244. HÉTRŐL HÉTRE
244. HÉTRŐL HÉTRE
Nagyvárad csinálta a politikát e héten. Nagy dolog ez, gázlóján a politikai élet holt mocsarának, nagy szünetén a honfi gondoknak, küszöbén az elkerülhetetlen vidéki beszámolóknak.
A keddi nagy politikai eseményt ott a vonal felett méltattuk már felette bőven, itt a vonal alatt most már büszkélkedjünk egy kissé.
Csodálatos egy ország ez a Biharország. Hatalmas erejű termő talaja van. Levegője friss, üde, havasi levegő, megöl minden erkölcsi baktériumot. Valami megfejthetetlen ösztön van itt az emberekben a szabadulásra. Szabadulásra minden lebéklyózó nyűg alól, mely embereket akar összebogozni előítéletek, aberrációk fonalaival.
Ez a föld itt mindig termékeny volt nagy gondolatokat érlelő agyakban, hagyományos helye a tiszta szabadelvűségnek, s az lesz örökre.
Erre adott nekünk büszke reménységet a keddi nagy beszéd…
*
Lejöttek volt meghallgatni pesti újságírók is persze, szabadjeggyel a belső zsebükben boldogan nyúltak végig az első osztályú kanapén, reszketve a gyönyörtől, mely Kolumbust is hevíté az ismeretlen partok látásakor.
Lejöttek és felfedeztek bennünket. Ők, akiket ott fenn senki sem fedezett fel… Megveregették a vállainkat is. Derék város vagytok. Kissé zöld, kissé Mucsa, kissé unalmas, de még lehet belőletek valami…
Aztán kegyeskedtek is írni rólunk lapjaikban. Egyikük, bizonyos „Bjb” olyan impertinens hangon, ahogy csak egy ránkszabadított obskurus alak írhat… És olyan fölénnyel, amilyenre még szeretetreméltó pesti kollégáink sem szoktattak bennünket…
…Azonban így kell nekünk. Olyan beteges reverenciával fogadjuk ezeket az urakat, hogy szegények maguk is zavarba jönnek…
…Ám a zavart csak úgy lehet megbocsátani, ha – pillanatnyi…
*
A búroktól e héten megvontunk minden erkölcsi támogatást.
Játszhatják odalenn már kis gerilla játékaikat, mi már nem bánjuk.
Megátalkodott búrbarátok is frontot csináltak. Úriember ma már az anyacsászárné tervein aggódik, vagy Seymour tengernagy sorsát latolgatja.
A pártalakulás még a kezdet stádiumában van. Annyi bizonyos, hogy a boxerekre kevés jut a búroktól megvont erkölcsi támogatásból.
A Zenta sorsán aggódunk még, meg a trieszti bakákén. Vén háború-smokkok azonban már Európát is osztják. A Müllerájban, Magyar Királyban beszerezték Kína hiteles térképét – a legújabb tagosítások is benne vannak.
A térképeken aztán folyik a világharc.
Müller Salamon arra is el van készülve, hogy a boxerek Olasziig mindent elfoglalnak.
– Legalább az én cukrászdám esnék a határvonalba – sóhajt fel néha, persze kevesebb magyarsággal –, hogy mind a két táborból idejárjanak…
*
Ebben a különben elég kellemetlen júniusban gyalázatos járvány pusztít. Az emberek olyan könnyen hajigálják el az életet, mintha minden holdtöltekor kapnának egyet.
Hogy mi az oka, fejtsék meg a morálstatisztikusok. Annyi tény, hogy télen házasodni, nyáron pedig meghalni mer könnyebben az ember.
Cinikusan szólván: télen melegre, nyáron hűvösre vágyunk. Igazsággal szólván: egyforma merész télen-nyáron az ember…
*
Egyébként, hogy túlságosan meleg volna, nem panaszolja senki.
Kissé éretlen ez a június. Éretlen és szeszélyes.
Nálunk meg szörnyen unalmas. Ha kellemetlen, forró kánikula volna, legalább szidhatnák az időt. Így még ez a passziónk is hiányzik.
Ma Nagyváradon a magasabb élvezetek nonpluszultrája a katonabanda, ez a harsogó diszharmónia, melyet színházi zenekarrá szándékoznak avatni az őszön.
No, meg az épülő színház. Ebben az egyben majdnem igaza van annak a rólunk írt, nyegle karcolatnak.
Mesés büszkeséggel nézegetjük ezt a szép kis színházat. Mert határozottan szép. De csak egy nézőpontról. A László-templom első szögeletétől.
Innen mesés képet nyújt az a csepp, háromszögű Nagyvárad, melyben a vashíd, színház, bazár és egypár messziről impozáns épület gyűlt össze…
Több dicséretet nem rakunk rá, mert visszaél majd vele valamelyik tájképes levelezőlap-gyártó…
Szabadság 1900. június 24.
Dyb.
