244. DRÁMA XVII. LAJOSRÓL
244. DRÁMA XVII. LAJOSRÓL
Párizsban az Ambigu Comique „A Temple-i gyermek” címen Alban de Polhes ötfelvonásos színdarabját mutatta be. A robespierre-i napok véres borzalmai vonulnak el szemeink előtt. A kis Capet Lajos, a lefejezett királyi pár gyermeke börtönben ül. De Robespierre-t legyőzik s Fouché és Barras XVII. Lajost, mint törvényes trónörököst akarják királyul. E tervet Madame Leninger, a szerencsétlen Mária Antoinette [kertészének felesége] támogatja. Rábírja fiát, aki halálos betegségben szenved s a dauphinhez igen hasonlít, hogy menjen a börtönbe és mentse meg a trónörököst. A fiú megteszi, a dauphint elviszik s egy Simon nevű vargára bízzák. Mikor a királyfinak vélt gyermek a börtönben haldoklik, megjelenik egy asszony, aki vállalkozik az ápolására. Megengedik neki. Ez a nő Leninger asszony. Mikor belép a börtön cellájába, a gyermek önkéntelenül felsikolt: „Anyám, anyám.” Amint azonban észreveszi, hogy a börtönőrök ezen a felkiáltáson elámulnak s gyanakodnak, eszébe jut kötelessége és egyik hivatalnok kérdésére így felel:
– Ezt az asszonyt nem ismerem…
Az önfeláldozó ifjú így hal meg, büszkén, mereven, dacosan és mint XVII. Lajost temetik el.
Budapesti Napló 1907. június 20.
