4.2. Harcok Debrecen birtoklásáért (1944. október 18–19.)
2694.2. Harcok Debrecen birtoklásáért (1944. október 18–19.)
13. csatanap: 1944. október 18. szerda
(Időjárás: nincs adat)
Malinovszkij marsall a 18-ára virradó éjszaka kénytelen volt belátni, hogy a „Plijev” lovas-gépesített csoportot a németek Debrecentől 15–20 kilométerre délre feltartóztatták, és emiatt az saját erejével nem tudta gyorsan birtokba venni a várost. Ekkor a SZTAVKA úgy határozott, hogy a 2. Ukrán Front rendelkezésére álló gyorsan mozgó lovas-, gépesített- és harckocsihadtestek zömét (tehát a 6. gárda-harckocsihadsereget és a „Gorskov” lovas-harckocsicsoport erőit is) a Debrecen elleni összpontosított támadás végrehajtására alkalmazza. Az éjfél körül Malinovszkij számára kiadott újabb hadműveleti utasítás többek között elrendelte:
„A front középső csoportosításának főerőit (Plijev, Kravcsenko, Gorskov) alkalmazza az ellenség debreceni csoportosításának gyors likvidálására, Debrecen elfoglalására. Ennek érdekében: Groskov csoportjával mérjen csapást a városra Keletről, ne menjen Nagykárolynak és Szatmárnémetinek, mert az az erők szétforgácsolását jelentené.”832
Idézi Ölvedi 1965 33. o.
Ezzel összefüggésben Plijev altábornagy azt a parancsot kapta, hogy a 4. gárda-lovashadtesttel kerülje meg Derecskét nyugatról, majd támadását Hajdúszovát felé folytassa, egyesüljön a 6. gárda-lovashadtesttel, és foglalja el Debrecent a korábban kapott utasításoknak megfelelően.
Malinovszkij Derecske bevételét a 6. gárda-harckocsihadsereg legyengült csapataira bízta. A település elfoglalása után az 5. gárda-harckocsihadtestnek a 7. gépesítetthadtesttel együttműködve délről kellett támadást indítania Debrecen ellen.
Gorskov csapatainak Érmihályfalva bevételével kelet felől fedezni kellett magukat, majd északnyugat felé előretörve Bagamér–Vámospércs terepszakaszon keresztül meg kellett rohamoznia Debrecent. A várost a szovjet csapatoknak 19-én reggelre el kellett foglalniuk.833
Ölvedi 1965 33–34. o.
Az 503. nehézpáncélos-osztály 1. század aznap teljes létszámmal kirakodott Abonyban. Estefelé két szállítmány érkezett Ceglédre a 3. század harcjárművei közül, ahol a harckocsik meg is kapták a következő napra szóló támadási parancsukat. A 2. század és a 3. század egy szakasza 270(Wagner hadnagy parancsnoksága alatt) csak a két nap múlva érte el a hadműveleti területet. A késve érkező páncélosokat a IV. páncéloshadtest parancsnoka a 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztálynak rendelte alá.
Az osztály parancsnoka, Fromme százados a már beérkezett 22 Tiger B nehézharckocsival (köztük az osztályparancsnoki harckocsival) a 24. páncéloshadosztály csoportosításába került, de 19-én hajnalban ebből a mennyiségből is (a fentebb már említett vagonhiány és a lánctalpak ismételt cseréje miatt) csupán a két század összesen 11 nehézharckocsija állt harcra készen a megindulási állásokban.834
Nehézpáncélosok 36. o.
Szolnoknál a németek aznap korlátozott támadó tevékenységet folytattak, valószínűleg a IV. páncéloshadtest támadási előkészületeinek álcázása céljából. Törökszentmiklóstól délre a 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztály kisebb támadásai gyülekező szovjet lövészcsapatokat zavartak szét, és jelentős veszteségeket okoztak nekik. A németek a szolnoki hídfő keleti arcvonala elleni támadásokat is visszaverték.835
Tagesberichte 136. o.
Az SS-páncélgránátos-hadosztálynál megtartott esti parancsnoki megbeszélés során kiderült, hogy a hadosztály másnap reggel 06 óra 30 perckor a 24. páncéloshadosztállyal közösen támadást indít kelet felé, Túrkeve irányában. A hadosztály 8. SS-páncélgránátos-ezredének korábbi állásait kellett tartania, a támadáshoz csak Prager SS-Sturmbannführer 7. SS-páncélgránátos-ezrede, valamint a 4. SS-tüzérezred II. és III. tüzérosztálya csatlakozik majd.836
Husemann 426. o.
A Szolnoktól délre, a Tisza két partján szétbontakozott román 4. gyaloghadosztály csapatai észlelték a német–magyar csapatok fokozott felderítő tevékenységét. A szovjet légierő is figyelmes lett a Szolnok körzetében mozgó német páncéloscsapatokra.837
Fejezetek 278. o.
A III. páncéloshadtest fedezetlen jobbszárnya és a Tisza között a szovjet 53. hadsereg lövészcsapatai tovább nyomultak előre északi irányban. Birtokba vették Egyeket, és kisebb vállalkozásokat indítottak a tiszafüredi hídfő ellen is. Managarov altábornagy, a hadsereg parancsnoka este úgy határozott, hogy csapatait északnyugat felé fordítja, és Polgár–Szolnok között, széles szakaszon kijut a Tiszához. Tervei szerint másnap reggel a 409. lövészhadosztály és a román 7. hadtest erőivel újabb támadást indítana, és elfoglalná Fegyvernek, Szapárfalu és Törökszentmiklós körzetét.838 Ebből arra következtethetünk, hogy a német IV. páncéloshadtest előkészületeit a szovjet–román felderítés mégsem jelezte olyan 271egyértelműen. Ha mégis, akkor Managarov súlyos hibát vétett, amikor a védelem előkészítése helyett további támadást tervezett.
Ölvedi Ignác: Harccselekmények Debrecen felszabadítása után. In: Hadtörténelmi Közlemények 1965/2. szám (a továbbiakban: Ölvedi 1965/2) 222. o.
