4. A NÉMETEK
4.
A NÉMETEK
A NÉMETEK
A szabadságharc katonai vezetésében a magyarokat számban és arányban a német és osztrák származású tisztek követik (133 fő, 14,6%). Ez rendfokozat szerint hat tábornokot (Aulich Lajos, Eder, Friedrich, Láhner György, gr. Leiningen, Karl, Schweidel József és Poeltenberg, Ernst), 11 ezredest, 25 alezredest és 91 őrnagyot jelent. A németek (és osztrákok) születésüket tekintve három területről: Magyarországról és Erdélyből (75 fő), a Habsburg Birodalom egyéb országaiból (45 fő), valamint a német államok valamelyikéből (13 fő) származtak. A legnépesebb, a hazai németség csoportja tagjainak születési helye nagyjából egyenletesen oszlik el a történelmi Magyarország térképén. Jelentős számú német tiszt származott az ország akkor túlnyomóan vagy részben németek lakta városaiból – így mindenek előtt Pest-Budáról és Pozsonyból –, de a német lakosságú vidékekről is. Így a Dunántúl és a Bácska-Bánság svábok lakta tájairól, Felső-Magyarországról (a Szepességből és a bányavárosokból), sőt még a magyar szabadságharccal szembefordult erdélyi Szászföld is adott 8 honvéd törzstisztet, Albrich Károly, Baumgarten József, Kiszling Károly, Köhler Frigyes, Litsken Lajos, Rainer Gusztáv, Rohrmann Károly és Wolf Adolf személyében. A szabadságharc magukat németnek (osztráknak) valló tisztjeinek, mint említettük, 71,8%-a nem nemesi származású volt (vö. 5. táblázat). Annak kiderítésére, hogy ez közelebbről mit jelenthet, induljunk ki a német születésű tisztek szüleinek (az apa) foglalkozásából (ld. 15. sz. táblázat).
15. sz. táblázat
A német születésű tisztek szüleinek foglalkozása
A német születésű tisztek szüleinek foglalkozása
Foglalkozási ág
|
Fő
|
Százalék
|
Császári-királyi tiszt
|
26
|
39,4
|
Iparos, kereskedő
|
11
|
16,6
|
„Városi polgár”
|
6
|
9,0
|
Hivatalnok
|
11
|
16,6
|
Vagyonából él
|
5
|
7,8
|
Egyéb
|
7
|
10,6
|
Összesen:
|
66
|
100
|
Noha az adatok e tekintetben csak töredékesek, néhány következtetés levonható. Így az, hogy a németek többsége is katonatiszti, illetve hivatalnoki családból született, e mellett azonban magas volt a polgári (a táblázat második és harmadik rovatában) foglalkozást űző családokból származók aránya is. Az életrajzok alapján ugyanakkor feltételezhető, hogy az ebbe a kategóriába tartozó németek aránya a valóságban jóval magasabb lehetett. Az a tény tehát, hogy a magyarországi németség a hazai polgárosodás élén járt, ilyen formán a honvédsereg parancsnoki karában is tükröződött.
A magyarországi németek közül többen is kiemelkedő szerepet játszottak a szabadságharcban, illetve annak hadseregében. Így például Aulich Lajos tábornok, a kiváló hadtestparancsnok, a szabadságharc utolsó hadügyminisztere. Mellette még Láhner György képviselte a tábornoki karban a hazai németséget, aki a honvédsereg felszerelési főfelügyelőjének szerzett elévülhetetlen érdemeket. (A harmadik magyarországi német tábornok, Schweidel József szereplése már kevésbé volt kiemelkedő.)
A nevesebb szerepet játszó törzstisztek közül magyarországi német volt Aschermann Ferenc, Komárom utolsó várparancsnoka, Bayer József, a Feldunai hadsereg vezérkari főnöke, Czillich Ede, a Damjanich-féle híres III. hadtest egyik hadosztályának parancsnoka, Kleinheinz Oszkár, az I. hadtest Buda ostrománál hősi halált halt vezérkari főnöke, Maderspach Ferenc, Fehértemplom hős védője, Müller István József, az erdélyi hadsereg tüzérparancsnoka, Szodtfried(t) Ferdinánd, a honvéd utászkar egyik létrehozója stb.
A Habsburg Birodalom egyéb országaiból és tartományaiból, valamint a német földről származó honvédtisztek túlnyomó részt a cs. kir. hadseregből kerültek át a honvédseregbe. Ezt szemlélteti a német nemzetiségű tisztek – köztük a hazaiak is – foglalkozási megoszlását bemutató következő táblázatunk (ld. 16. sz. táblázat).
