155. AZ EGYHÁZ – SZORUL
155. AZ EGYHÁZ – SZORUL
Párizs, július 27.
Franciaország pápista főpapjai sietve készülnek egy új tanácskozásra, hírlik. „Elhagy bennünket a nép is, a legáhítatosabb vidékek népe is, ha valamit ki nem gondolunk”, „ez nagyobb csapás lesz, mint az értelmiség elvallástalanodása, ez lesz a legnagyobb csapás”. Nyíltan ezeket mondja az összehívó körlevelük, s a püspökök tanácskozni fognak, miként mentsék meg a népet. A nép valóban az övék még néhol, Bretagne egy-egy zugában, Szavojában, a baszk földön. Az a nép, amely, úgy ahogy van, akár ötszáz év előtt is élhetett volna, s élt is. A fekete arisztokrácia politikából, a nem-radikális polgárság szocializmus-félelemből, a kispolgárság egy része megszokásból katolikus. Akadnak írók, művészek, akiket viszont a francia esztéta-lélek és póz-szeretet köt az egyházhoz. De hajh, igazi pápisták nincsenek ma már, s talán még a párizsi érsek sem az. Csak a nép lehetne még fundamentuma annak a hatalmi és gazdasági szervezetnek, melynek neve: Egyház.
Nincs másképpen: az Egyháznak vad világrészekben kell megtalálnia régi hatalmát, Ázsiában és Afrikában, avagy olyanok között, akiknek az Egyházba bejutni újdonság és tisztesség. Ezért buzgó, jó katolikus az aposztata, jobban mondva renegát, a katolizált zsidó. Sőt a gyönge, szédülő fejű s túlcivilizált zsidónak imponál manapság legjobban Európában a katolikus Egyház. Ennek az Egyháznak legendája, múltja, nagysága, egysége, hatalma. A nagy kultúr-múltú, sőt a kultúrában és szenvedésben elnyavalyásodott zsidó itt találkozik a megkeresztelt malájival vagy négerrel.
Most, hogy Franciaországban az egyházi javakat konfiskálták, átok alá kerülnek azok, akik egyházi javakat megvásárolnak. Azonban az egyházi átkot meg lehet vásárolni, sőt áldássá varázsolni illő pénz árán. A Wagram-avenue-n, Párizsban, egy régi nagy zárda területét zsidó ember vásárolta meg. Óriási bérházat építtet az egykori monostor helyébe, de nyugtalanította szívét az átok. Fizetett tehát egyházi célokra, a papzsákba tudniillik, ötvenezer frankot, s a párizsi érsek átok helyett áldást adott az épülő házra s leendő lakóira – okmányilag.
Tehát: klerikalizmus és pápizmus csak ott lehetséges, ahol vagyon van a papság kezében. Ahol a papi, érdemetlen, jogtalan és az emberi haladás ellen dolgozó vagyont elszedik, ott még a bigott nép is cserbenhagyja az Egyházat. Ezt látják a francia főpapok, s ezért kiabálnak, jajveszékelnek s futnak össze. Az Egyházat végül is kultúrországokban a zsidók fogják eltartani, s így tér vissza az Egyház az – őskereszténységhez.
Népszava 1908. augusztus 1.
A.
