54. BORDEAUX-I SZENT GYÜLEKEZET
54. BORDEAUX-I SZENT GYÜLEKEZET
Összegyűltek vagy négyezeren a bordeaux-i Alhambrában: bakterei a szent Szeméremnek. És sikerült újból kompromittálni e négyezer szemérmes gallnak a szemérmetlen Galliát. Szerte a világon, ahol újságot olvasnak, ezren mondogatják:
– Ahá! Persze. Azok a borzasztó franciák!… Hogy is nem süllyed el az a Szodoma-ország!
Pedig nem süllyed el. Pedig a franciák nem is olyan vásottak. No, de erről ne essék szó. Úgyis kevesen hinnék el. A franciáknak zseniálisan sikerült: önmaguk veszett hírét költeni. Budapest talán legkevésbé hinné el, hogy Párizshoz képest valóságos – Bukarest. (Hogy tegyük már sutra Babilont.) Hát vezethetne a disznóságban egy náció, mely mindig a Szépség és Igazság mártirja volt? Ahol az élet Művészet, s ahol a nuditás nem kellhet a nuditásért, mert a mór bölcsességet vallják: fátyolozzátok le az igazságot, mert a meztelenség a hazugság ékessége? Soha… Mert nagyon szereti a szerelmet? Hát lehet a szerelmet eléggé szeretni?
No mindegy. Összegyültek négyezren, hogy pereatot kiáltsanak a pornográf írók és művészek ellen. Ott volt persze a híres Bérenger szenátor, a szeméremhad generálisa. (Mellékesen: jó forrásból tudom, hogy e kedves öreg úré az ó- és újvilág legteljesebb, leggazdagabb pornográfia-gyűjteménye, képben, írásban, ami csak érdekes, még ha nem is pornográfia egészen. Biztosan: csak adatgyűjtés céljából.) Voltak aztán abbék, aggszűzek, feministák, apácák, tanárok, minden nemű és sorú személyek. Csak éppen azt nem tudták kisütni ők sem, hogy hol kezdődik a pornográfia. Amit gyerekeknek nem szabad olvasni? Más szóval: a felnőttek ne olvassanak, csak gyermekirodalmat, s ne nézzenek, csak elszakíthatatlan képeskönyvet? Ezt még az abbék sem merték tanácsolni. De volt egy abbé, Comte nevű, (nomen est omen), akinek volt egy ideája:
– Pornográfia az, amitől egy ügyész elpirul.
Hm! Ez pompás. Tehát bízzuk a dolgot az ügyészségre. Legyen az ügyészi arcbőr, mely pirulással árulja el a szemérem-lúgot. De persze az ügyésznek joga volna nemcsak az Önsegély-féle s a Kikapós-hölgyek-féle műveket s nemcsak az obszcén képeket, de Anatole France-ot, Mikszáthot s minden régi és új Ráfáélt fölülbírálni? Na, na. Nagy heurékákkal persze ezt sem fogadták.
A bordeaux-i szent gyülekezet aztán végül is, akaratlanul mondott egy nagyot. El kell törülni a színészi cenzurát: az is kevesbítni fogja a pornográfiát, mert kevesebb lesz a kedves-tiltott, kevesebb az ártó bujkálás.
Hiszen helyben vagyunk. Ez az. Csak végig kell gondolni. El kell törülni a cenzurát. Minden cenzurát. A szerelmi cenzurát is. Váljék őszintévé, szabaddá, becsületessé a társadalmi ember lelke. Szóval úgy frissítsük föl a világot, ahogy önök Comte abbé urak nem akarják és rögtön (a többek között) pornografia sem íródik, mázolódik, faragódik többé, óh bordeaux-i szent gyülekezet.
Budapesti Napló 1905. március 24.
A. E.
