185. NÉVTELEN LEVELEK
185. NÉVTELEN LEVELEK
Névtelen levelek érkeznek hozzánk néhány nap óta, amelyekben arra figyelmeztetnek és azzal fenyegetnek bennünket, hogy a nagyváradi szocialisták tüntetésre és ablakbeverésre készülnek a „Nagyváradi Napló” szerkesztősége ellen. Köszönjük a jóakaró és jóindulatú figyelmeztetést, de sem a fejünket, sem az ablakainkat nem féltjük a betöréstől. Csak rajta, tisztelt szocialista vezérek, mi türelemmel, félelem és felindulás nélkül várjuk az önök haragjának, vagy az önök bosszújának ellenünk tervezett megnyilatkozását. A mi vagyonunk éppen olyan csekély, mint az önöké, abban ugyan sok kárt nem tehetnek; – a mi igazságunktól pedig, amelyet meggyőződésünk szerint védelmezünk, semmiféle tüntetés vagy terrorizmus nem fog bennünket eltántorítani.
A mi igazságunk tetszett önöknek, tisztelt szocialista urak addig, míg tollainkkal az önök igazságát s a munkásosztály érdekeit szolgáltuk, amint szolgálni fogjuk azt radikális, liberális hitvallásunk szerint a jövendőben is, valahányszor azt látjuk, hogy a tőke vagy a hivatalos hatalom erőszakkal akarja eltiporni a munkások jogait, vagy ezután kivívandó jogaiért folytatott nemes küzdelmünket. Oh, amíg a tények és események arra ösztökéltek bennünket, hogy szembeálljunk a kapzsi tőkével és az erőszakoskodó hatósággal, és megvédjük legjobb erőnk és tudásunk szerint az önök igazát, addig fölöttébb kedves, nagyra becsült és szókimondónak nevezett újság voltunk mi Önök előtt, úgyhogy kitűnő pártlapjuk, a „Népszava” is megdicsért bennünket, és elismerte a munkásosztály védelmében kifejtett buzgalmunkat. De abban a percben, amikor először voltunk bátrak rámutatni a t. helybeli szocialista vezérek tévedésére, túlzásaira –, Önök menten siettek ellenünk felháborodni, és nyílt népgyűlésen azzal vádolni, hogy le vagyunk kenyerezve, meg vagyunk vesztegetve stb.
Azzal a váddal éppen olyan keveset törődünk, mint az önök mostani bosszútervével, s egynehány bőrébe nem férő, mindenáron zavart és felfordulást akaró szocialista ifjú úr ostobasága nem tudott bennünket eltántorítani attól az igazságunktól, hogy a jövőben is minden téren és minden alkalommal szolgáljuk tollunkkal a munkásosztály érdekeit, kenyeret és jogot követelő szociális törekvéseit. Dehogyis azonosítottuk az izgató, népbolondító és dologtalanul élő agitátorokat a józan munkásnéppel, a szociáldemokrácia fönséges eszméiért nemesen hevülő proletársággal.
Az a hitünk és meggyőződésünk, hogy a munkásosztály igaz érdekeit védjük, amikor óva figyelmeztetjük őket, hogy ne üljenek fel azoknak a dologkerülő izgatóknak, akik szinte foglalkozásszerűen űzik mindenütt a legvakmerőbb lelketlenséggel a sztrájkba való izgatást, ott is, ahol alig van ok és nem ésszerű a sztrájk megkezdése. Minden sztrájkot helyesnek és jogosnak tartunk, amelyet maguk a munkások szerveznek nyomorúságok enyhítése, tisztes megélhetésük megkönnyebbítése céljából; – de ugyanily határozottsággal ítéljük el a mondvacsinált, az izgatással és népbolondítással kiforszírozott sztrájkokat – amelyeket a helyzet és viszonyok ismerete nélkül szerveznek az utazó és ebből élősködő vándorapostolok. Az ilyen sztrájk rendszerint kudarccal végződik, és keservesen adja meg az árát a műhelyből kicsalogatott szerencsétlen munkásnép, mint ahogy egy ízben a nagyváradi kőművesek és legutóbb a mezőtelegdi gyári munkások sztrájkja is szomorú bizonyságot tett róla.
Hohó, tisztelt naplopó agitátor urak. Sem aljas vádjaikkal, sem hitvány fenyegetődzéseikkel nem fognak bennünket Önök arra kényszeríteni, hogy a fogalmakat összezavarjuk, és az önök akarata szerint orvosságnak ítéljük és hirdessük, mikor úgy látjuk, hogy Önök a szociáldemokrácia ostyájában mérget akarnak beadni a szegény munkásnépnek. Igenis, vigyázni fogunk az önök karmaira, hogy be ne sározzák a szociáldemokrácia tiszta veres lobogóját, melyet ki kell verni a szélhámosok és népbutítók kezeiből.
S ha ez önöknek fáj, csak rajta! Ablakaink készen várják az önök kőhajításait! Az üvegtáblák csörömpölve hullhatnak le, de épen marad az igazság, amelyet szolgálánk s amelyet az önök kövei nem érinthetnek.
Nagyváradi Napló 1903. augusztus 28.
