Bácsújfalu.
Bácsújfalu.
Bácsújfalu. A hódsági járásban fekszik. E községet Batthyány József kalocsai érsek telepítette a maga puszta birtokán, Bács várostól éjszakkeletre, a városhoz tartozó Derzsa és Nagybancsa nevű földterületen, a vármegye határozata értelmében, a Kulpin-ból elbocsátott új telepesekkel. Ezekkel Batthyány érsek 1758-ban kötötte az első úrbéri szerződést. A telepítésnek még csak nehány régibb szerb telepes volt útjában; az érsek ezeknek 1758-ban megengedte, hogy onnan 1759. évi Szt. György napjáig elköltözhessenek, de házaik feltétlenűl az új telepeseknek kellett eladniok. Ez új telepnek, a melyhez Szelencse puszta is tartozott, 1758-ban még nem volt neve, a következő évben már Érsekújfalu-nak nevezték és pecsétjén ez a felírat volt: „Érsek Ujfalu (tulajdonképen hibásan Eksek Ujealu) 1759.” De a nép pusztájáról Szelencsé-nek is nevezte. Ez a Szelencse hihetőleg a régi Szőlős helységnek tartotta fenn emlékét és Szelencse névalakban már a török defterekben találkozunk vele. Az 1760-as években is többnyire Érsekújfalu-nak és néha Bácsújfalunak mondatik, mely utóbbi név a későbbi években szokottabb lett. Későbbi vésetű pecséten a körirat: „Bács-Ujfalu 1789.” A pecsét belsején mindig egy szívből kinövő fa van feltüntetve, melynek mindkét oldalán egy-egy szarvas ágaskodik; a szív mellett a falusi jelvények: szántóvas és csoroszlya. 1770 őszén 124 róm. kath. család jött ide. A falut ez időtájt ismét Érsekújfalunak mondják. Kérik, hogy a falun a régibb lakosoktól hátramaradt adót ne követeljék többé. Az 1758. évi úrbéri szerződést a királynő rendeletére 1773 május 12-én megújítják. Az érsek örökös jobbágyainak nevezi a falu lakosait, a kik, az aláírásokból következtetve, mind magyarok. A falu Szelencse pusztát bírja haszonbérben, s a bácsi magtárból 940 pozsonyi mérő gabonát kell az érsek magtárába felfuvaroztatni. Bírót és esküdteket a falu az uradalomtól kijelölt egyének közűl tartozik választani. A vadászat általánosan tiltva van, csak süketfajdra szabad vadászni, ebből azonban minden hatodik párt be kellett szolgáltatni; farkasok ellen viszont hajtóvadászatra vannak kötelezve. Az 1778. évi vármegyei összeírás szerint Bácsújfaluban 121 gazda, 46 házas és 13 házatlan zsellér volt. 1788-ban filiából önálló róm. kath. anyaegyházzá lett, de a templom már 1794-ben épűlt, az ág. evangélikusoké pedig 1870-ben. 1886-ban nagy tűz pusztított a községben. A lakosok temetkezési egyletet tartanak fenn és nagy részük kendertermeléssel és feldolgozással és zsákvászon-szövéssel foglalkozik. A község kétszer is leégett és pedig 1886-ban és 1899-ben. A község földterülete 5635 kat. hold, ebből a községé 798 és a kalocsai érseké 723. Az 1900. évi népszámláláskor Bácsújfalun 3135 lélek volt 544 házban. Anyanyelv szerint 65 magyar, 43 német, 2985 tót, 40 szerb; vallás szerint 1436 róm. kath., 1640 ág. ev., 25 izr., 35 egyéb. Van itt posta, de a távíró és a legközelebbi vasúti állomás Paripás. Ide nem messze fekhetett valahol az elpusztúlt Dál község, mely 1410-ben a Keresztúri család birtokaként bukkan fel az oklevelekben. 1480-ban már a Tallóczi Bánfi család kezén van, 1492-ben a Doroszlai Kis családé és 1504-ben Korvin Jánosé.
