A szarmaták.
A szarmaták.
A megindult néphullámok gyűrűi közül e vármegyét a Kr. sz. e. évtizedekben az Al-Duna vidékén feltűnt szarmaták érdeklik legközelebbről. A Kr. e. 80–44. év között a dákok szolgálatában találjuk őket. A szövetségesekből azonban ellenségek lettek. Mint Plinius említi, a dákokat a vándor szarmaták (a jazygok) űzték el helyükről. Ebben az időben a vármegye területén a bojok tanyáztak, a kik szintén nem állhatták útját a megindult népáradatnak. Krisztus születése körül 11már a Duna–Tisza közén találjuk őket. Az új jövevények a skythákkal rokonok voltak. Strabo korában még nagyon kevesen foglalkoztak közülök földmíveléssel. Az egykorú írók szilaj, harczias és rabló természetű népként emlegetik őket. Nomád életet éltek. Baromcsordáikkal és méneseikkel kóborolva, jóformán egész életüket lóháton és szekéren töltötték. De bár területük kívül esett a római tartományokon, mégsem tartották tiszteletben a római határokat. E miatt sok bajuk volt velük a rómaiaknak. A vármegye területére szorúlt jazygok bizonyára érezték helyhezkötöttségüket s a tanyáik védelméről való gondoskodás szükségességét is. A Duna és a Tisza fűzfával és nádasokkal sűrűn benőtt mocsarai között ütötték fel tanyáikat. A hol a természet nem nyújtott elég védelmet, ott nagy kiterjedésű gyepükkel és sánczokkal vették körül területeiket.. Ez a védelmi rendszer az idehullámzott vándornépek között is fenntartotta magát. Ilyen barbár építményeknek kell tartanunk a vármegye területén ma is látható sánczokat, földvárakat és az emberkézemelte halmok egy részét is.
Leletek a gombosi őstelepről.
Leletek a gombosi őstelepről.
