhatározással elkezdődött a 31. FG teljes szétforgácsolása. Ezen a napon is – mint legtöbbször – minden másképp történt, mint ahogyan tervezték.
Eredetileg 53 db gép indult bevetésre, közülük hét műszaki hiba miatt visszafordult. Közülük egy a repülőtér mellett kényszerleszállást végzett, a pilóta – Antonini hadnagy – könnyebben megsérült. Ez is része volt a mindennapos eseményeknek. A 46 gépre fogyatkozott kötelék további eseménysorozata azonban már nem. 10 óra 10 perckor zárkóztak fel a Liberatorok utolsó kötelékéhez, akkor, amikor a középső köteléket vadásztámadás érte. A szemük láttára lobbantak lángra a bombázók Celldömölk és Pápa közötti légtérben. A két század Mustang ledobta a póttartályait. A Lightningek azonban hamarabb értek a harc színhelyére. Lelőttek két Me–109-est, majd ahogyan ez már többször is előfordult, Messerschmittnek nézve őket, a lélekszakadva érkező Mustangokra támadtak. Azok azonban kitértek a támadás elől. Nem engedték, hogy a Lightningek tovább „szaporítsák” légi győzelmeik számát.
A légi harc hírére a 309. század is sietve Celldömölk légterébe indult. Miután azonban ott már nem akadt dolga, visszatért Szentpéterúr fölé. A felfordulást két Me–109-es raj okozta. Az egyik négy, a másik hat gépből állt. Sikerült észrevétlenül megközelíteniük és támadniuk a bombázókat. A légi harc befejezésekor négy Mustang, amelyik elsőnek dobta le póttartályát, Olaszország irányába fordult. A többiek pedig ismét csatlakoztak egy B–24-es kötelékhez. Ezek a bombázók a Fertő-tó mellett elrepülve, Bécs irányába fordultak, a 31. FG-nek pedig a sziléziai célpontokra repülő kötelékek biztosítása volt az eredeti feladata. A „minden mindegy elv” alapján 15 db Mustang ezeket a kötelékeket kísérte, (amely valószínűleg a 47. Wing volt.) Hét gép pedig Pozsony irányába fordult. A várost elhagyva egy újabb bombázókötelékkel találkoztak. Néhány percig kísérték őket, megmutatták magukat, 176azonban póttartályuk nem volt, így többre nem futotta „erejükből” és gyorsan visszafordultak.
A B–17-esek 10 óra 30 perckor tűntek fel, a 31. FG maradék tíz Mustangja ehhez a kötelékhez csatlakozott. Négy az 52. FG-hez zárkózott fel, hat – a 309. századból – önállóan biztosított. Szlovákia és Csehország fölött még kétszer ütköztek meg Me–109-esekkel. A hat P–51-es hat Me–109-cel találkozott. Üzemanyaguk azonban már csak arra volt elegendő, hogy gazdaságos üzemmóddal hazatérjenek. A légi harc elöl kitérni igyekvő amerikaiak közül kettőt – Sendler és Brotton hadnagyokat – lelőtték. Nagyobb szerencséje volt az 52. FG-hez csatlakozó négy gépnek, mert Goebel és Tuttle hadnagyoknak jelentésük szerint sikerült egy-egy Me–109-est lelőni.
A B–17-eseket a hazatérés útvonalán többször is megtámadták. 13 óra 20 perckor két Me–109-es csapott rájuk. Az egyiket lelőtték a bombázó lövészei, a másik, hogy elkerülje a találatot, balra döntögetve a gépét eltávolodott a bombázóktól, és a földközelbe zuhanva eltűnt. Ezzel egy időben hat Fw–190 támadott rá egy B–17-esre. Az ismétlődő támadásoknak 325. FG négy Mustangja vetett véget, a harcban Davis főhadnagy lelőtt egy Fw–190-est. 13 óra 45 perckor ugyanez a raj sietett segítségére egy másik lemaradt B–17-esnek, amelyet hat Me–109-es támadott. A támadók közül B. S. Davis főhadnagy, W. R. Hinton főhadnagy és Ritter hadnagy egy-egy Me–109-est lőtt le.