A 13. páncéloshadosztály egy harccsoportja támadást indított a szovjetek egyik kisebb hídfője ellen, amelyet a Hortobágy keleti partján létesítettek a Nagyhortobágyi csárdánál, Balmazújvárostól 14 kilométerre délnyugatra. A németek támadása sikerrel járt, és a hídfőt felszámolták.839
Tagesberichte 136. o.
A „Feldherrnhalle” harccsoport Balmazújvárosnál állomásozó részei több szovjet támadási kísérletet is visszavertek.840
Tagesberichte 136. o.
A Hajdúdorog és Hajdúnánás körzetében állomásozó magyar 12. tartalékhadosztály és 4. tábori póthadosztály néhány alakulata megpróbált átkelni a Tisza nyugati partjára, de Tömöry vezérkari ezredes visszaküldte őket. A 2. gépkocsizó lövészzászlóalj ismét megtagadta a kapott parancs végrehajtását, és a polgári hídfő biztosítása helyett már kilenc kilométerre nyugatra járt a folyótól, amikor Tömöry rátalált. A zászlóalj parancsnokát, Vághó alezredest a 12. tartalékhadosztály parancsnoka letartóztatta, a zászlóaljat pedig visszavezényelte Polgárra.841
Tömöry 42. o.
A magyar 16. rohamtüzérosztály 14-e óta jelentősebb harcokban nem vett részt, csupán a várostól nyugatra létesített védőkörletéből és magából Debrecenből hajtott végre felderítő járőrözést. Bernolák Pál őrnagy 17-én megsebesült, ezért az alakulat vezetését Kozma György főhadnagy vette át. Az osztályt 18-án éjjel leváltotta egy német zászlóalj. A rohamtüzérek különböző útvonalakon visszahúzódtak a városba.842
Csány Balázs: A debreceni 16. rotü. oszt. története. In: HL Rohamtüzér-gyűjtemény 13/2 gyűjtő. (A továbbiakban: Csány) 3. o.
Az 1. páncéloshadosztály visszavonuló, elfáradt erői a délelőtti órákban elérték Debrecent. A 113. páncélgránátos-ezred a város déli és délnyugati szélén foglalt védőállást. A páncélgránátosok védelmét a 113/I. páncélgránátos-zászlóalj 7,5 cm-es rövid csövű harckocsiágyúval felszerelt Sd.Kfz. 251/9 lövészpáncélosai is szilárdították. Az ezredtől jobbra az 1. páncélos-felderítőosztály került bevetésre azzal a feladattal, hogy nyugati és délnyugati irányban vezessen be felderítést. A 73. páncélos-tüzérezred ütegei a város déli részén foglaltak tüzelőállást. Thunert ezredes hadosztályparancsnoki harcálláspontját a városi egyetem növénytani intézetében állította fel.
Az 1. páncélgránátos-ezred a kora délutáni órákban Debrecen keleti szélére vonult, hogy a város biztosítása érdekében ellenlökést indítson a „Gorskov” lovas-harckocsicsoport Vámospércstől északnyugatra tevékenykedő erői ellen. A németek este biztosító állásokat létesítettek a Debrecen–Vámospércs útvonal mentén mintegy 10 kilométerre 272Debrecentől keletre. Másnap reggel innen akarták támadásukat megindítani a szovjetek ellen. A német páncélgránátosok ezekben az előretolt állásokban két szakasz magyar honvédet találtak egy zászlós vezetése alatt, akinek századparancsnoka debreceni szállásán tartózkodott.843
Kissel 114. o.
A szovjet 6. gárda-lovashadtest Hajdúszoboszló körzetéből, a 4. gárda-lovashadtest pedig Hajdúszovát felől indított újabb támadást Debrecen ellen. A 4. gárda-lovashadtest 16 óra körül délnyugati irányból Debrecent öt–hat kilométerre közelítette meg. Ekkor a 6. gárda-lovashadtest már Debrecen nyugati szélét rohamozta.844 A várostól délre az 1. páncéloshadosztály csapatai ellenlökést indítottak nyugati irányban, hogy megállítsák a szovjeteket.
Ölvedi 1965 34. o.
Debrecenben a csendőrség hajnali 03 órától megkezdte a férfilakosság összegyűjtését, majd reggel 08 órakor kivezényelték őket a várostól öt kilométerre keletre, ahol az út mentén a németek által kijelölt lövészárkokat ásatták ki velük. A délután visszatérő polgári munkásokat szovjet repülőgépek támadták meg.
A németek reggel 06 órakor az István Gőzmalom gépházát is felrobbantották, majd a szétterjedő tűz oltását fegyverrel akadályozták meg. Ennek következtében a malomépület nagyrészt leégett. Megsemmisült többek között mintegy 90 vagon liszt, 15 vagon korpa és hat vagon borsó. Az égő malom napokig fojtó füsttel borította be a környéket. Délután a németek a postaigazgatóság áramerősítő berendezését is felrobbantották, a vasúti síneket pedig szétroncsolták.845
Kalendáriom 67–68. o.
A 23. páncéloshadosztály által védett Sáránd és annak keleti előtere ellen intézett egész napos szovjet rohamok eredménytelenek maradtak. A 7. gépesítetthadtestet még este 18 órakor is helységharcban alkalmazták Hajdúbagoson a 23/I. páncélososztály, az 51. páncélos-utászzászlóalj és a páncélgránátosok ellen. A német csapatok ekkor a kapott parancsnak megfelelően megkezdték a visszavonulást Mikepércsen keresztül Debrecen északkeleti részébe.846 A szovjet gépesítetthadtestet két értékes napig tartóztatták fel. A hadosztály páncélozott harccsoportja a Debrecentől 10 kilométerre délkeletre lévő erdőben állt készenlétben.847
Kissel 115. o.
Rebentisch 425. o.
A szovjet felderítés valósnak tűnő adatai szerint a Debrecent délről fedező településeken (Derecskén, Hosszúpályiban, Hajdúbagoson és Sárándon) a németek közel 100 harckocsit, rohamlöveget és lövészpáncélost vontak össze, amelyek időnként ellenlökéseket is indítottak.848
Ölvedi 1965 35. o.
