74. A DANCIGI HERCEGNÉ
74. A DANCIGI HERCEGNÉ
– Bemutató előadás –
Gyanú ébredt bennünk ma este a vidám és szerencsés Király színházban, hogy vajon nem egy kis tiszteletreméltó, hazafias ravaszság ajándékozta meg Budapest publikumát A dancigi hercegné-vel? Nem azt akarta-e demonstrálni a Király Színház, hogy lássátok, a külföldön olyan operettet sem írnak, mint Budapesten vagy Bécsben? Ha így volna, bár a hazafias szempont mindenek fölött való, ellenőrző tisztünket kell gyakorolni s lejegyezni, hogy A dancigi hercegné-nek Londonban, honnan bennünket szerencséltetett, nem volt igazi londoni sikere. E darab gondolata rossz órában született. Tessék elképzelni: Madame Sans Gêne-ből angol ember csináljon librettót, s angol ember, pláne Caryl komponáljon hozzá operettmuzsikát! Ma már franciák sem mernék ezt cselekedni. Ezután azt is elképzelhetik, hogy mi lett Napóleon legendás, kedves Hübscher Katájából. Henry Hamilton, aki a darabot írta, olyan művet írt, mely fölháborítaná még Sardou-ban is, igen: Sardou-ban is a művészt. Efféle esetekből veszi észre az ember, miért vallotta az angol Browning-pár civilizált barbárnak a maga fajtáját. Mivé lesz az empire-levegő a Temze partján! És Carylt, a kedves, ötletes Carylt hogy megzavarta ez a neki idegen téma! Néha kitör belőle a régi Caryl, s már-már forralni kezd bennünket az új, angol–néger nótahumor. Ilyenkor Caryl megrémül, s csinál olyan nagyképű, üres ócska lármát hogy az összes, régen elfeledett, kulisszatépő zeneköltők forognak a sírjukban. Egy mentsége van A dancigi hercegné importálásának. Küry Klárát nagy sikereihez méltó s bájos egyéniségéhez illő föladatok között láttuk viszont. A közönség is így fogta föl a helyzetet, s hódolt Küry Klárának, ki Madame Sans Gêne volt, az igazi, a legendától lelkekbe ültetett s jóval-jóval különb, mint az angol szerző-maffia el is gondolhatta volna. Tapsban, virágban is ékesen beszélt ez a hódolás. Az előadás, a darab kiállítása is fölülmúlta értékben a darabot. Nagyon kedves volt Szentgyörgyi kisasszony. Nagyon jók Vágó, Ferenczy, Mihályi, Torma urak s az összes szereplő hölgyek és urak. A színház zsúfolásig telt.
Budapesti Napló 1905. április 16.
(A)