11 óra 45 perckor715 James P. Lintz hadnagy közölte társaival, hogy olajnyomása nullára csökkent, motorja leállt. A Mustang meredeken süllyedt, miközben vékony füstcsíkot húzott maga után. 1800 méter magasságban lerepült a kabintető és a pilóta elhagyta füstölgő gépét. Dunkin és Wilson századosok köröztek az ejtőernyővel ereszkedő hadnagy körül. Látták, hogy szerencsésen földet ért. Az ejtőernyőjét lecsatolta, két kezét magasba emelve búcsút intett nekik, és megindult a legközelebbi település felé. A két Mustang szárnyait billegtetve búcsúzott Lintz hadnagytól, a térképre bejelölték a földet érés valószínű helyét: Szany, Dél.
715 A 325th FG 11 óra 55 perckor a sziléziai Odertal felett volt. A jelzett időpontban (11 óra 45 perc) a 325. FG olyan gépei lehettek a Dunántúl felett, amelyek még a célpont elérése előtt visszafordultak, vagy téves a jelen tett időpont.
A 82. FG 24 db Lightningje 12 óra 00 perckor vette át az 5. és a 304. Bomber Wingek visszavonulásának biztosítását. Ellenséges repülőgéppel nem találkoztak.
E nap eseményeiből a magyarok is kivették részüket. A 101. vadászrepülő-osztály augusztus 22-i bevetéséről azonban kevés használható adat maradt fenn. Az osztály nyilvántartása szerint ezen a napon négy vagy öt amerikai repülőgépet lőttek le, e sikerekkel az amerikai légierő elleni harcban túlhaladták a századik légi győzelmüket. Ugyanakkor az előtalált okmányokban csak egy B–24-es megsemmisítése szerepel.716
716 Az augusztus 22-i négy légi győzelmi igényről okmány nem található, ugyanakkor Szentgyörgyi Dezső zászlós kitüntetési javaslatában augusztus 22-i dátummal egy B–24-es lelövése szerepel Zalaerdőd helyszínnel.
Az első bevetésnél a magyar kötelék nem találkozott bombázókkal. A második bevetésüknél a repülőtér védelme volt a feladatuk, amikor a veszprémi repülőtér légteréből egy visszatérő bombázókötelékre irányították őket. A bombázók támadásakor – kb. 13 óra 15 perckor – Kovács Pál őrmestert eltalálták és Kiskomárom (Zalakomárom) közelében gépében lezuhant. Az időközben odaérkező 325. FG négy Mustangja az őrmester kísértjét, Hoy Tibor szakaszvezetőt vette üldözőbe. A magyar vadászgépet több találat érte. A lövedékek repeszeitől a pilóta is megsebesült, de a kockásfarkú Mustangok hamar felhagytak az üldözéssel. Hoy Tibor szakaszvezető sebesülten, sérült gépével Kéthely közelében kényszerleszállást végzett, ahonnan a keszthelyi kórházba szállították.
Tobak Tibor így emlékezett erre a napra: „Az osztály két részletben startolt a berepülő négymotoros kötelékekre. Többen – így én is – mindkét bevetésben részt vettünk.
Az első bevetésen nem találkoztunk a berepülőkötelékkel. Nyolcgépes kötelékünk, amely a három század vegyes összeállítású csapata volt, Budapest légterét védte 6000–8000 m magasságban. Kénytelenek voltunk azonban egészen 9000 m fölé emelkedni, mert a 88 mm-es ütegek elég ügyesen kezdtek minket »belőni«. Bár a Libikkel csinálták volna ugyanezt. Hiába protestáltunk rádión, a makacs tüzelés folytatódott, úgy hogy szinte a sztratoszférába kellett emelkedni. A Drüger-féle automatikus oxigénadagoló berendezés 7000-ig még csak keverte az oxigént az egyre oxigénszegényebb levegőhöz, de 7000 fölött már tiszta oxigént szivornyáztunk, melynek eredménye leszállás után jelentkezett, nagy-nagy fáradtság alakjában.
A második bevetés 13 óra tájban kezdődött, méghozzá a sziléziai célok irányából visszatérő kötelékekre.
12-en startoltunk újra vegyes kötelékben, Irányi Pali vezetésével. Rövid tologatás után Pápa térségében megtaláltuk a hazatérő egyik Winget, amelyet azután alaposan elkaptunk. Sikerült nap irányából, balról magassági fölénnyel rájuk fordítani és szakadatlan tüzeléssel átrohantunk a köteléken. Egy percen belül lezajlott az egész dráma, de én végtelen hosszúnak tartottam az időt. Elég zárt kötelékben támadtunk és tüzeltünk. Kiszemeltem egy Liberatort már 600 méterről, elkezdtem a nehézgéppuskákkal „pötyögtetni”, hogy lássam a fényjelzők irányát.