273A 46. gyaloghadosztály Nagylétától 10 kilométerre északnyugatra harcoló balszárnyát a szovjetek ezred erővel átkaroltak, és behatoltak a Debrecentől délkeletre lévő erdőbe. A várost kelet felől, Vámospércsen keresztül is páncélosokkal támogatott szovjet erők közelítették meg. A „Gorskov” lovas-harckocsicsoport harckocsikkal támogatott felderítő osztagai Nyíradonyig törtek előre. A község déli szélén a német 721. hadsereg-közvetlen páncélvadászosztály 7,5 cm-es gépvontatású páncéltörő ágyúi délután egy T–34 harckocsit kilőttek. A páncélosokat mintegy 40 főnyi lövész támogatta, akik ezután visszahúzódtak Nyíradony déli szegélyére.849
BA–MA RH 24–72/44 Blatt 376.
A szovjet 35. gárda-lövészhadtest, amelynek állományában harcolt a román 2. hegyihadosztály is, estig megközelítette a Debrecentől délkeletre fekvő Bagamért.850
Fejezetek 266. o.
14. csatanap: 1944. október 19. csütörtök
(Időjárás: borús, hűvös; az utak járhatók.)
A német utászalakulatok 19-ére virradó éjjel hat–hét harckocsi és motorkerékpáros lövészek biztosítása mellett megközelítették a Szolnoktól délre lévő Tisza-kanyarban védő román 4. gyaloghadosztály egyik zászlóaljának peremvonalát. Amíg a németek erős tűz alatt tartották a román támpontokat, az utászok átjárókat nyitottak az aknamezőkön.851
Fejezetek 278. o.
Reggel 05 órakor a szolnoki vasúti hídtól délkeletre eső körzetből, rövid tüzérségi előkészítés után, megindult a IV. páncéloshadtest 24. páncéloshadosztályának támadása.
A 24. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja feltételezhetően a 24/III. páncélososztály Panzer IV harckocsijaiból, Panzer IV L/70 (A) vadászpáncélosaiból és StuG. III rohamlövegeiből, valamint a 24. páncélos-felderítőosztálytól a 26. páncélgránátos-ezrednek alárendelt lövészpáncélosokból állt. Pontos adatok egyelőre nem állnak rendelkezésre, de a már korábban közölt levéltári adatok alapján becslésünk szerint a 24/III. páncélososztály 19-én hajnalban körülbelül 40–50 bevethető páncélossal rendelkezhetett. A páncéloscsoport élén a Günter Piepgras hadnagy vezette 503/1. nehézpáncélos-század haladt, mögötte pedig az 503/3. nehézpáncélos-század (von Rosen hadnagy), összesen 11 bevethető Tiger B nehézharckocsival.
274Ezek alapján úgy véljük, a nehézharckocsikkal megerősített 24. páncéloshadosztály összesen mintegy 50–60 harckocsival, vadászpáncélossal és rohamlöveggel indíthatta meg támadását a román 4. gyaloghadosztály ellen. A román források is pontosan ennyi támadó német páncélost említenek.852
Fejezetek 278. o.
A román hadosztályt kétségkívül igen kedvezőtlen helyzetben érte a IV. páncéloshadtest támadása. Hat zászlóalja és egy aknavetőütege a Tisza nyugati partján harcolt. A keleti parton, Szolnoktól délre csupán két zászlóalja, a hadosztály tüzérsége és ellátó alakulatai voltak.
Röviddel azután, hogy az élen haladó német nehézharckocsik átlépték a főharcvonalat, a velük szemben elhelyezkedő román 4. gyaloghadosztály ott védő zászlóaljának katonái felemelt kezekkel közeledtek feléjük. Ezt követően a Tigerek sikeresen kikerültek egy töltést, mely a támadási sávjukra merőlegesen húzódott. A gyors ütemben elért Rákóczifalváról a románok egy újabb zászlóalja hasztalan próbált kimenekülni, de mivel a harckocsik nem foglalkozhattak a foglyokkal, egyszerűen hátrairányították őket.853
Nehézpáncélosok 37. o.
A románok légvédelmi lövegeiket felhasználhatták volna a német páncélosok ellen, de nem volt hozzájuk elég lőszerük. Az egyik román légvédelmi üteg, amely a tiszai átkelőhely védelmét látta el, mégis tüzet nyitott, és román adatok szerint két német közepes harckocsit meg is semmisített.854 A tovább nyomuló harckocsik közül a „112” toronyszámú Tiger B a két román légvédelmi löveget szétlőtte.855
Fejezetek 278. o.
Nehézpáncélosok 37. o.
A nehézharckocsik legázoltak egy román nehéztüzérségi állást (a román 1. nehéztüzér-ezred részeit) s ezzel – mint kiderült – a védelem egész mélységét áttörték. A további előrenyomulás folyamán kétszer ütköztek elaknásított útszakaszba, de ezeket meg tudták kerülni. Az előretörő harckocsik román ellátó alakulatok sorát zavarták szét.856
A román 4. gyaloghadosztály elhelyezkedésére és a támadó német páncéloskötelék mozgására lásd HL mikrofilmtár 667. tekercset (a román 1. hadsereg hadinaplója), valamint Marinescu, Antone - Romanescu, Gheorghe: Armata Romana in razboiul antihitlerist. (Bucuresti, 1980) 96. o.
