Népvándorlás kora.
Népvándorlás kora.
A római kor letünte után húnok szállották meg Újvidék környékét s leigázták a jazigokat. A legyőzőtt nép eltűnt az erősebb áramlatában. Emléket hiába keresünk e korból. Az első időkből legalább egyet-mást megőriztek a kodexek s a sánczok. A hún-kor förgetegszerű népáradatáról éppenséggel semmi emlék nem maradt ránk. Az avarok a húnok helyébe jöttek hazánkba s elözönlötték Bácska legnagyobb részét, csak a déli Dunamellékét nem, mivel itt már szlávok laktak. A húnokkal együtt s észrevétlenűl népesűlt be a vidék szláv jövevényekkel. Smicsiklász szerint az egész Duna-Tisza közén a szlávok vegyesen laktak a húnokkal. Különösen sűrű volt a szláv népség a délbácskai Duna mentén. Előbb mint a húnok rabszolgái laktak itt. Midőn azok eltűntek, ők maradtak az urak s bizonyos, hogy ott, a hol ma Újvidék áll, a magyarok bejövetele előtt szlávok, a szomszédos szerbek és horvátok közeli rokonai laktak.
Ez a vidék, mely századokon át harcztere volt az egymást írtó népek élethalál tusáinak, még egy viaskodásnak lőn színtere a IX. század alkonyán, melynek csillapúltával itt lassú átalakúlás kezdődött. A magyarok véres csatákkal hódították meg a Duna-Tisza közét. Anonymus szerint Újvidék területét már a honfoglaláskor hatalmukba vették s kétszáz évvel később, midőn Anonymus a honfoglalást leírta, már oly erős volt itt a magyarság, hogy híre sem volt a hajdanában ott lakott népeknek. A szlávság, úgy látszik, beolvadt a magyarságba s mint szolga-osztály, megtanúlta urainak nyelvét s lassankint elfeledte a magáét. Így lettek magyarokká az Újvidék területén lakó szlávok; úgy, hogy néhány száz év múlva, midőn az Újvidék területén volt falvak nevei előtűnnek, okiratainkban csak magyarsággal találkozunk, a vidék szláv jellege eltűnt.