Egy pillanattal később már az egész kötelék lőtt felénk, pontosabban az volt az érzésem, hogy kizárólag felém. Rossz álmaimban előjön egy ilyen rácsapás – minden fényjelző lövedék felém tart, és én nem térhetek ki, azután, mielőtt összeütköznénk a felém rohanó lövedékekkel, vagy inkább tűzgolyókkal – egyszer csak elhajolnak.
Ilyenkor egy orvosság volt, lőni, lőni, lőni! A dübörgés és a lőporszag megnyugtatott! A gépek méretei egyre nőttek, már jól kivehetők voltak a színes feliratok, ábrák a Libi oldalán, amikor több négymotoros lángba borult, vagy füstcsóvát húzott, vagy darabok szakadtak le róluk. Azután átzuhantunk a mélységi lépcsőn, majdnem összeütközve céljainkkal. Most aztán állapítsa csak meg valaki, hogy kinek volt lelövése! Örültünk, ha vadásztámadás nélkül, minél messzebb tudtunk kerülni a köteléktől. Ezúttal nem voltak vadászok, de mi elég messze kerültünk támpontunktól. A Száva fölül kanalaztam haza a gépemet, és csak a leszállás után tudtuk meg, hogy Kovács Pál őrmester hősi halált halt. Liberatorok lövészei találták el gépét, és a Balatontól nem messze zuhant le.”717
717 Tobak Tibor: I. m.
Nagy József beszámolója a légi harcról: „Egy vadászkíséret nélküli bombázóköteléket támadtunk meg. 177Átzuhantunk a bombázók között és minden fegyverünkkel lőttünk. Közben a kötelékünk szétesett. Én Budai Lajos szakaszvezetőt kísértem, mi ketten együtt maradtunk. Nem sokkal később tíz bombázót láttunk meg. Liberatorok voltak és déli irányba haladtak. A két leghátsó gépet elkezdtük lőni, az egyiket Budai, a másikat én. A két gép lemaradt a kötelékből és süllyedni kezdtek. Ezek nem juthattak messzire. Újabb támadásra készültünk, amikor Budai szólt, hogy fölöttünk vadászok vannak. Zuhanással kiváltunk a támadásból és a földhöz simulva kettesben hazatértünk.”718
718 Nagy József visszaemlékezése, 1981.
Cserny Miklós is részese volt az eseményeknek: „A B–24-es lelövésem napja lehet, hogy augusztus 22., de: nekem igazoltak egy B–24-est Celldömölknél, ugyanazon napon Szentgyörgyinek egyet, mégpedig azt hiszem azt, amit én lőttem le Nagykanizsa közelében. Valószínűleg felcserélték a kettőt. Sajnos, ennyi idő után már a helység nevére sem emlékszem, ahol a gép lezuhant, de azt megfigyeltem, hogy egy falu szélén levő malom közvetlen közelébe csapódott be. Az említett napon – emlékezetem szerint – a köteléket, mintegy 16 gépet Irányi vezette, Celldömölk felől Nagykanizsa irányába küldték a köteléket, amikor néhány perc repülés után messziről már megláttuk a dél felé tartó amerikai bombázóköteléket. Én megláttam egy »sánta«, a többitől elmaradt B–24-est, tőlünk balra, 11 óra irányában. Irányit kértem, hogy kiválhassak, és leszedjem. Választ nem kaptam, de saját szakállamra kiváltam és utánaeredtem. Vagy 1000 méterrel alacsonyabban volt mint mi, talán 4000-en lehetett. Hamar utolértem és hátulról támadtam, úgy, hogy csak a hátsó lövész tudott tüzelni rám. Messziről lőtt már, de csak körülöttem röpködtek a nyomjelzői. Kb. száz méterről kezdtem tüzelni, először csak a géppuskákkal, és amikor láttam, hogy nyeli, akkor a gépágyúval is. Kilőttem a hátsó lövészt és egészen közel mehettem, láttam a lövészt a géppuskájára bukva. A B–24-es továbbment, bár a jobb külső motorja már nem járt, a légcsavar vitorlázóállásban állt. Mikor jobbra felhúztam, meglepődve tapasztaltam, hogy sem a felső, sem az oldalsó torony nem tüzel rám. Körülnézve csak messziről láttam egy vadászgépet, és Me–109-esnek