Délelőtt 10 óra tájban, körülbelül húsz kilométernyi út megtétele után, az 503/3. nehézpáncélos-század Kétpó térségében éppen a Szolnok– –Mezőtúr vasútvonalon kelt át, amikor Mezőtúr irányából egy hosszú tehervonat közeledett. Egy–egy Tiger tüzelőállást foglalt a sínpár két oldalán, majd kilőtték a mozdonyt. A vonat megállt, róla leugrálva katonák százai egy facsoport felé menekültek, míg gazdátlan lovak tucatjai fel-le nyargalásztak. A szerelvényt a rajta lévő járművekkel 275és fegyverzettel együtt a német harckocsik szétlőtték. A Tigerek egy lovashadosztály egyik szállítmányába ütköztek.857
Rubbel 316. o. Az esetet említi még Kissel 122. o., valamint Borus 27. o. Ha valóban szovjet lovashadosztály részeiről van szó (mint ahogy az a fent említett helyeken szerepel), akkor az nagy valószínűség szerint a Debrecent nyugatról ostromló 6. gárda-lovashadtest Szokolov tábornok parancsnoksága alatt harcoló 8., 8. gárda-, és 13. gárda-lovashadosztályainak valamelyik egysége lehetett. Megítélésünk szerint azonban nem a Debrecen elleni végső rohamban résztvevő szovjet lovashadosztályok valamelyikét érte a Tigerek meglepetése, hanem az Öcsödtől délre állomásozó román 9. lovashadosztály részeit dobták át Szarvason keresztül vasúti szállítással Mezőtúr térségébe.
A Rákóczifalvánál védekező román gyalogzászlóalj maradványait és a 7/2. tüzérosztályt a németek 11 óra körül bekerítették. A tovább nyomuló németek 17 óra körül elfoglalták Tiszaföldvárt és Cibakházát is. Ezzel a IV. páncéloshadtest 24. páncéloshadosztálya mindössze néhány órás harc árán a 4. gyaloghadosztály Tiszától keletre lévő alakulatait megsemmisítette, a másik parton harcoló román erőket pedig elvágta utánpótlásuktól.858
Fejezetek 279. o.
A román 4. gyaloghadosztály zöme tehát a nyugati parton rekedt. Ellenük a IV. páncéloshadtesttel együttműködésben a magyar 3. hadsereg 20. gyaloghadosztályának két ezredcsoportja indított támadást Tiszavárkony körzetében. Miután a honvédek elérték a Szolnok–Tószeg vasútvonalat, a románok feladták hídfőjüket, és visszavonultak a keleti partra. A 20. honvéd gyaloghadosztály egyes részei ide is követték őket.859
Tagesberichte 139. o.
Platon Chirnoaga dandártábornok 4. gyaloghadosztálya a német– –magyar csapatok támadása következtében október 20-ára gyakorlatilag megsemmisült. A hadosztály 179 tisztje, 272 altisztje és 4680 közkatonája esett el, sebesült meg vagy került fogságba, illetve adta meg magát. A románok anyagi vesztesége is jelentős volt: az öntöltő puskák 23, a golyószórók 79, a géppuskák 82, a légvédelmi géppuskák 20 és az aknavetők 100 százaléka került veszteséglistára.860
Dutu, Alesandru: Szolnok – Truth and Mistification. In: Romania in World War II 1941–1945. (Bucharest, 1997; a továbbiakban: Dutu) 261. o.
A déli órákban az 503/1. nehézpáncélos-század a 24. páncéloshadosztály páncélozott részeivel együtt már Mezőtúrnál járt. Délután az 503/3. nehézpáncélos-század harckocsijai is elérték a települést. A mintegy 40 kilométeres előrenyomulás után ideje volt üzemanyagot vételezni. Az utánpótlás is beérkezett. Az 503. nehézpáncélos-osztály részei a városon kívül foglaltak körvédőképes állást.
Mezőtúrt a 24. páncéloshadosztály páncélozatlan egységei igyekeztek megtisztítani a szovjet 409. lövészhadosztály részeitől, és eközben a városban több helyütt is tűzharcok alakultak ki. Az éjszaka folyamán a Gyoma felől vasúton beérkező, és Mezőtúrtól délkeletre, nyílt pályán kirakodó 7. gárdahadsereg 303. lövészhadosztályának csapatai is bekapcsolódtak a harcokba.861
Rubbel 317. o., valamint lásd Ölvedi 1965/2 221. oldalán látható térképet.
276A 24. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja még 19-én délután folytatta keleti-északkeleti irányú támadását, és estére elérte Túrkeve északi előterét. Itt a német páncélosok néhány szovjet harckocsi ellenállásába ütköztek, amelyek északi és északkeleti irányból tüzeltek. A körvédőképes állásba húzódott páncélozott harccsoportot 20-ára virradó éjjel utolérték az üzemanyag- és lőszer-utánpótlást szállító járművek.862
24. Pz. Div. 268. o.
A 19-én dúló harcok hevességét jelzi, hogy G. F. Taraszov vezérőrnagy, a szovjet 53. hadsereg parancsnokhelyettese is elesett egy tűzharcban.863
Mehner, Kurt – Stanek, Jaroslav: Armee unter dem Roten Stern. Die militärischen Kfräfte der Union der Sozialistischen Sowjetrepubliken. (Osnabrück, 1999) 521. o.
A Mezőtúrnál éjszakázó Tiger B nehézharckocsik számára nem hozott nyugalmat a 20-ára virradó éjszaka. Szovjet Il–2 csatarepülőgépek támadtak a 60–100 méteres térközökkel körben álló harckocsikra, de komoly károkat mégsem okoztak.
Hajnali 03 óra felé egy körülbelül 20 fős szovjet felderítő osztagnak sikerült megközelítenie az osztályparancsnok „I” toronyszámú harckocsiját. Fromme százados éppen az 1. század parancsnokának tartalékpáncélosában tartózkodott. Ettől jobbra, mintegy 60 méterre állt a „100”-as harckocsi, melynek tornyában annak rádiósa adta az őrséget hajnali 02 órától. Mivel a kísérő gyalogság éjszakára pihenőt kapott, csak ő figyelte az ellenség felé eső terepszakaszt. A közeledő csoportot végül egy valahonnan felröppenő világítólövedék leplezte le. Heves géppisztolysorozatok és kézigránát-robbanások vegyültek a hamarosan megszólaló harckocsi-géppuskák ropogásával. A szovjetek végül kénytelenek voltak visszavonulni.864
Rubbel 316–317. o., illetve Rubbel 367–368. o.