16. sz. táblázat
A német tisztek foglalkozási megoszlása
A német tisztek foglalkozási megoszlása
Foglalkozási ág
|
Fő
|
Százalék
|
Aktív, ill. nyug. cs. kir. tiszt
|
87
|
68,0
|
Állami-és magánalkalmazott
|
16
|
12,5
|
Értelmiségi
|
8
|
6,3
|
Cs. kir. altiszt, hadfi
|
7
|
5,5
|
Vagyonából él
|
6
|
4,7
|
Iparos, kereskedő
|
4
|
3,0
|
Összesen:
|
128
|
100
|
1848. október folyamán – a Béccsel történt szakítást követően – az országban állomásozó magyar soralakulatok szinte kivétel nélkül csatlakoztak a szerveződő honvédsereghez. Az ezekben szolgáló magyar tisztek zöméhez hasonlóan ekkor számos nem magyar tiszt is alakulatánál maradt, vállalva ezzel a szabadságharc (önvédelmi harc) szolgálatát. Ez utóbbiak többnyire a németek voltak – hazaiak és külföldiek egyaránt –, valamint a lengyelek. A magyarországi németek ugyanis többnyire éppúgy a magukénak tekintették az ország „jogait”, mint azt általában a magyar tisztek tették.
A Birodalom egyéb részeiből, valamint a Német Birodalom országaiból származó tisztekre kétség kívül ez is hatott (Kossuth, és Mészáros hadügyminiszter 1848 őszén számos kiáltványban parancsban magyarázta el, hogy csak törvényes jogainkat akarjuk megvédelmezni). A nem magyarországi származású német tisztek csatlakozásának e mellett azonban számos más oka is volt. Ezek skálája a tehetetlenségi erőtől – honvédsereghez csatlakozott alakulatukat, ahol gyakran már évek, esetleg évtizedeket szolgáltak, sokan nem tudták otthagyni – a harc tudatos vállalásáig terjedt. S fontos szerepet játszott az is, hogy a Magyarországon állomásozó cs. kir. alakulatoknak és azok tisztjeinek 1848 tavaszán, illetve nyarán esküt kellett tenniük a magyar alkotmányra.
Az osztrák születésű Ernst Poelt Ritter von Poeltenberg, a későbbi aradi vértanú honvéd tábornok például 1848. október közepén, még mint a cs. kir. 4. huszárezred századosa, elbocsátását kérte honvédsereghez csatlakozó ezredétől. De, miután Csány László kormánybiztos esküjéből eredő kötelezettségére figyelmeztette, maradt. S mivel maga is belátta, hogy a bécsi udvar volt az, mely politikájával a jogos önvédelmi harcot kiprovokálta, katonabecsülettel kitartott Világosig.31
| 31. | KLÖM. XIII. 242., 471–472., 481. |
A császári-királyi hadsereg Ausztriából (19 fő), illetve Cseh-és Morvaországból, Sziléziából, Horvátországból stb. (összesen 26 fő) származó, és a honvédsereg vezetésébe bekerült tisztjeit motiválhatták még a családi kapcsolatok (sok esetben a magyar feleség), a forradalmi hadseregekben szokásos gyors karrier lehetősége, de maguk a lélekcserélő idők is. Annak felismerése, hogy egy új, igazságosabb, egyben a népek szabadságvágyát kiteljesítő kor van kibontakozóban, amelyben a haladás egyik zászlóvivőia magyarok.
