A kúnok letelepítése.
A kúnok letelepítése.
Alig csillapodtak le a kedélyek, midőn a kúnok beköltözése ismét újabb zavarokat támasztott a vármegyében. Az 1239. év őszén a tatárok elől hozzánk menekülő kúnok részére a király a Duna és a Tisza közén jelölt ki letelepedésre szolgáló területet a bács-kalocsai egyházmegyében, ott, a hol ekkor még sok puszta terület volt. A kúnok azonban, mint aféle nomád nép, nem tudtak egy helyen maradni, hanem bekalandozták a vidéket, sok kárt téve a gyümölcsösökben és a mezőkön. A felmerült több rendbeli panaszok következtében IV. Béla király összehívta a főurakat, hogy a kúnoknak az egész országban leendő letelepítése felől tanácskozzanak. (Pauler Gy. i. m. II. 193.) A tiszamenti kői monostorban tartott értekezlet nem sokat lendített ez ügyön. A kúnok és a magyarok közötti gyűlölet mindegyre jobban kiélesedett, mikor 1240 karácsony táján rémhírek érkeztek a tatárok betöréséről.