A IV. páncéloshadtest 4. SS-páncélgránátos-hadosztályának 19-én megkezdett támadása kezdetben lassan haladt. A 8. SS-páncélgránátos-ezred először elakadt a Szapárfalu és Fegyvernek körzetében tartalékban álló 243. lövészhadosztállyal szemben, amelynek védelmét sok páncéltörőágyú és légvédelmi löveg is szilárdította. Miután az SS-csapatokat átcsoportosították, a 7. SS-páncélgránátos-ezred délkeleti irányban megindított előrenyomulása jó ütemben haladt. Az SS-páncélgránátosok a nap végére Mezőtúrtól 10 kilométerre északnyugatra harcoltak. Este a hadosztály 4. SS-páncélososztályának bevethető páncélosállománya két (valószínűleg Panther) harckocsiból és 10 StuG. IV rohamlövegből állt.865
Tagesberichte 139. o., valamint BA–MA Karte RH 2 Ost 5085b. Vö. Husemann 426–427. o.
A 13. páncéloshadosztály kis harcoslétszámmal rendelkező páncélgránátosai visszaverték ugyan a szovjetek támadásait, de nem tudták megakadályozni, hogy az 53. hadsereg csapatai a hadosztály jobbszárnyát észak felé átkarolják, s előrevetett osztagokkal elérjék Tiszacsegét, valamint az onnan kilenc kilométerre északkeletre lévő vasútállomást. 277Ezért a hadosztály páncélozott harccsoportját kellett bevetni, amelynek támadása elől a szovjetek súlyos veszteségek után észak felé kitértek. Egy szovjet lövészhadosztály törzse és egy tüzérparancsnokság csaknem német fogságba esett. A németek szétugrasztották a szovjetek ellátó oszlopait és legázoltak egy kiépítés alatt álló páncéltörő reteszállást. A német harckocsik és lövészpáncélosok ezután oldalba támadtak, és szétvertek egy szovjet zászlóalj erejű csoportosítást is, amely Nádudvarról északkeleti irányban nyomult előre.
Hamarosan Balmazújvárostól északnyugatra is a páncélozott harccsoportnak kellett beavatkoznia. Emiatt nem maradt idő a terepen szerteszét heverő hadianyag megsemmisítésére, s a visszaszivárgó szovjetek azt újra használatba vehették.866
Tagesberichte 139. o., valamint Kissel 125. o.
A 13. páncéloshadosztály este már mindössze csak három bevethető harckocsival rendelkezett.867 Ezért jelentős megerősítést jelentett az a 10 Panzer IV harckocsi, amelyeket még 15-én indítottak útba utánpótlásként, és aznap érkeztek meg a hadosztályhoz.868
BA–MA Kart RH–2 Ost 5085b vom 19. 10. 1944 Abend.
BA–MA RH 10/349 Blatt 3.
A „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztály harccsoportjának részei Hajdúszoboszlótól kilenc kilométerre északra biztosító állásokat létesítettek, amelyeket napközben dél felől szovjet harckocsi- és tehergépkocsi-oszlopok értek el.
Az 1. páncéloshadosztály egy páncéloscsoportja Debrecen körzetéből a vasút mentén Balmazújváros felé indított támadást, s eközben Debrecentől 10 kilométerre nyugat-északnyugatra kapcsolatot létesített a „Feldherrnhalle” harccsoport balszárnyával, majd délnek fordult a Debrecent délnyugatról támadó szovjet erők ellen.869
Tagesberichte 139. o.
A 109. páncélosdandár 2109. páncélgránátos-zászlóaljának 22 lövészpáncélosa aznap 12 óra 30 perc körül a 23. páncélosezred két harccsoportjával közösen Debrecen keleti részén gyülekezett, hogy észak felé támadva oldalba kapják a kelet felől előretörő szovjeteket, és kapcsolatot létesítsenek az öt kilométerre északra harcoló saját csapatokkal. A megindult támadás azonban kudarcot vallott, s a hamarosan bekerített német páncélosoknak csak többszöri kitörés után, 22 óra körül a Hajdúhadház felé vezető műút nyugati oldalán, Pallagon sikerült soraikat rendezni.870
Kissel 115-117. o.
A dandár 2109. páncélososztálya aznap már minden valószínűség szerint csatlakozott a „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztályhoz, mert német levéltári adatok szerint a harccsoport 19-én este 46 bevethető 278harckocsival és 28 rohamlöveggel rendelkezett.871 Ez csak úgy lehetséges, ha a 109. páncélosdandár minden páncélosát is beleszámítjuk.
BA–MA Kart RH–2 Ost 5085b vom 19. 10. 1944 Abend.
A 13. páncéloshadosztálynak és „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztálynak a 46. gyaloghadosztály maradványaival és magyar honvéd kötelékekkel közösen ezekben a napokban az volt feladata, hogy megakadályozzák a szovjetek előretörését Polgár felé, ahol az Észak-Erdélyből nyugat felé visszavonuló német 8. és magyar 2. hadsereg erői átkelhettek a Tiszán, s ezzel elkerülhették a hadműveleti bekerítést a Tiszántúlon. A Balmazújváros–Hajdúböszörmény–Polgár háromszögben harcoló német–magyar csapatok ezt úgy igyekeztek megoldani, hogy a gyalogság biztosító állásaiba betörő szovjeteket a páncélozott harccsoportok ellenlökésével verték vissza.872
Kissel 125. o.
Egy 19-i esti hadműveleti helyzetet ábrázoló német térkép873 Hajdúböszörménytől nyugatra jelentős páncélos-tartalékot is feltüntet. Az 1335. rohamlövegosztály hét, az 1176. rohamlövegosztály négy, az 1257. és 1179. rohamlövegosztályok pedig egy–egy bevethető Jagdpanzer 38(t) vadászpáncélossal állomásoztak a térségben. Itt állt készenlétben továbbá a 228. hadsereg-közvetlen rohamlövegdandár 30, és a 325. hadsereg-közvetlen rohamlövegdandár 12 bevethető rohamlövege, illetve rohamtarackja. Ez összesen 55 bevethető német páncélost jelentett. A német térkép a magyar 2. páncéloshadosztály helyzetét is ábrázolta. A hadosztály Polgártól mintegy hat kilométerre délre harcolt, valószínűleg már a német III. páncéloshadtest alárendeltségében.
