154. SAGAN HERCEG SZERENCSÉJE
154. SAGAN HERCEG SZERENCSÉJE
Londonban megáldotta a frigyüket egy anglikán pap, s azóta végre, hála Istennek, hallgat róluk a fáma. Az asszony: Gould-leány, Boni de Castellane gróf elvált felesége, nagyon dús amerikai hölgy. A férfi: Sagan-Talleyrand herceg, Castellane gróf rokona, a divatkirály Sagan herceg fia. Protestáns hitre kellett térniök, hogy pap is megerősítse a frigyüket, ami Sagan herceg vágya volt. Sok mindenbe beleszokott már a herceg, de egyházi áldás nélkül nem tudott volna házasodni.
A Bois de Boulogne avenue-n van egy rózsaszín, mesés királyi márvány palota. Egész Párizs kíváncsi rá, vajon eladják-e, mint hírlett, avagy beleköltözik az új pár? Ez a palota Boni de Castellane férji mivoltának pazar szeszélye és emléke. Castellane grófnak se volt több vagyona, mint Sagan hercegnek, amikor Gould Annát és százhúsz millióját megkaparintotta. De ízlése, hiúsága, a maga ügyessége és a mások ostobasága nem engedték, hogy elaljasodjék.
Castellane gróf Sagan hercegnek, a divatkirálynak utóda lett még a házassága előtt. Az ő titka, hogyan, a szabóké, az arisztokráciáé, a divatáru-kereskedőké s egyéb hitelezőké. Mindenesetre volt szíve – mint Budapesten mondanák – sok-sok milliót, a felesége millióit beleépíteni egy úri palotába. Ugyanő el tudott költeni egy képviselőválasztáson csekély ötszázezer frankot. Szóval: Castellane gróf társaságbeli fogalmak szerint úr tudott lenni szegényen és milliókkal – egyaránt.
A Gould Anna új férje, akit különben Castellane gróf dühében – házasodó szándékának első hírére – elvert a nyílt utcán, más ember. Sagan herceg nem tudta előkelően viselni a koldusságot, mely fiatal korára rászakadt. Nagy nevét (a Talleyrand nevet állítólag önkényesen viseli ugyan a családja) meg-meghurcolta. S hogy stílust csináljon életének a zabolátlanságából s a nincstelenségből, Sagan herceg fölcsapott bohémnek.
Sagan-Talleyrand herceg nem titkolja, hogy olykor nem akadt szállodás, aki egy éjszakára is szobát hitelezzen neki. Éveken át hol egyik, hol másik egykori barátnője, kedves kegyeletből, s visszaemlékezve a herceg pénzes, gavalléros érájára, adott hajlékot a hajléktalannak. Sok párizsi kocsis olvassa bakján ellágyultan s nagy, baráti örömmel a herceg sikerét. Sagan herceg szeretettel frekventálta a kocsis-taverne-eket, cabaret-ket és bálokat. Csodálatos, hogy ilyen életmód s ilyen süllyedés után ennyi energiával tudja valaki magát feldobni.
Az asszonyt kell ismernünk, Gould Annát, hogy Sagan herceg szerencséjét megértsük. Az olcsó, hirtelen meggazdagodott, parvenü, amerikai famíliának tipikus nő-virága. Láttam néhányszor, pazar automobilján vagy lófogatán, pazarul, gyémántosan; olyan, mint egy faluról városba került, káprázó szemű dajka. Castellane gróf elverte vagy hatvan millióját, s amellett nem engedte volna meg olcsón, hogy a nevét válás után viselhesse. És Gould Anna belenyúlt a csatornákba, kikereste Sagan herceget, a nagy név züllött viselőjét, a volt ura megvetett rokonát. Ő csak azért is fölfelé bukik, pukkadjon meg New York, London, Párizs. Hercegnek a felesége lesz, s az ő pénze révén ez a herceg olyan úr lesz, mint legúribb őse.
– Takarékoskodnunk kell – mondotta egy újságírónak Sagan herceg –, mert a feleségem évi jövedelme megcsappant. Úgy tudom, hogy egymillió nyolcszázezer frank vagy legfeljebb kétmillió frank, amit évenként elkölthetünk. Mindegy, meg fogjuk próbálni, hogy adósságcsinálás nélkül beérjük e szerény összeggel.
És ne higgye bárki is, hogy Sagan herceg affektált, hencegett, avagy egyáltalában őszinteség nélkül beszélt. Abban a percben, amikor a milliomos nő az övé lett, érezte, hogy ő – Sagan herceg, akinek nem sok pénz évi kétmillió frank. Most még csak Castellane grófot, az exférjet kell kifizetni, aki a két gyereket megszöktette. Mert két gyereke is van Gould Annának a Castellane-házasságból. S azután minden rendben lesz, az amerikai milliók előtt leteszi dölyfét, fegyverét minden. Sagan herceg mintha valami rossz álomból ébredt volna föl, s talán még Castellane grófnál is otthonosabb nagyúr lesz. S ha Gould Annának még öt éven belül marad néhány milliója, öt év múlva talán már uralkodó herceget keres magának.
(Párizs)
Az újság 1908. július 29.
Diósady
