Kolera.
Kolera.
1831-ben nagy csapás sujtotta Abauj vármegyét: az egész felvidéket megtizedelő kolera. A járvány pusztitásához még a nép zendülése járult. Lelketlen bujtogatók elhitették a gyámoltalan néppel, hogy a kolerát az urak terjesztik, megmérgezvén a kutakat a szegény nép kiölése végett. Ez a képtelen pletyka tápot nyert Kassán, midőn Lehoczky Ferencz városi orvos az akkor ismeretessé vált bismuthum-port rendelte egy gyermeknek, a ki azonban meghalt. A hiszékeny nép szentül hitte, hogy a por méreg volt. A vásárosok szerteszét vitték a mérgezés meséjét, s a nép nem nézve arra, hogy a kolera az urak közt is szedi áldozatait, mindjobban hajtott a bujtogatók szavára, s julius 25-én Zemplén vármegyében, Szécs-Kereszturon nyilt lázadás tört ki. Augusztusban már az abaujvármegyei községek is forrongtak: Hernád-Vécse, Miglécz, Kelecsény stb. Ujvároson Soltész Dániel biztost a nép bántalmazta és megtámadta a zsidókat is. Szalánczon egy Breznai János nevü ember lázitotta föl a népet az uradalom ellen. A Kassáról küldött katonaság megrakván Szalánczot, Ujszállást, Hutát, Kalsát, Rákost, meggátolta a zendülés olyan véres kitörését, mint a minőt Zemplénben 529követelt sok áldozatot. Breznai Jánost és két társát a rögtönitélő biróság kivégeztette; néhány száz embert börtönbe vetettek s ekképen sikerült Abaujvármegyétől elháritani a nagyobb veszedelmet.