Lásd BA–MA Kart RH–2 Ost 5085b vom 19. 10. 1944 Abend.
A magyar 12. tartalékhadosztály és 4. tábori póthadosztály leharcolt kötelékei a VII. hadtesttől 14 óra 40 perckor parancsot kaptak arra, hogy meneteljenek a Tisza nyugati partjára Mezőcsát, Nemesbikk és Hejőbába körzetébe, ahol a régóta esedékes átszervezés után a továbbiakban folyambiztosítási feladatokat kaptak. A csapatok 15 óra után kezdték meg menetüket.
Este 22 óra 30 perckor Tömöry vezérkari ezredes a hadtesttől újabb parancsot kapott. Eszerint a 12. tartalékhadosztály Tiszatarján és Tiszafüred között, mintegy 35 kilométeres szakaszon vegye át a Tisza nyugati partjának biztosítását. Tiszatarjántól Polgárig bezárólag az elveszített Debrecenből ide vonuló német 76. gyaloghadosztály kapott hasonló feladatot.874 A Tiszát biztosító német–magyar csapatok a VII. hadtesttel együtt Schmidt altábornagy német LXXII. hadtestének alárendeltségébe kerültek.
Tömöry 43. o.
279Miközben a IV. páncéloshadtest Szolnoktól keletre harcolt, a III. páncéloshadtest balszárnya által védett Debrecen ellen megindult a szovjetek összpontosított támadása. A harckocsikkal és csatarepülőgépekkel támogatott lovas- és lövészalakulatok délnyugati, déli és keleti irányból rohamozták meg a várost.
A magyar 16. rohamtüzérosztály részei 19-én hajnalban, több csoportban, zsúfolt gépjárműveken elhagyták Debrecent, és Nyíregyháza felé indultak. Csány Balázs tüzér főhadnagy, aki egy nappal korábban azt az utasítást kapta, hogy az osztály Budapestre való szállítását szervezze meg, még sötétben, Hajdúhadháznál találkozott a visszavonuló rohamtüzérosztály első lépcsőjével. Egy rövid nyíregyházi éjszakai pihenőt követően másnap, 20-án az alakulat Tokaj–Miskolc útvonalon érkezett meg Egerbe. Az osztály egyes részei Hajdúnánás és Polgár felé vonultak vissza. Az eredetileg mintegy 600 fős 16. rohamtüzérosztály a debreceni harcokban körülbelül 300 főt veszített (ebből 250 katona eltűnt).875
Csány 4–5. o., valamint Thuróczy 149. o.
A 4. gárda- és 6. gárda-lovashadtestek hajnali 02 órakor megindultak a város nyugati és délnyugati része ellen. A 7. gépesítetthadtest reggel 08 órára birtokba vette a németek által nagyrészt kiürített Hosszúpályit és Hajdúbagost, majd előrenyomulását Sáránd irányában folytatta. Az 5. gárda-harckocsihadtesttel együttműködésben délután 15 óra körül elérte Debrecen déli szélét. A „Gorskov” lovas-harckocsicsoport ugyancsak a délutáni órákban zárkózott fel a város keleti peremére. Miután a szovjet hadtestek elfoglalták megindulási állásaikat, 16 óra körül megindították az összpontosított rohamot Debrecen ellen.876 Plijev altábornagy így emlékezik vissza a 19-i harcokra:
Ölvedi 1965 35. o.
„Október 19-én, hajnalban két ’Katyusa’ gárdaaknavető ezred és a lovashadtestek tüzérsége tüzet nyitott az ellenséges állásokra. A 3. gárda légi hadtest csatarepülőgépei877 csapásokat mértek a nehéztüzérség tüzelőállásaira és a harcrendekre. A város felé vezető megközelítési utakon különösen heves harcok lángoltak fel. A várostól délnyugatra fekvő szőlők véres harcok színterévé váltak. Itt Golovszkij tábornok hadtestének878 hadosztályai harcoltak. A várostól nyugatra küzdöttek Szokolov tábornok879 hadosztályai. Különösen heves ellenállást 280tanúsított az ellenség a 8. gárda-lovashadosztállyal szemben Kenyeres-puszta terepszakaszon. (Téglagyár a várostól délnyugatra 2 km-re.) Az ellenség gyalogsága és páncélosai néhány erős ellentámadást hajtottak végre.
Debrecen felett aznap a 3. gárda-csatarepülőhadtest (V. V. Sztyepicsev altábornagy) 7. gárda-csatarepülő-hadosztálya (G. P. Sutyejev alezredes) és 297. vadászrepülő-hadosztálya (V. G. Blagovescsenszkij ezredes), valamint a 3. gárda-vadászrepülőhadtest (I. D. Podgornij altábornagy) 13. gárda-vadászrepülő-hadosztálya (I. A. Taranyenko ezredes) és a 14. gárda-vadászrepülő-hadosztályának (A. P. Judakov ezredes) részei hajtottak végre bevetéseket. Vö. Zaharov 475. o.
Golovszkij vezérőrnagy eredetileg a 30. lovashadosztály parancsnoka volt. Valószínűleg átmenetileg átvette Plijevtől a 4. gárda-lovashadtest egészének irányítását is.
Szokolov altábornagy a 6. gárda-lovashadtest parancsnoka volt.
10 órakor880 Mastaller ezredes jelentette, hogy a 10. lovas hadosztály betört a városba.
Moszkvai idő szerint. Helyi idő szerint ez reggel 08 órakor történt.
Amikor megérkeztünk ennek a hadosztálynak a figyelőpontjára, ezredei már elérték a város szélét. Jól látható volt, ahogyan a kozákok felugrottak és a harckocsik után futva, karabéllyal, géppisztollyal és golyószóróval tüzeltek. Az ellenség elkeseredetten védekezett, egész tüzérsége közvetlen irányzással hevesen lőtt. Egészen kevés maradt már csak hátra, azonban úgy tűnt, hogy a kozákok nem képesek áthatolni ezen a halálövezeten. Sokan már a sáncnál elfeküdtek. A németek néhány harckocsit is kilőttek. Hirtelen váratlan dolog történt. Ott, ahol lefeküdt az előretörő alegység, egy kozák felemelkedett és előretört, feje fölé emelve géppisztolyát, azután elesett, de mögötte már ott mentek mások. Futás közben felemelték az elesett kozákot és folytatták a rohamot. A tüzérségi, valamint puska-géppuska pergőtűz sem tudta már megállítani a rohamozók áttörését.
