Egyházi igazgatás.
Egyházi igazgatás.
A bácsmegyei református hitközségek egyházi igazgatás tekintetében valamennyien a dunamelléki egyházkerület kötelékébe tartoznak ugyan, de nem ugyanannak az egyházmegyének a hatósága alá. Kezdetben a szervezkedő egyházakat a „Kecskeméti traktus” (egyházvidék) részesítette annyi gondozásban, a mennyit a mindenkori közállapotok és a nyomorúságos közlekedési viszonyok lehetővé tettek. 1801-ben azután, a Szalkszentmártonban tartott kerületi gyűlés a következő határozatot hozta: „A kecskeméti traktusnak mód nélkül való elnyúlása változhatatlanúl megkívánja, hogy a bácskai eklézsiák attól elszakasztassanak és a közelebb levő s kisebb kiterjedésű alsóbaranyai traktushoz ragasztassanak.” Az odacsatolás meg is történt, de jó ideig még bizonyos idegenség van a két politikai vármegye református gyülekezetei között. A teljes beolvadás, illetve egyesülés csak 1822-ben ment végbe, midőn az egyházmegye első, latin szövegű pecsétje is, a következő köriratot veszi fel: „Sigil. ven, tract. inf. Baranya-Bacsiensis.” A pecsét latin szövegét 1845-ben váltja fel a magyar szöveg. Az egyesülés tehát megtörtént, és ettől fogva a bácsvármegyei ref. egyházak, egyházalkotmányilag az „alsóbaranya-bácsi egyházmegye” kiegészítő részei. Kivétel egyesegyedül az utóbbi keletkezésű szabadkai hitközség, 348hozzátartozó tiszamelléki szórványaival, mely korábbi, közlekedési viszonyokra visszavihető okokból ma is a kecskeméti egyházmegyéhez van csatolva.
A múlt század kezdetétől fogva tehát a bácsvármegyei egyházak az alsóbaranya-bácsi egyházmegye keretébe tartoznak, melynek hatósági köre egyébként szintén négy politikai vármegyére, úgymint: Baranya, Bács-Bodrog, Verőcze és Szerém területére terjed ki. Kezdetben az idegenből betelepült német gyülekezetek fegyelmezésére a konzisztóriumok ereje elégtelen volt, úgy hogy velük szemben az egyházmegye ismételten a politikai vármegye hatalmát volt kénytelen igénybe venni. Megtörtént, hogy a torzsai egyház a konzisztórium álláspontjával szembeszállva, tanítóját elbocsátotta és a traktus csak a vármegye végrehajtó közegeinek a közbejöttével tudta a tanító visszahelyezését keresztülvinni. Az újsziváczi s az újsóvéi egyház makacskodásának leszerelésére nem egy ízben kellett a kormányzó atyáknak a világi hatósági erő kényszerítéséhez folyamodniok. Idővel azonban ők is, a szinte háromszázados múltú alsóbaranyai és szlavóniai református egyházakkal hitben és hazafiságban összeforrva, szenvedték át azokat a nagy küzdelmeket és hányattatásokat, melyek a hazai protestánsokra azontúl is várakoztak.
