295. A DEBRECENI JAVASLAT A NAGYVÁRADI JOGAKADÉMIÁN
295. A DEBRECENI JAVASLAT A NAGYVÁRADI JOGAKADÉMIÁN
A debreceni akadémiák ifjúságának ismert határozata a budapesti egyetemi ifjúság klerikális néppárti heccelődéseivel szemben, mint azt már megírtuk, megérkezett a nagyváradi jogakadémia ifjúságához.
Pár nap óta egyébről sincs szó a nagyváradi jogászok közt, mint a határozatról. S amit nem hittünk, nem akartunk hinni: azt halljuk, hogy a nagyváradi jogakadémián egy párt formálódott, mely a debreceni határozat felett való napirendre térés érdekében agitál.
Hogy ez az esetleges napirendre térés mit jelent, felesleges magyarázni. Többet annál, mintha megbotránkoznának a határozaton, mintha bizalmat szavaznának az egyetem néppárti ficsúrainak.
Tudvalevő, hogy a debreceni határozatot nem egy vagy két ifjúsági társulat vagy egyesület hozta.
Az egész ifjúság nyilatkozott meg a határozatban. Az ifjúság szabad, nagy gyülekezése adta meg neki a szankciót.
Csakis így impozáns egy nagy jelentőségű ügyben bárminemű állásfoglalás. Egyébként is az ifjúsági egyletek mindenikének határozott hivatásuk és céljaik vannak. Ezek az egyletek semmiképpen bele nem vonhatók hivatásuktól, céljaiktól eltérítő akciókba.
A nagyváradi ifjúság egy tekintélyes zöme azt várta, és méltán várhatta, hogy a debreceni határozat felett is ifjúsági gyűlés fog határozni. Hogy történt, s mi okból – nem kutatjuk, a faktum az, hogy a debreceni ifjúság határozata felett nem az ifjúság, hanem az ifjúsági olvasóegylet fog határozni.
A határozat még e módjának sem akarunk elébe vágni. Legfeljebb annyit mondhatunk, hogy az olvasóegylet döntése akármilyen lesz: nem az ifjúságé, csak az olvasóegylet tagjaié.
És még valamit. A magyar ifjúság soha ravaszul óvatos, kiszámítottan meleg vagy hideg, parlamentírozó nem volt soha. Ne legyen soha. Ha a nagyváradi ifjúság olvasóegyesületének tagjai nem helyeslik a debreceni határozatot: mondják ki nyíltan.
Még a néppártiság vádja is könnyebb a gyávaságnál.
Várjuk hát az olvasóegyesület – nem az ifjúság – mai határozatát, s még mindig azt akarjuk hinni, hogy múltkori szavaink nem hangzottak el hiába, s a magyar ifjúsághoz méltó, józan és liberális lesz. Meglátjuk…
Szabadság 1900. október 12.
