Férfiviselet.
Férfiviselet.
A férfidivat egyszerűbb, de a jobb mód legtöbbször meglátszik rajta. Feltűnőbb kölcsönvett elemek a papucs, a nadrágra húzott harisnya (szoka, szuka, a német Socke), a bársonyruha és a színes bunyevácz selyemmellény. Ingben, gatyában csak munkaközben jrnak, ünneplőre rendesen nadrágot húznak. Mellényük legtöbbnyire sötét szövetű, s csak, a mint említettük, a bunyeváczsággal érintkező területeken (Bajmok, Topolya) divatos a színes, virágos selyem mellény. Ugyanarra elterjedt a szalagra varrt nagy ezüstpitykék divatja is. Ezeket a nagy ezüstgombokat különben ünneplő felöltőkön is kedvelik. A neve ritkábban (Baracska, Dávod, Gombos, Bácskertes) s főként a déli és nyugati tájakon pruszlik, de közönségesebbek a kis mándli vagy kis lajbi nevek. Használatosak a bőrmelledzők (baszárka) is. Főként a dunamenti községekben a fehér ing tetejébe piros, újjas mellényinget öltenek, s erre veszik a fényes ebelaszti pruszlikot. A könnyebb nyári kabátok szabásán semmi jellemző sincsen. Nevük leggyakrabban a mándli, ritkábban (Tataháza, Kossuthfalva, Kisszállás) az under vagy unterczikk (Mélykút), a duczi (Jánoshalma), a miczi (Bácskertes), a zubbony (Topolya). 330Már a női viselet leírásánál szó volt róla, hogy az asszonyok bandzsurjához hasonló fekete szövetű felsőkabátot a férfiak is viselik helylyel-közzel (Baracska, Bátmonostor, Mélykút, Csantavér, Tataháza). A bácsgyulafalvi, kisszállási felöltő neve kaczabáj. Ködmönök divatosak Csantavéren, Bácskertesen, Mélykúton, bekecsek, sokszor zsinórozottak és báránybélésűek, Temerinben, Doroszlón, Topolyán. A ruhák szövete nyáron a könnyű czérnaszövet, vagy a lüszter, télen a posztó és a bársony. A fekete és sötétzöld barázdás bársonyszövet általában elterjedt a vármegyében a nemzetiségek között, a magyarság szívesebben az éjszaki községekben szabat belőle nadrágot vagy kabátot, vagy egész öltőt. A téli ruhadarabok szövete a sötétszínű posztó. Két szín az uralkodó: a fekete és a kék, közülök is a feketéé az elsőség. A kék az uralkodó Kisszálláson, Mélykúton, Csantavéren, Doroszlón. Nadrágjuk magyaros szabású; a német szabású a pantalló (Jánoshalma, Kisszállás, Mélykút), a vitorlavászonból való a plundra. A csizmanadrágra sokszor czipőt húznak, máskor a kék vagy fekete, fehér szokát (Veprőd, Topolya, stb.), azután papucsba, vagy sáros időben klumpába (faczipőbe) lépnek. Hétköznapon általában a papucsot, vagy főként a Duna mentén (Baracska, Dávod, Monostor) és Bácsgyulafalván, Topolyán bocskort hordanak; az ünneplő lábbelijök az egész területen az egyszerűbb, vagy a fiataloknál a ránczos csizma. Fekete nemezkalapjuk általában szűkebb karimájú a németekénél, de a vármegye éjszakkeleti tájai felé a magas süvegű, s nagyon keskeny karimájú kalapok a túlnyomóak, a dunamenti községekben az egyenes szélűek divatosak. Télen a csinos báránybőrsapkák járják. A szűr és a nagy suba még élő népviseleti alakok. Amaz, egyik legősibb ruhadarabunk, az egész országban fogytán van, Bács-Bodrog vármegyében is szűkebb a köre a subáénál. Egyszerűbb, kivarrás nélküli, feketegalléros formáján kívűl (Dávod) czifrább, piros, kék, sárgavirágos, fajtája főként a vármegye nyugati és éjszaki részének magyarságánál él és Gomboson; a középső és keleti tájak községeiben vagy ritkán (Topolya) vagy egyáltalában nem ismerik. Tapasztalat szerint, a nemzetiségek között is a magyar juhpásztorok viselik. A szűrnél elterjedtebb a soksugarú nagysuba, a melyet a nemzetiségek is használnak, s a vármegye magyarsága között is mindenfelé előfordúl, egyszerűbb vagy díszesebb alakjával.