E felismerésnek egy konkrét mozzanata tapintható ki például a németországi származású tisztek esetében. A hesszeni születésű gróf Leiningen Károly, 1848. október 20án frissen kinevezett honvéd századosként, így ír feleségéhez: „...Nincs fogalmad arról, minő lelkesedés és mégis minő nyugalom uralkodik itt (ti. a táborban – B. G.). Meg vagyok győződve arról, hogy az udvar azon az úton, melyen most jár, nem ér el sikert, bármennyi is a hadserege. Mellettünk állnak azok az eszmék, melyek jelenleg teljes hatalommal uralkodnak a népeken és a katonák szívét sem hagyják érintetlen. ... Bécs előtt dől el sorsa az én kedves Németországomnak (kiemelés tőlem – B. G.) is, és ezerszeres a boldogságom, hogy nekem nem kell hazám ellen harcolnom. ...”32
| 32. | MARCZALI HENRIK: Gróf Leingen-Westerburg Károly honvéd tábornok levelei és naplója 1848–49. Bp., 1900. 30–31. |
Leiningen, aki a német egység híve volt, de azé az egységes Németországé, melyben a reakciós Ausztria nem kap helyet – ezért is harcolt ellene a magyar honvédsereg kötelékében –, felfogásával nem állt egyedül. A stuttgarti származású Emil Freiherr von Üchtritz honvéd ezredes a szabadságharc után, az aradi hadbíróság előtt azt vallja, hogy azért állt be a honvédseregbe, mivel felesége marcaltői birtokait feldúlták Jellačić katonái, ez azonban csak féligazság lehet. Peranyagának terhelő bizonyítékai között ugyanis ott találjuk testvéréhez írott leveleit, melyekben a Habsburg-dinasztiát a magyarországi események kapcsán esküszegőnek, egyben pedig Németország egyesítése legfőbb ellenségének nevezi.33
| 33. | Hadtört. Levéltár: Aradi hadbíróság 113/3 2/239d. |
A magyar szabadságharc egyik vitéz huszárőrnagyáról, a mecklenburg-schwerini August Thomstorffról az 1850-es évek közepén pedig azt jegyzi fel a rendőri jelentés, hogy az Ifjú Németország nevű titkos szervezkedés pesti ágának vezetője.34
| 34. | Uo.: Bach-kori gyűjt. Rendőri megfigyelő lapok 90. |
Ezek után joggal feltételezhetjük, hogy a magyar szabadságharc 13 németországi születésű honvéd törzstisztje – köztük Alexander Graf Buttler, Albert Baron von Leutsch, Ernst Freiherr von Hügel – Leiningenhez hasonló módon gondolkodott. (E mellett kell említenünk, hogy az említettek többségének magyar felesége volt, s mint magyarországi földbirtokos is azonosult a magyarság ügyével.)
A honvédsereg német (osztrák) születésű, és nem magyarországi származású parancsnokai között, az említett arisztokraták mellett ugyanakkor több olyan tiszt is akadt, aki a polgári átalakulás és szabadságjogok európai méretekben gondolkodó harcosaként állt a magyar szabadságharc mellé.
Így az osztrák Ludwig Hauk például. Ő már 1848 előtt, újságíróként, harcot folytatott a reformokért és a metternichi abszolutizmus ellen. 1848-ban részt vett a márciusi bécsi forradalomban, az októberi felkelés idején az Elite Corps őrnagyaként küzdött. Később kalandos utakon Magyarországra menekült és Bem – akit még Bécsből ismert – erdélyi seregében küzdötte végig a magyar szabadságharcot. Honvéd alezredesként végül annak mártírja lett: „a veszélyes nemzetközi forradalmárt” a császáriak 1850. február 19-én Aradon kivégezték.35
| 35. | Hadtört. Levéltár: Aradi hadbíróság 113/9. |
Ugyancsak az említettekhez tartozott a németországi, aacheni születésű Peter Giron, aki a Rajna-vidék forradalmi mozgalmának és a bécsi októberi felkelés részese volt, majd 1848 őszén Magyarországra jött. Itt – az európai forradalmak német és osztrák menekültjeiből, valamint magyarországi németekből – német légiót szervezett a magyar szabadságharc támogatására, melynek parancsnoka lett. A szabadságharc után a császáriak kezére került és 1849. október 20-án a pesti Újépületben agyonlőtték.36
| 36. | Hadtört. Levéltár: Pesti hadbíróság 1849-2/217. |
Ezt a sorsot nem kerülhette el egy másik „internacionalista” egység, a szintén a honvédsereg oldalán küzdő tiroli vadászzászlóalj parancsnoka, Vitalis Szöll (Söll) sem. Az osztrák szülőktől származó honvéd őrnagy 1849. január elején fogságba esett, s hamarosan ő is a magyar szabadság vértanúja lett.37
| 37. | Történelmi Lapok 1893. 19. sz. |
A nem magyarországi németek közül is többen jelentős posztot értek el a honvédseregben. Leiningen tábornok a III., Poeltenberg a VII. hadtest parancsnoka volt, Josef Bergmann, Josef Weissl és br. Üchritz hadosztályt, gr. Buttler Alexander és Josef Fockner dandárt vezetett. Franz Albert a honvédsereg főhadipénztárát irányította, Karl Jungwirth alezredes a komáromi vártüzér ezred, Josef Petzelt alezredes pedig a honvédsereg tisztjeinek képzésére létrehozott – de csak időlegesen működő – Hadi Főtanoda parancsnoka volt.