A rohamot a 42. ezred881 1. századának parancsnoka, Hripunov hadnagy kezdte.
A 42. lovasezredről van szó.
[…]
Mastaller hadosztálya nyomán sikert ért el Bliznyuk ezredes 30. gárda lovas hadosztálya882 is. Ezután a hadtest összes magasabbegységei és egységei utcai harcokat kezdtek. Minthogy a 9. gárda lovas hadosztály nehéz harcokba bonyolódott a város nyugati részén lévő vasúti találkozópontnál, ezért átdobtuk erre a szakaszra és harcba vetettük a 6. hadtest 8. gárda lovas hadosztályát. Az ellenség nem tudott tovább kitartani és megkezdte visszavonulását Debrecen központja felé. Erre az időre a 13. gárda és a 8. távol-keleti lovas hadosztály, amely északnyugatról tört be a városba, a teljes bekerítés veszélyét hozta létre.[sic!] Az ellenség igyekezett helyreállítani a helyzetet, ezért az északi részen kb. 50 páncélost és jelentős gyalogos erőket összpontosított. Azután ezeket a város északnyugati részére mozgatta.”883
A 30. lovashadosztály nem kapott „gárda” jelzőt.
Plijev 154–155. o.
A 76. gyaloghadosztály ellenlökése kudarcba fulladt. Ezután a 46. gyaloghadosztály még védte egy ideig a város középső és északi részeit, majd a szovjetek visszavetették a Debrecentől északra elterülő erdőség (Nagyerdő) déli szegélyére.884 Mindezt a város krónikája így írja le:
Tagesberichte 139. o.
„A mára virradó éjjel előrehatoló oroszok reggel hat óra felé megkezdték támadásukat. Ondód és Macs felől hallatszott a legerősebb ágyúzás. Az összes katonai parancsnokságok, a csendőrség és rendőrség elhagyták a várost, szabadon 281engedve a fogva tartottakat. Az orosz tüzérség lőtte a várost is. Az óvóhelyekről kimozdulni nem volt tanácsos, különösen mikor a visszavonulók védekező ágyúzása, aknázása is megkezdődött. A város több helyen égett. Tankok dübörögtek, gépfegyverek kelepeltek s a déli órákban megkezdődtek délről az utcai harcok. Szovjet élharcosok [előrevetett osztagok – Sz.N.] d. u. három órakor már a Piac-utcán voltak. A csepergő őszi időben elázott SS-katonák885 húzódtak a Nagyerdő felé, magukkal cipelve sebesültjeiket. Az orosz harcosok fél négy és 5 óra között már végigmentek a Péterfián is a Nagyerdőig. Éjjelre az egész város a hódítók teljes hatalmában állott.”886
Bizonyára a 22. SS-önkéntes-lovashadosztály harccsoportjának túlélőiről van szó.
Kalendáriom 68. o.
Az esti órákra Debrecent tehát teljesen birtokba vették a 2. Ukrán Front csapatai. Másnap, 20-án a szovjet katonai városparancsnokság a Kossuth utcai pénzügyigazgatóság épületében rendezkedett be.887
Kalendáriom 68. o.
A szovjetek saját állításuk szerint csak 20-án hajnali 04 órára végeztek a város megtisztításával.888 Ez már csak azért is furcsa, mert Debrecent a legtöbb német alakulat még 19-én napközben elhagyta. Így például az 1. páncéloshadosztály 113. páncélgránátos-ezrede még 19-én reggel 05 órakor parancsot kapott, hogy zaj nélkül ürítse ki állásait, és arcvonalát vegye vissza mintegy három–négy kilométernyire északi irányba. A felázott talajon végrehajtott visszavonulás után a páncélgránátosok ismét védelmi állásokat létesítettek. Ezt a német visszavonulást nem a szovjetek kényszerítették ki.
Ölvedi 1965 35. o.
A Debrecentől 10 kilométerre keletre biztosító 1. páncélgránátos-ezred sem indította meg tervezett támadását, mivel ebben a Vámospércs felől rohamozó szovjetek megakadályozták őket. Ekkor ez a német ezred is parancsot kapott a Debrecentől hét kilométerre északnyugatra lévő Józsára való visszavonulásra. Az 1. páncélos-felderítőosztály napközben Hajdúböszörménynél gyülekezett, mint hadosztály-tartalék.
A német 6. hadsereg aznap elrendelte, hogy a Debrecen körül harcoló hadosztályainak ellátó alakulatai haladéktalanul keljenek át a Tisza nyugati partjára. Az 1. páncéloshadosztály nem harcoló kötelékei számára például Egert jelölték ki gyülekezési körletnek.889
Kissel 118–119. o.
Az 1. páncéloshadosztály 19-én este 32 bevethető harckocsival és négy rohamlöveggel rendelkezett.890 Az 1. páncélosezred aznap újabb hét Panzer IV harckocsit kapott utánpótlásként, amelyeket négy nappal korábban indítottak útba Magyarország felé.891
BA–MA Kart RH–2 Ost 5085b vom 19. 10. 1944 Abend.
BA–MA RH 10/349 Blatt 3.
282A 23. páncéloshadosztály Mikepércsen keresztül átcsoportosított 128. páncélgránátos-ezrede 19-én 05 óra 30 perc körül érte el Debrecen északkeleti szélét. Az ezred (I. zászlóalja nélkül) a 128. páncélos-tábori pótzászlóaljjal együtt biztosító állást foglalt.
A 128/I. páncélgránátos-zászlóalj a Hajdúsámson felé vezető út mentén indított támadást az Apafa-tanya körüli erdőt megszálló szovjetek ellen, de azok oldalazó tüze miatt az útkereszteződéstől 600 méterre északkeletre elakadt. A támadást az ezred másik páncélgránátos-zászlóaljával közösen 10 óra 45 perckor felújították, de a németek ismét kudarcot vallottak, annak ellenére, hogy a 128. páncélos-tüzérezred Debrecen északi széléről tűzzel támogatta őket.
