Testalkat.
Testalkat.
A magyarok és tótok egyaránt, kevés kivétellel középtermetüek, ritkán köpczösek, inkább ösztövérek. Magas termetü általában kevés található, inkább a magyar-tót helységekben, mint Kenyheczen, Alsó-Kemenczén, Ránkon; de egyes magyar helységben is, mint Nyírin, Udvarnokon, Szádelőn. Általában a tornai részben találjuk a legtöbb magas, szálas termetet. Ebben a legújabb időkig politikai önállósággal birt járásnak lakosságában még legtöbb közös vonást fedezhetünk föl, melyek egyuttal közösek a Sajóig lakó kelet-gömöri és észak-borsodi magyarokéval. A haj és szem szine után szintén nem igazodhatunk el. A míg egyes magyar községekben, még Tornában is általános a barna haj, máshol éppen az ellenkezőt látjuk. Igy például a szádelőiek, hidvég-ardóiak úgyszólván mind barnák, ellenben a közeli görgőiek nagyobbrészt szőkék. A tótok közt szintén sok barnát találunk a szőke mellett ugyanabban a községben. Általában mégis a magyarok legnagyobb része barna haju; barna, ritkábban kék szemü; a tót a barna mellett többnyire szőke, de általában kék szemü; termetére nézve pedig legnagyobbrészt szintén középnagyságu, sőt nem ritkán alacsony. Ez talán nem is annyira faji jelleg már, mint inkább a hiányos élelem s a rendkivüli mértékben elterjedt pálinkaivás következménye. A kozmás pálinka főitala immár nem csak a tótságnak, de sokfelé a magyaroknak is. A bortermelés nagy katasztrófája, a tiszta, egészséges bor hiánya, a meglevőnek aránytalan drágasága utat nyitott az egészségtelen pálinkának oda is, a hol azzal csak kivételképen, legföllebb reggeli italként éltek. Annyira megy már a pálinkaivás, hogy a még sok helyen uralkodó torokon, a tótoknál a lakodalmakon is csak pálinkát adnak az asztalra, pálinkát itatnak a csecsemővel, a ki már születésekor magával hozván a pálinkaittasságban való fogamzás átkát, még gyorsabban sülyed a testi és lelki satnyulás veszedelmébe.
