40. JEGYZETEK A NAPRÓL
40. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Monaco és Musset
Monaco és Musset
Monacónak, a népszerű kis országnak, kínos afférja támadt egy halott poétával, bizonyos Musset Alfréd nevűvel. Szegény Musset, ő már sohasem fog kifogyni a kínosabbnál kínosabb afférokból. Úgy történt a dolog, hogy az Elysée-palotában nagy ünnepséget tartottak a portugál király tiszteletére. Ott volt az ünnepségen Albert, monacoi herceg is, költők és tudósok e nemes barátja. S íme pódiumra lép egy bájos művésznő, s szavalni kezd. Ama híres verset szavalja, mely szól egy oszlopos, aranyos bűnbarlangról, hol forog a golyó s a nagy Esetleg, a nagy Véletlen, az Unalom századának e fekete fáklyája hamvasztja el a lelkeket…
A költők és tudósok nemes barátja, Albert herceg, majd lefordult a székről. Végre ő Monte-Carlónak fejedelmi ura és fizetettje. De hát erre ne Musset Alfréddal s ne fejedelmi ünnepséggel figyelmeztessék őt. Kínos zavarban volt Loubet elnök, a portugál szuverén s az egész, díszes vendégsereg. Csak az ünnepség rendezője, a köztársasági szertartásmester ujjonghatott, aki alighanem elvérzett már néhányszor a ruletten, s bosszúból csinálta ezt az igazi gall tréfát.
Diplomáciai bonyodalom aligha lesz az ügyből. Sőt a szertartásmestert sem lehet megbüntetni. Végre is itt egy klasszikus és régen halott költő követte el az inzultust. A klasszikus és régen halott költők pedig még Monte-Carlóba is beleköthetnek.
II.
Az Erzsébet-legenda
Az Erzsébet-legenda
Az Erzsébet-legenda újra kísért. Az a híres látogatás, melyet férje, Szergiusz nagyherceg gyilkosánál, Koljajevnél tett Erzsébet nagyhercegasszony. Akkor ezerféle érdekeset meséltek e vizitről a lapok. Most pedig magának Koljajevnek elbeszélését publikálja, Koljajev védője. Fekete gyászban csakugyan ott járt a börtönben Erzsébet. Fejét csakugyan ráhajtotta az ura gyilkosának a térdére. Csakugyan úgy beszéltek a hitről, mintha Bourget-féle problémaemberek voltak volna. Erzsébet csakugyan szentképet ajándékozott Koljajevnek s harag nélkül, de könnyek között búcsúzott. A legenda tehát nem legenda, ha akárhogy is betarkázták az újságok. De miért járt az ura gyilkosánál Erzsébet? Vajon az új frissonokat csak a nagyhercegeknek szabad keresniök, akik közül valóban sokan keresik az új lelki szenzációkat?
Még a szent legendák asszonyairól is azt mondják az istentelen, modern tudósok, hogy hisztériás, beteg némberek voltak. Erzsébet talán csak iszonyúan új szenzációt óhajtott. És nem is mindennapi szenzáció, ha a meggyilkolt férfi asszonya egy pillanatig a gyilkos térdére hajtja a fejét…
Budapesti Napló 1905. december 8.
Pont