A 126. páncélgránátos-ezred eközben a Debrecentől hat kilométerre északra fekvő Pallagon biztosított kelet és észak felé.
A város felett közben folyamatosan német, és főleg szovjet csatarepülőgépek tevékenykedtek. Debrecent heves szovjet páncéltörőágyú-, aknavető- és harckocsiágyú-tűz is érte.
A hadosztály 23. páncélosezredének két páncéloscsoportja és a már említett 2109. páncélgránátos-zászlóalj 22 lövészpáncélosa 12 óra 30 perc körül Debrecen keleti részében gyülekezett. A páncélosezred azt a feladatot kapta, hogy támadjon észak felé, kerüljön a kelet felől rohamozó szovjetek oldalába, és semmisítse meg őket. Ezután vegye fel az összeköttetést a Debrecentől öt kilométerre északra, az erdőben harcoló saját csapatokkal. A német harccsoportok erejét a lövészpáncélosokon kívül csupán néhány Panther harckocsi és öt rohamlöveg alkotta.
A harckocsik két kilométert haladtak északi irányban, de egyelőre szovjet ellenállással nem találkoztak. Ekkor beleütköztek a nyugat felé tartó szovjetekbe. Három Panther támadott a harccsoport élén. Egy tanya közelében a szovjet 23. harckocsihadtest 135. harckocsidandárjának különböző típusú 10 harckocsiját vették észre, amelyekből hetet kilőttek. A megmaradt három szovjet páncélos kelet felé visszavonult. Az 5. gárda-lovashadtest páncélosokat kísérő lovasságának a harckocsik repeszgránátjai okoztak súlyos veszteségeket. A szovjeteknek azonban időközben sikerült páncéltörő ágyúkból reteszállást létesíteniük, amely a nehéz terepviszonyokkal együtt három kilométer után megakadályozta a német páncélozott harccsoport további előretörését. A páncélosok öt szovjet páncéltörő ágyút kilőttek.
A kudarcot vallott 128. páncélgránátos-ezred visszavonulásának fedezésére a Némethy-tanyához küldött öt német rohamlöveg megsüllyedt a sáros talajú kukoricaföldön, csakúgy, mint a segítségükre érkező egyik Panther harckocsi is. Ekkor egy újabb harckocsi érkezett, és Förster törzsőrmester irányításával egyenként kihúzta a megfeneklett páncélosokat. Ehhez azonban 17 óra után már az összes megmaradt 283Panther tűztámogatására is szükség volt, amelyeket a műszaki mentés helyszínére vezényeltek. A munkálatokkal a németek 17 óra 30 perc körül végeztek. A páncélozott harccsoport összes harcjárműve kiszabadult, és veszteség nélkül visszahúzódtak nyugati irányban. Egy újabb körvonalazódó bekerítésből kitörve a 23. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja 22 óra körül érkezett be Pallagra.
Időközben a 128/I. páncélgránátos-zászlóalj 15 óra 15 perc körül elszakadt a szovjetektől. A német zászlóaljnak nem volt szerencséje, mert Debrecen északi kijáratánál támadó szovjetekbe ütközött. A németek sok gépjárművet és fegyvert veszítettek, és odaveszett a zászlóalj teljes híradóanyaga is. A 128. páncélgránátos-ezred ezután Pallag déli szélére vonult vissza. Este 23 óra körül a páncélgránátosok Debrecentől két kilométerre északra tolták előre biztosító vonalukat, keleten pedig a Hajdúsámson felé vezető vasútvonalnál foglaltak védőállást keleti arcvonallal. A Debrecenből veszteség nélkül kivonult 128/III. páncélos-tüzérosztály Hajdúböszörménytől öt kilométerre délkeletre foglalta el új tüzelőállását, ahol ütegei 17 óra körül ismét készen álltak a további harcra.892 Nyíradonytól keletre egyelőre csak szovjet felderítő osztagok nyomultak előre.893
Kissel 116–117. o., valamint Rebentisch 425–426. o.
Tagesberichte 139. o.
Aznap a 23. páncéloshadosztály is kapott némi páncélos-utánpótlást. Ugyanis a 128. páncélvadászosztály törzse, valamint két (1. és 2.) vadászpáncélos-százada 21 Jagdpanzer IV vadászpáncélossal visszaérkezett a németországi feltöltésről. A feltöltött századokat október 13-án indították útba a hadosztályhoz. A vadászpáncélosok a továbbiakban a hadosztály két páncélgránátos-ezredét támogatták.894
BA–MA RH 10/349 Blatt 242, valamint Rebentisch 426. o.
Szovjet adatok szerint a III. páncéloshadtest a Debrecenért vívott harcokban október 15–19. között 133 harckocsit és rohamlöveget, 37 lövészpáncélost és páncélgépkocsit, 287 különféle löveget, 9000 halottat és mintegy ezer hadifoglyot veszített. A 4. légiflotta vesztesége a csata e szakaszában a szovjetek szerint 49 lelőtt és 12 zsákmányolt repülőgépet tett ki.895
Ölvedi 1965 35. o. A német légierő veszteségeire vonatkozó adatok messze nem egyeznek a német levéltári forrásokkal. Vö. az 5. számú függelékkel.
Amint azt a német hadvezetés is felismerte, a város elfoglalásával „Debrecen térségében az orosz megszerezte a hadműveleti kezdeményezést, és nagy erőkkel tör északkelet felé, hogy elvágja Wöhler tábornok seregcsoportját”.896 Ezzel kezdetét vette az alföldi páncéloscsata befejező szakasza.
Kriegstagebuch der Seekriegsleitung 1939–1945. Teil A. Band 62/II. Herausgegeben von Werner Rahn und Gerhard Schreiber. (Berlin–Bonn–Hamburg, 1996) 511. o. A fontos levéltári forrásból (még németországi közlése előtt) közölt részleteket Borus József is. Lásd Borus 1985 60. o.
