A gróf Tisza István kormánya.
A gróf Tisza István kormánya.
November 3-án végleg megvált a kormánytól a gróf Khuen-Héderváry-kabinet s gróf Tisza István vette azt át. A vármegye, mondhatni egyhangú bizalommal látta őt a végtelenül nehéz időkben az állam élére lépni. Természetes dolog ez. A vármegye egész múltja ahhoz a politikai irányhoz fűződött, a melyet Tisza képviselt s most szinte utolsó hatalmas föllobbanását érezték ennek a már-már végire ért politikai szövétneknek. A Tisza István egyénisége is nagy mértékben lebilincselte a vezető személyeket s a nép maga is nagy korszak megnyíltát várta tőle. De ez az esemény másrészt a függetlenségi párt szervezkedésére is erős befolyással volt s nem lehetne azt mondani, hogy ez a párt nem épen úgy a megerősödés érzésével tölt el akkor, mint a másik párt. November 8-án tartották a zászlóbontást több képviselő részvételével s a gyűlésen ezrekre menő tömeg vett részt. Talán annyi, hogy még a függetlenségi elvek sohasem tömörítettek annyi népet táborukba.
A vármegye szívesen ünnepelte a főispánt, a ki e nehéz időben nagy tapintattal vezette a vármegye ügyeit, abból az alkalomból, hogy a német császár magas rendjellel tüntette ki őt. Részt vett a vármegye Szegeden a Délmagyarországi Közművelődési Egyesület ünnepén is.
Nagy örömet okozott a következő év márcziusában az obstrukczió leszerelése, a mely a házszabályrevizió körüli viták közben történt. Ennek a kifolyása volt a márczius 15-ének szokatlanúl nagy arányú megünneplése s a márczius 27-iki vármegyei közgyűlésen Thaly Kálmánnak és gróf Tisza Istvánnak ünneplése. Olyan hatalmas volt a kitörő lelkesedés ezen a gyűlésen, a melyre kevés példa volt Bács-Bodrog vármegye csöndes üléstermében. A II. Rákóczi Ferencz hamvainak hazahozataláról szóló királyi kézirat csak méltó folytatása volt e kellemes hangulatnak, a melyben, úgy látszott, mintha az ország ügyei a végleges jó útra terelődtek volna; a vármegye feliratban köszönte meg a királynak e nagyszerű nemzeti figyelmét.
A vármegye gazdasági és kultúrális állapotai is kedvező képet mutatnak. A Történelmi Társulat gyűlése, a Nemzeti Szalonnak zombori képkiállítása egyforma nagy érdeklődést keltett. Súlyos megilletődést idézett elő azonban a Jókai Mór halála. A vármegye közönsége társadalmi úton és a közgyűlésen egyaránt nagyszerű jelét adja a csapás fölött érzett részvétének. Június 20-án leplezték le a vármegye közgyűlési termében báró Vojnits István volt főispán arczképét.
Annál váratlanabbul érte néhány hónap látszólagos békés lefolyás után a vármegyét, hogy november 19-én gróf Tisza István miniszterelnök politikája, a házszabályrevízió kérdésével, végleges törésre jutott.
Ez a parlamenti esemény volt fordulópontja annak a nagy politikai harcznak, a melyet a szabadelvűpárt élén álló kormány ellen indítottak az ellenzéki pártok. A harcz nemcsak az országgyűlésen folyt, hanem az egész országban s nemsokára a leghevesebb vértelen forradalommá fejlődött a magyar parlamentárizmus történetében.