láttam. A sebességem a B–24-eshez viszonyítva meglehetősen nagy volt, messze elhúztam, és volt időm körülnézni. A második rácsapásnál ugyancsak hátulról, a gázt is visszavéve lőttem a jobb oldali belső motort, ami égni kezdett és ugyancsak leállt. Még egy rácsapást végeztem, most a bal oldali belső motort vettem célba, ekkor kezdte elhagyni a személyzet a gépet. A gép jobb fordulóban, meglehetősen szűk körön zuhanni kezdett, hat amerikait láttam az ernyőn lógni. Még csináltam egy kört az ejtőernyőjükön lógó amerikaiak mellett, kézzel-lábbal kapálóztak, integettek, talán azt hitték rájuk lövök. Néztem még a gépet zuhanás közben, és megfigyeltem, hogy az említett malom közelében a földbe csapódva felrobban. Körülnézve újra láttam messziről egy vadászgépet, mintha engem figyelt volna, de elfordult, és déli irányba ment. Én is dél irányába kezdtem emelkedni, igyekeztem a kötelék után, hívtam Irányit, de választ nem kaptam. Kóvályogtam még egy darabig, a rádióban mást nem hallottam, mint az elektromos géppuskaelsütő szerkezetek jellegzetes kelepelését. Visszaindultam a Nagykanizsa–Budapest vasútvonal fölött, és szülőfalum, Balatonszentgyörgy irányába fordultam. Szentgyörgy fölött mámorittasan nagy légi cirkuszt rendeztem, a falu nagy ijedtségére, ugyanis, mint később hallottam, P–51-esek a vasútállomáson két mozdonyt kilőttek két nappal azelőtt. Egyik felhúzásom közben messziről láttam két gépet Marcali irányába fordulni alacsonyan. Me–109-esnek néztem őket, de később kisült, hogy csak az egyik volt az, a másik P–51-es volt, és valahol Marcali közelében le is lőtte a Messert.”719
719 Cserny Miklós (Budapest) visszaemlékezése, 1980.
A 15. AAF bombázó vesztesége hadműveleti területen 1944. augusztus 22-én amerikai jelentések összesítése szerint
Alakulat
|
Típus
|
A farokfelületen feltüntetett gyártási szám
|
A veszteség valós vagy feltételezett helye
| |
|---|---|---|---|---|
5. Wing
|
2. BG
|
B–17G
|
42 38069
|
Németország1
1 A lezuhanás pontos helye Ostffyasszonyfa.
|
B–17G
|
44 8103
|
Németország
| ||
463. BG
|
B–17G
|
42 31752
|
Jugoszlávia
| |
B–17G
|
44 6272
|
Németország
| ||
47. Wing
|
98. BG
|
B–24J
|
44 44160
|
Magyarország
|
49. Wing
|
451. BG
|
B–24H
|
42 78145
|
Magyarország
|
B–24G
|
42 78445
|
Magyarország
| ||
B–24J
|
42 51300
|
Magyarország
| ||
B–24H
|
41 28816
|
Magyarország
| ||
B–24H
|
42 52111
|
Magyarország
| ||
461. BG
|
B–24H
|
42 28681
|
Jugoszlávia
| |
484. BG
|
B–24J
|
44 41116
|
Magyarország
| |
B–24J
|
44 50934
|
Magyarország
| ||
B–24H
|
42 52632
|
Magyarország
| ||
55. Wing
|
464. BG
|
B–24J
|
42 50920
|
Magyarország
|
485. BG
|
B–24H
|
41 28842
|
Ausztria
| |
304. Wing
|
454. BG
|
B–24G
|
42 78324
|
Magyarország
|
B–24J
|
42 51323
|
Németország
| ||
455. BG
|
B–24J
|
42 50892
|
Ausztria
| |
456. BG
|
B–24H
|
4264480
|
Németország
| |
B–24G
|
42 78256
|
Németország
| ||
459. BG
|
B–24J
|
42 64356
|
Jugoszlávia
| |
B–24J
|
42 51692
|
Lengyelország
| ||
B–24H
|
41 28828
|
Földközi-tenger2
2 Valószínűleg Földközi-tengeri hadszíntér.
| ||
B–24J
|
4410565
|
Németország
| ||
B–24H
|
42 52344
|
Németország
| ||
178A magyar légierők parancsnoka elismerését fejezte ki a 101. honi vadászosztálynak, hogy augusztus 22-én elérte századik légi győzelmét.
„Örömmel és büszkén értesültem arról, hogy az osztály a túlnyomó erejű angolszász légierővel folytatott önfeláldozó harcában augusztus 22-én újabb 4 légi győzelmet ért el, és ezzel a 102. légi győzelmét aratta.
