A török elleni védelem rendezése.
A török elleni védelem rendezése.
Az 1498. évi országgyűlés, mely a törökök elleni védelmet új alapokra kívánta fektetni, a kalocsai érseket 500 lovas, a péterváradi apátságot 200, a titeli és a bácsi káptalant pedig 50 lovas kiállítására kötelezte. (1498: XX. t.-cz.)
Az 1498. évben jelentékeny személyi változások történtek Bodrog vármegyében. Miután az 1497. évi országgyűlés határozata értelmében sem az egyháziaknak, sem a világi főuraknak egynél több javadalmuk vagy hivataluk nem lehetett, II. Ulászló 1498-ban Somi Józsát felmentette a bodrogi fősipánságtól, melyet Czobor Mártonra és Imrére bízott. (Orsz. Lev. 26069.) Ugyane határozat értelmében Bakócz Tamás egri püspöknek is le kellett mondania a titeli prépostság jövedelmeiről, melynek elfoglalása miatt heves támadásokban volt része az országgyűlésen.
Midőn II. Ulászló a lengyel királylyal és XII. Lajos franczia uralkodóval 1500 jul. 14-én a törökök ellen intézendő, támadó háború czéljából szövetségre lépett, szinte szokatlan gyorsasággal fogott a hadikészülődésekhez. Már július 27-én rendeletet bocsátott ki, a melyben meghagyta, hogy a főpapok és főurak bandériumaikkal, a nemesek pedig fejenként felfegyverkezve, Szent Mihály napjára (szeptember 29.) jelenjenek meg Bácsott, honnan őket a törökök ellen fogja vezetni. Október 9-én a király 500 lovas élén, több főpap és világi főúr bandériumaitól kísérve, Budáról Bácsra vonúlt, hova Corvin János, továbbá Bakócz esztergomi érsek is megérkeztek csapataikkal. Ezenkívül eljöttek a franczia, a lengyel és a velenczei követek is. A vármegyei nemességgel együtt november 9-én Bács körül mintegy 12.000 lovas táborozott. A nagy zajjal megindult hadjáratból azonban semmi sem lett, mert a király, a közelgő téli időszakot hozván fel ürügyül, november végén visszatért Budára.
Az 1501–1502. években a magyar hadak ugyan több ízben betörtek török területre, de jelentékenyebb hadiesemény ez időben nem történt. A törökök elleni hadjárat folytatásáról pedig egyelőre le kellett mondani, mert a király 1503 február 22-én, hét évre terjedőleg békét kötött a szultánnal. (Millenn. Tört. IV. 370. – Tört. Tár XIV. 115.)
Az utóbbi években tartott országgyűléseken a köznemesség és az udvarhoz szító főnemesség között felmerült ellentét mindegyre növekedett, sőt az 1505. évi országgyűlésen már veszedelmes alakban is megnyilvánult. Ez országgyűlésen Bácsot Kenderesi Mihály és Zoltai Ferencz, Bodrogot pedig Peres András és Doroszlai János képviselték. A vármegyei nemesség sorából a nemzeti párt számottevő alakjaként szerepel Martonosi Pestyéni György, Szapolyai János bizalmasa, a ki ekkor Csongrád követeként jelent meg az országgyűlésen. Az udvari párthoz szító vármegyei főnemesség sorából Czobor Márton tűnik ki, a kit II. Ulászló 1513-ban Konstantinápolyba küldött, hogy a törökökkel kötött békét meghosszabbítsa. (Évkönyv X. 78. Jászay: A Magyar Nemzet Napjai).
