Az abszolutizmus alatt.
Az abszolutizmus alatt.
A szabadságharcz lezajlása után, az erőbeli veszteségeken felül, ismét beállott a protestáns vallásúakra, tehát a református egyházra nézve is az elnyomatásnak és a megaláztatásnak keserves korszaka. Az egyház alkotmányát rövidesen felfüggesztették. – Az ostromállapot megszűnésével az alsóbaranyabácsi ref. egyházmegye is csak a császári és királyi kormánybiztosok jelenlétében, azoknak „kegyes részvételével” tarthatja meg időszaki üléseit, mert az e nélkül tartott ülések büntető-eljárás alá estek volna. Az 1850. év április 15-én Mohácson tartott egyházmegyei gyűlés jegyzőkönyvét már feketesárga zsinór fűzi össze, melynek végei a baranyai megyefőnök kétfejűsasos, kormánybiztosi pecsétjével vannak a jegyzőkönyvhöz pecsételve, s a jegyzőkönyv aláírói között a kormánybiztosi aláírás is ott kevélykedik. A vármegyei állapotok teljes felfordultságát mutatja az is, hogy a bácsvármegyei gyűlésekről felvett jegyzőkönyvet, így még az 1859. évi április 12-én Pacséron tartott egyházmegyei évi gyűlés jegyzőkönyvét is, a „szerb vajdaságban” felvettnek írják.
Az abszolut kormány az általa czélba vett teljes elnyomás és germanizálás politikáját igyekezett elősegíteni minden olyan intézkedéssel, mely a protestánsok egyházi és iskolai önkormányzata ellen irányúlt. A mindenre elszánt erőzakosság jellemét veszi föl ez a törekvés végre az 1859 szept. 1-én kiadott 349császári nyílt parancsban, és az ennek végrehajtását előkészítő szeptember 2-iki miniszteri rendeletben. A pátens hatalmi szóval törli ki a hazai protestáns egyházak háromszázados múltját, fenekestül felforgatja annak államjogi viszonyait és törvényekben biztosított egyházalkotmányát.
