241. ESKÜVŐ A HALÁL ELŐTT
241. ESKÜVŐ A HALÁL ELŐTT
Méltóztatnak tudni, hogy divatos ember ma nem hord virágot. Az előkelők divatja mindig kifejezője volt némely tekintetben a kor igazságának, sőt némely korban éppenséggel csak a divat volt igazság. Ma tehát nem hordunk virágot, amit különben igen helyesen teszünk.
Ha a divatban nem is, de egyéb dolgokban magam sem szeretem a stíl- és korszerűtlenséget. Egy szép szál rózsát talán a divat ellenére is feltűzök, de már a romantika virága nekem semmi gyönyörűséget nem nyújt.
Engem egy szikrányit sem hatott meg például az az egyszerűen csak bizarr nász, amire egy haldokló, szívbajos katonatiszt s egy viruló szép úrileány lépett. Nem hatott meg pedig elsősorban azért, mert nincs benne semmi igaszág…
Ezért a mondásért természetesen címeket fogok kapni, de ez nem alterál.
Ismétlem, hogy az a kis nász, mely a kaszás csontváz asszisztenciájával folyt le, se nem megható, se nem szép, semmi egyéb: csak különös…
Ismétlődő korokban igenis ferde fogalmaik voltak az embereknek a két nem egymáshoz való viszonyáról.
Valami misztikus fátyolon keresztül nézte a férfi az imádott nőt, s az ideál is az epedő lovagot. Valami beteges érzést szuggeráltak magukba az emberek, s ez kinőtte magát felséges fogalommá, áhítattal kiejtett neve lett: szerelem… Ismétlődő korok felfogása volt ez, s nincs kizárva, hogy egy eljövendő korban ismét az lesz a szerelmes nő és férfi legnagyobb boldogsága az összehozó, kerítő csendes éjszakán, ha együtt bámulják a sápadt pofájú holdat… De ez nem volt egészséges szerelem soha, nem egészséges és nem igaz legfőbbképpen ma…
…Az új férj már nem hallotta a pap áldásosztó szavát sem, azóta pedig már el is földelték. A feleség még tetszeleghet most magának a szerelmes, vesztai szerepben, de már holnap nem fogja-e bántani a dolog?… Ő odakötötte magát egy ágyhoz, melyben a halál ütött tanyát a csírázó élet helyett!… Mi kárpótolja őt?…
Az az együgyű csodálat, mely a színes romantika távoli nézőitől bámul felé?… Az emlékezés?… A szerelem?… Ilyen szerelemből a Czóbel Minka Donna Juannáján kívül még senki sem fogantatott!… Márpedig a szerelem csak az élet istene?…
…Mert azt alig hiszem, hogy ezt a nászt úgynevezett közönséges érdek kötötte, de nem is hiszem. Az a szép özvegy lány a mi nevelési metódusunk özvegye lett. Nálunk ugyanis 16–18 éves leányoknak külön olvasmányokat tartunk. Avult, erkölcsös, nagy meséjű romantikusok könyveit. Ezek eskették össze azt a szép leányt a haldokló lovaggal…
Én óhajtom, hogy a köteles gyászév legyen elég e kis nevelési hiba büntetésére, s egy igazi, egészséges regény váltsa fel nála ezt a beteges, romantikus, limonádé históriát…
Szabadság 1900. június 14.
ae.
