Nádori bíráskodás.
Nádori bíráskodás.
Nagy Lajos király uralkodása idejében a nádori bíráskodás mindegyre nagyobb mértékben lép előtérbe. A vidék jogrendjének biztosítása és a jogszolgáltatás gyorsítása érdekében a nádor bizonyos időközökben kiutazott a vidékre, minek következtében a közgyűlések oly ügyeket is tárgyaltak, a melyek különben a Cúria vagy a nádori ítélőszék elé kerültek volna.
Az ítélkezésnél a nádoron kívül részt vettek: a vármegye közönsége, az alispánok, szolgabírák és a vármegye közönsége által választott esküdt bírák, (furati assessores), a kik a megyei birtokos és előkelő nemesség soraiból kerűltek ki. Így midőn Gilétfi Miklós nádor 1343-ban Bodrog vármegyével közgyűlést tartott, szolgabírákat és oly esküdt bírákat alkalmazott maga mellett, a kiket a vármegye közönsége rendelt melléje és mindannyinak helyet adott az ítélethozatalban. (Századok 1875. 144.)
Ily nádori közgyűlések voltak Gilétfi Miklós nádorsága alatt 1343. június 9-én Bodrogban, 1351 szeptember 19-én Bácsban, mely alkalommal a valkóvármegyei nemesség képviseletében Horváthi Péter is megjelent. E közgyűlés befejezte után a nádor Szerém vármegyébe ment át, hol szeptember 26-án tartott közgyűlést.
Kont Miklós nádorsága alatt 1360 augusztus 24-én Bodrogban, 1364 július 1-én ismét Bodrogban, 1365 június 24-én Bácsban, Opuliai László herczeg nádorsága alatt pedig 1367 augusztus 18-án Bodrogban, 1368 augusztus 7-én Bácsban, ugyanaz év augusztus 16-án és 1370-ben ismét Bodrogban tartottak nádori közgyűléseket. Nagy Lajos király uralkodása után a nádori közgyűlések megszűnnek és a nádor helyett ezentúl a főispán elnököl a közgyűléseken.
A vármegye történetében rendkívül érdekes az a közgyűlés, melyet Losonczi István, bodrogi főispán és macsói bán a vármegye nemességével 1391 április 30-tól május 7-ig Bodrog helység közelében tartott. E közgyűlés ítéletlevelei ugyanis nagyon becses felvilágosításokat adnak a vármegye akkori közállapotairól. Egy ilyen ítéletlevél őrizte meg a Szabadkára vonatkozó eddig ismert legrégibb adatot is.
E közgyűlésen minden esetre jelen volt, – ha nem is mindvégig – Bebek Imre országbíró is, a ki május 4-én Bodrogból két tanúvallató parancsot bocsátott 45ki. Az egyiket a pécsváradi konventhez, – a másikat Baranya vármegye alispánjaihoz és szolgabíráihoz intézte (Zichy Okmt. IV. 473.)
E közgyűlésnek egyik, május 7-én kelt ítélőlevele névszerint felsorolja azoknak a tolvajoknak, orgazdáknak, latroknak és rablóknak a neveit, a kik fölött a vármegye közönsége ítélkezett; de ugyancsak ez az ítélőlevél tartalmazza az ekkor jelenvolt ítélő bírák névsorát is.
Közöljük e névsort, mely egyúttal Bodrog vármegye akkori előkelő birtokos nemességével ismertet meg bennünket.
A közgyűlésen részt vettek: Seléndi Albert mester alispán, Chepchi Gerely fia Miklós és Reegi Tamás szolgabírák, továbbá a következő esküdtbírák: Sary Olivér fia István, Kelud Pál fia Mátyás, Lekcsei Péter fia György, Barchani Bakó fia Miklós, Gergery (így) János fia Péter, Kengyi Jakab fia Tamás, Aranyáni Lőkös fia Miklós, Pakkai Mihály, Bessenyői Albert fia Miklós, Lekcsei Mikola fia János, Szánthói Mihály fia János. (Zichy Okmt. IV. 467.)
A peres felek közül ott volt Báthmonostori László fia, László is, a kit a közgyűlésből kelt ítéletlevél szerint, – ötvenedmagával leteendő esküre ítéltek arra nézve, hogy a Báthmonostori Mihály pap marháinak és mindennemű javainak elvételében apjával együtt ártatlan. (Zichy Okmt. IV. 471.)
A nádori törvényszékek a XV. században mindegyre jobban eltávolodtak a kitűzött czéltól s gyakori visszaéléseknek váltak kútfejeivé. Az egyes hatalmas urak ugyanis nagy kísérettel jelentek meg ilyenkor és gyakran a gyöngébbek rémítgetésével csikartak ki maguknak kedvezőbb ítéletet. Az sem volt ritka eset, hogy a felek oly kifogásokkal állottak elő, melynek következtében az ügy nem volt a nádori törvényszéken eldönthető és így a nádor vagy perhalasztó ítéletet volt kénytelen hozni, vagy a feleket valamely hiteles hely előtti esküre kötelezni.
A rendek kérelmére Mátyás király 1481-ben az egész országra kiterjedőleg megszűntette a nádori törvényszékeket, a melyeket ennek következtében az 1486. évi országgyűlés el is törölt.
A XV. században már sem Bács, sem Bodrog vármegyében nem találjuk nyomát a nádori törvényszékeknek A bodrogvármegyei főispánokat, a kik macsói bánok is voltak, nagyon lefoglalta ez időben a törökök elleni készülődés; az alvidék védelme is folyton a végvárakhoz kötötte őket és így, miután a vármegyei közgyűléseken is csak ritkán jelenhettek meg, maguk helyett, – mint Ujlaki Miklósról is tudjuk – főispáni helytartókat küldtek a közgyűlések vezetésére, sőt a macsói al-bánok is szerepelnek Bodrog vármegyében, a bán helyetteseiként. Ilyen viszonyok között azután mindegyre jobban előtérbe lép az alispán bíráskodási joga, úgy hogy a XV. században már csaknem kizárólag az alispán és bírótársai intézik a jogszolgáltatást Bodrog vármegyében.
