10. LEVELEK A HAZÁTLANSÁGBÓL
10. LEVELEK A HAZÁTLANSÁGBÓL
A híres Bolondok Tornya
Graz, június 23.
Szeretném a jó stájereknek megmagyarázni, hogy ez a kies hely a Mura mellett, melyet ők Bolondok Tornyának csúfolnak, jobban megérdemelné például a Kis-Magyarország nevet. Negyedik hónapja élnék már itt, s várnám az életet, ha jönne, de ide csak magyarok jönnek, egy hónap óta egyre többen, s már olyan sokan, hogy aggodalmas. Néha úgy képzelem, hogy színházasdit játszunk – haza, Budapestre s Nagy-Magyarországra, éles, bolondos, szociális komédiát, s kár, hogy az összes közönség három orvos, néhány közénk tévedt nem magyar társunk és mink [!], játékos magunk.
Több futóbolond aránylag nincs itt, mint odahaza, de mániás nem bolond sincs sokkal kevesebb, a személyek változnak, mint otthon a miniszterek, de komoly változás éppúgy nincs, mint otthon, Nagy-Magyarországon. Egyébként pedig tessék elgondolni egy divatos osztrák szanatóriumot, hova majdnem csak magyarok járnak, s ahova minden magyar társadalmi nyavalya elküldte a maga demonstrálóját.
Nem mondhatnám, hogy ezt a doktoraink így látják, holott egyébként igen kiváló emberek, akik más jövésű emberanyagot gyökeresen vizsgálnának és gyógyítanának, de mi (az egyik orvosunk szerint) csak amolyan mosolyognivaló Árpádsohnok és Jakobsohnok vagyunk. Kissé csodálkoznak ugyan olykor, hogy mi, Izraelek és Bendeguzok magunk között is annyi ellenséges törzsre tudunk szakadni, de elnéznek fölöttünk, félművelt, lajtántúli gyermekek fölött.
Szóval itt a Mura mellett szentnek tartják a bolondot, legalábbis ha magyar, ki szaporán s gavallérosan bolondul meg és fizet, de azonfelül természetes is, hogy a magyar – bolond. Aztán érdeklődnek, vagy mutatják, hogy érdeklődnek: hogyan is hatnak ránk a honi hírek, mivel honi hír sok volt négy hónap óta, s meglátszott a hatás minden frakción. Mert itt valamennyi jelentősebb magyar kaszinó népe egy kisebb vagy nagyobb csoporttal képviselődik, csak éppen hogy az asszonyok dominálnak, de hiszen otthon is az asszonyosság, sőt anyámasszonyság az úr.
Lapozgatok a szanatórium büszke annaleseiben, s kiderül, hogy 1885 óta majdnem minden valamelyes nevezetességű vagy jelentőségű magyar megfordult itten. S akik nem kerültek ide, mondja mosoly[o]g[v]a a három doktor legfilozófusabbja, azokat bizonyosan szigorúbb intézetekbe kellett vagy kellene becipelni.
Szemeim kitágulnak, s visszamerednek azon időbe, mikor húsz fajtájú népből kellett annak a valaminek összetevődnie, mely ma magyarság névre hallgat. Ilyen Bábel, ilyen Bolondok Tornya volt mindig a mi sorsunk és helyünk, ilyen egészséges és ilyen egységes, mint itt Kis- és otthon Nagy-Magyarországon.
Egyébként pedig aránylag vidáman élünk, ha utáljuk is egymást, eljuttatjuk egymáshoz a hazulról kapott híreket s finom, víg és szomorú pletykákat. Vigyázzon Budapesten mindenki, aki él, mert mi itt Graz mellett, a Bolondok Tornyában mindent, de mindent megtudunk, sőt sokkal többet a mindennél, éppen úgy, mint Budapesten.
PT 1913. július 1.
Ady Endre