Elismerésemet és köszönetemet fejezem ki az osztály minden egyes katonájának, hajózó- és földi személyzetének egyaránt. Példaadó bátorsággal, lelkes munkával sikerült nyomasztó fölényű ellenféllel szemben 100. légi győzelmét elérni, sőt azt már túl is lépni.
Őszinte együttérzéssel gondolok a 100. légi győzelem alkalmából az osztály hősi halottaira és sebesültjeire. Isten áldását kérem továbbra is az osztályra. Kísérje bevetéseit minél több légi győzelem, Hazánk sorsdöntő harcában.
Fütterer altábornagy, a magyarországi német légierő vezénylő tábornoka, szeptember 14-i keltezésű levelében köszöntötte az osztályt a 100. légi győzelme alkalmából.721
721 Fütterer altábornagy levele a 101. honi vadászrepülőosztály parancsnokához. Heppes Aladár tulajdonában.
A Celldömölk és Pápa légterében lezajlott légi harcokban, a visszatérő kötelékeket ért vadásztámadások következtében ebben a térségben több amerikai bombázó zuhant le. Rábakecséd közelében egy, Mersevátnál kettő, Ostffyasszonyfa közelében egy, Kenyerinél egy, Kemeneshőgyésznél kettő, Magyargencsnél kettő. Az Ostffyasszonyfa határában 11 órakor lezuhant B–17-es gép sorozatszáma 42 38069 volt. Két repülő holttestét találták meg benne. Így Vas megye felett 9 amerikai bombázógép zuhant le.722 Sümeg közelében – valószínűleg műszaki hiba miatt – pedig kényszerleszállást végzett a 42 104105 számú, P–38J vadászgép.723
722 Dr. Papp János közlése, anyakönyvi adatok alapján.
723 National Archives, Washington, USA Individual Aircraft Record Card of 42 104105 P–38 J–15.
Az MTI jelentése: „Augusztus 22-én a kora délelőtti órákban több száz ellenséges gép erős vadászkísérettel délről berepült az ország légterébe, és a Dunántúlon széles kiterjedésben repülve, észak felé hagyta el légterünket. Valószínűleg ugyanezek a gépek nagyjában a berepülés útvonalán északról dél felé visszarepültek. Vadászaink és légvédelmi tüzérségünk hatásosan működött. Eddig tíz ellenséges gép lelövését jelentették. A Dunántúlról szórványos bombázásokat jelentettek.”
A vezérkar tömören csak a lényeget összegezte. „Szórványos bombázás a Dunántúlon. Balatonkeresztúron az olajvezeték kigyulladt. Győrsövényház, Csorna, Celldömölk (közelébe estek bombák). Szombathelyi reptér géppuskatűz.”724
724 HLT, VKF. 1. osztály. Jelentés az 1944. augusztus 22-i átrepülésről.
Szentgyörgyi Dezső zászlós: B–24 Zalaerdőd
Légi harcban hősi halált halt:726
726 HLT. A m. kir. 101. honi vadászrepülő-ezred iratanyaga. Hősi halottak és sebesültek név szerinti kimutatása.
Kovács Pál őrmester.
Augusztus 22-ről 23-ra virradó éjszaka a brit légierő a fővárost támadta, valamint a miskolci rendező pályaudvart bombázta és súlyos károkat okozott. Görömbölytapolcára is hullott bomba. E támadásokról nincsenek részletes adataink.727
727 Bihary Mihály (Prága) Közlése RAF-adatok, valamint a PVOP KLSz 584/E alapján.
Augusztus 23-án 472 bombázó támadta Wiener-Neudorf repülőmotor-gyárat. Schallach „Quarz” felszerelési gyárat Alsó-Ausztriában, az Ostmark Műveket Guntramsdorfban, Vösendorf olajiparát, Markersdorf repülőterét, továbbá az olaszországi Ferrara közlekedési célpontjait és gumiipari üzemét.728
728 Carter–Mueller: I. m. 432. old.
A kötelékek a Dunántúl nyugati részét főleg a visszatérés során érintették. Légi harcok Bécs térségében és a Dunántúl északnyugati, nyugati területei felett voltak. 31 db Mustang 45 db német vadászgéppel ütközött meg, jelentésük szerint 13 db Fw–190-est és két Me–109-est lőttek le, ugyanakkor csak egy P–51-est vesztettek. Magyar vadászgépek bevetéséről nem maradt fenn adat.
A 15. AAF aznapi vesztesége 11 db B–24-es és egy P–51-es volt.
