9. SZÉLL ÚR PURIFIKÁL
9. SZÉLL ÚR PURIFIKÁL
Széll úr most már gőzerővel purifikál. No végre, végre… Ezt akartuk s ezt szeretjük. Egészen a nagy kokottok természetrajza nyilatkozik meg ebben is. A régi udvarlók seregébe először félve, óvatosan csempészi be kaméliás őnagysága az új barátokat. De utoljára únja már a kétszínű játékot, az álarcoskodást. A fúriák dühe szállja meg s – rúg. Rúg abban a szobában, amelyet számára a régi balekek rendeztek be s azokkal a lábacskákkal, melyekre annyi beruházás történt a régi lovagok erszényeiből… Széll Kálmán is rúg már… A kokott temperamentum törvényei szerint. A nemzetiek, a klerikális agráriusok, az antiszemita, illiberális junkerek elözönlötték a hajdani hajlékot. A régi tábor kevés megtűrtjei is terhére vannak már Széllnek és új udvarának. Radikális úton, kirúgással segítenek a kellemetlen helyzeten.
Szeretjük a radikalizmust akármilyen is a forrása, eszköze és célja. Ezért dicsérjük a Széll Kálmán radikális föllépését is. Helyes! Dobja ki azokat, akik neki nem tetszenek. A radikalizmus mindig tisztít. Ha Széll Kálmán radikálisan, őszintén tesz-vesz, végre világosan fog látni ez ország liberális, tehát intelligens társadalma, mely az eddigi kokott-rafinériák miatt nem jöhetett teljesen tisztába az új rendszerrel.
Hegedűs ment, Fejérváry báró megy. Jól van. De klerikális laptársainkkal egyetemben figyelmeztetjük Széll Kálmánt, hogy ez még nem elég. Figyelmeztetjük, hogy a kabinetnek még két átkozott liberális gondolkozású tagja van. Wlassics Gyula és Lukács László fejét még mindig nem kapta meg a klerikális banda. Micsoda szűkmarkúság ez? Tessék radikáliskodni, ha már radikáliskodunk. Tessék a „purifikációt” megcsinálni az egész vonalon, de gyorsan!… A „pogány, hitetlen, antikatolikus” Wlassics és a „Bánffy-huszár” Lukács nem maradhat tovább a Széll Kálmán kabinetjében. Mi mondjuk, hogy még jobban megérdemlik a kidobatást Hegedűsnél és Fejérvárynál is, mert liberalizmusuk még ezeknél is erősebb és emelkedettebb. Halló, nagy kokott, ki kell rúgni őket!…
Mindenesetre pedig odavagyunk az örömtől, hogy ebben a kérdésben egészen egyformán vélekedünk az Alkotmánnyal és Tiszántúllal. Mi is örülünk, hogy Széll Kálmán purifikál. De mi azért örülünk, mert így hamarabb megérnek a napok. Essünk túl a bárányhimlőn, azaz a klerikális ultramontánok pünkösdi királyságán. Mi már nem bánnók, ha a Molnár apát kultuszminiszterségénél tartanánk. Amin át kell esni, azon át kell esni. Jobb hamar, mint csendesen…
Most pedig végül summáljuk csak a legutolsó eredményeket. Hegedűs elmenesztetett, mert liberális és kálvinista. Fejérváry megy, mert liberális és gyűlöli a volt nemzeti párt jezsuitáit. Az egész ország kacag a diósadi mandátum komédiáján, melynek legnagyobb oka, nehogy bejöjjön a házba a régi liberális Sámuel, mikor Gabányi Miklós olyan jóízű bácsi, habár néhai való Csatár Zsiga bácsi hozzája képest Gladstone volt, s olyan jóízűen szidta volt a múltkor a zsidókat. Horánszky már miniszter. Wlassics és Lukács fejéért nem sokáig engedik már sírni a néppártot. Sőt Plósz is menesztetik s helyébe Hódossy Imre jő, kinek a klerikális lapok szerint nagy államférfiúi képességei vannak. Ellenük szavazott tudniillik az egyházpolitikai törvényeknek.
…Hát az utolsó napok hatalmas eredményeivel igen meg vagyunk elégedve. Csak gyorsan, gyorsan beváltani mindent! Essünk túl a bárányhimlőn!…
Nagyváradi Napló 1902. március 13.
A. E.
