A kúnok betörése.
A kúnok betörése.
Míg ugyanis a magyarok a Kapella, Velebit és a Dinara völgyeiben harczoltak, azalatt a besenyőkön győzelmes kúnok, Kapolcs vezérletével, a törcsvári szoroson át betörtek Magyarországba (1091 április 29-én) és egyik csapatjuk Kotajdnál 52a Tiszán átkelve, Szolnok és Csongrád felé vette útját, majd a Tisza mentén vonúlt Zenta felé, mindenütt rabolva és pusztítva. A másik csapat a Dunának Pestvármegyétől Bácsvármegyéig terjedő partvidékét járta be, büntetlenűl garázdálkodva, rabolva, ölve mindenfelé, sőt miután a fegyvertfogható férfiak akkor mind távol voltak, e csapat még arra is vetemedett, hogy a védtelenűl talált nőket és gyermekeket rabszíjra fűzve, magával hurczolta.
Bodrog és Bács kirablása után, Becsénél (Óbecse) találkozott ismét a két kún csapat, a hol szemlét tartván a zsákmányon, a vezérek elhatározták, hogy visszavonulnak. A mint mondták: „Harczolva jöttünk s most vadászva térünk vissza hazánkba.”
László a kún betörés hírére gyorsan visszafordult hadával Horvátországból s a mennyire csak tudott, a visszavonuló kúnok után sietett. Seregével alkalmasint a becsei révnél átkelve, a Temes folyónál utólérte a kúnokat, és őket szétvervén, nemcsak a foglyokat szabadította ki, hanem az összeszedett zsákmányokat is elvette tőlük. (Pauler Gyula i. m. 205–207.)
