Telepedések. Fajkeveredés.
Telepedések. Fajkeveredés.
Abaujvármegye területén kétségtelenül már a honfoglalás korában kellett magyaroknak megtelepedniök. A történeti nyomok, a néphagyomány, de leginkább a nyelvsajátságok bizonyítanak mellette. A nyelvsajátságokból itélve valószinünek látszik, hogy az itt letelepedett törzs rokon volt azzal, mely a Dunántúlnak délnyugati részét szállta meg. Később a szomszédságban a palóczság telepszik meg, de apró gyökérszálakat ide is bocsát a nyugat felé szolgáló völgynyilásokon át. A nyiltabb Hernád-völgyön a tiszavidéki magyarság tolúl be; északról meg a szlávság, nevezetesen a tótság és kis mértékben a ruténság. A szlávok nagy része bizonyára nem volt őslakó, sőt ujabb időben költözött a megye területére. Régi a németség is a megyében. Német telepítések már a XII. században történnek, de a német falvak nagyrészt nem állhatnak ellen a magyar sokaságnak, mely lassankint fölemészti őket; ámde örökli is sok tulajdonságukat és szokásukat. A bányászatnak, iparnak és kereskedelemnek ők voltak gyakorlói és mesterei. Majd a XV. században Giskrával csehek költöznek be; ellepik Gönczöt, Szepsit, Nyírit, Hejczét és más helységeket. A csehek hatalmának megtörése nem jelentette kipusztulásukat, hanem ők is lassankint beleolvadtak a magyarságba. A török háboruk és az ismétlődő szabadságharczok alatt, midőn egyes városok, első sorban Kassa birtoka állandó vetélkedés volt a 376küzdő felek közt, az idegen helyőrségek révén számos külföldi, többnyire német honosodott be, s a német és tót telepítés a XVIII. századbeli reakczió alatt, részint politikai okokból, részint a megfogyott munkáskéz pótlása végett ismét nagyobb arányt öltött. A meghonosodottak idő multán összeházasodtak a törzslakókkal, s e viszonyból az a keverék-típus származott, melyet egyformán észlelhetünk akár a magyar, akár a tót helységek legnagyobb részében. Külön, jellemző típust alig lehetséges megállapítani. Legjobban megőrizte a magyarnak nevezett, alföldi kun-magyar hasonlóságot a Hernád-völgy déli része és a Hegyalja. A megye északi részében általában mindenütt szláv tulajdonsággal keveredett. A fajkeveredést az arczforma különbözősége is lépten-nyomon elárulja. Viszont a régebben magyarok lakta községek szlávjai, helyesebben az eltótosodott magyarok meg a magyar származás sok vonását őrizték meg.
SZIKSZÓI LEGÉNY
(Saját felvételünk)
