243. A VETÉLYTÁRS
243. A VETÉLYTÁRS
[Párizsból jelentik] Most Kistemaeckers és Delard darabját adták elő a Théâtre-Français-ben. Kistemaeckers nevét nálunk is ismerik az Insinct révén, melyet a Nemzeti Színház a múlt évadban mutatott be. A La Rivale főhőse Brizeux szobrász. E művész lelkében a művészet és az erotika egészen egybeolvad. Az alkotást magáért az alkotásért nem ismeri. Ő nem tudja a természetet egyszerűen utánozni, nem képes a lelketlen tárgyak átlelkesítésére, a tökéletlen tökéletesítésére. Idegein erotikus áramoknak kell átborzongniok, csak úgy tudja átérezni az alkotó ihletet. Az alkotás, a szép formák gyönyöre csak az ébredező szerelem tüzében születik meg. Ha ez az érzelem nem izza át a testét, csak közönséges dolgot tud létrehozni. Tíz év óta házas már. Nem boldogtalan, de nem is boldog. Felesége bálványozza őt. De a gyermektelen házasság egyhangúsága elkedvetleníti a szobrászt. Érzi, mint apad el alkotó kedve. Él azonban a szobrásznál egy fiatal leány, a vetélytárs, a la rivale. A művész elcsábítja, valóságos Don Juanná lesz s szenvedélyessége egy érdekes tragikus összeütközést hoz létre a két nő között.
– A felesége vagyok… kiált a nő.
– Nekem meg gyermekem van tőle. Vág vissza a leány, aki az erotikus művészt nagyszerű művészi alkotásra lelkesítette.
A feleség a természet e magasabb jogai előtt feladja az erkölcs és törvény által biztosított kötelességeit. A művész megszökik a kedvesével. Két év múlik el. A szobrászt azonban izzó vágy epeszti, hogy lássa régi szobrait s nem tud ellenállni a vágynak, hazamegy, a régi lakásba, ahol még mindig ott lakik a felesége. Váratlanul találkoznak. A bánat megöregítette az asszonyt, de az áldozat még nemesebbé tette, s a művész ezt észre is veszi és egy pillanatban úgy érzi, hogy ő az igazi múzsája. Az asszony azonban így szól hozzá.
– Menj a másikhoz. Elraboltad fiatalságát, amint az enyémet is elraboltad, de neki reád inkább szüksége van, mint nekem, – ezzel végződik a bravúrosan megépített, hatásosan megírt dráma. Az igazi vetélytárs tehát a művészet. Minden szerelemből győzelmesen kerül ki s mindegyik művészi alkotás egy-egy szerencsétlen asszonyáldozatot követel.
Budapesti Napló 1907. június 20.
