Az ország helyreállítása.
Az ország helyreállítása.
A tatárok elvonulásának hírére IV. Béla király is elhagyta a tengerpartot, hogy az ország helyreállításának nagy munkájához lásson. Pál ispán országbíró volt a király környezetéből az első, a ki kíséretével a mai Bács-Bodrog területét bejárta, hogy a szétfutott népet összegyűjtse. Lassanként az elmenekültek is visszatértek. Így visszajött Angelos János bácsi ispán is, a ki 1242 nov. 16-án kelt oklevélben ismét e tisztében szerepel. A régi birtokosok közül csak nagyon kevesen menekültek meg, ezek közé tartozott Fonyói comes fia Izsó, a ki 1245-ben, midőn a bácsi káptalan előtt végrendelkezvén, ez alkalommal felemlítette, hogy egyik birtokát elzálogosította és a kapott összeg egy részét akkor vette igénybe, mikor a tatárok ellen indult. (Magyar Tudom. Akad. kézirattára, Pesty-féle gyűjtemény.) Miután tehát a tatárpusztítás után végrendelkezett, világos, hogy a tatárjárást túlélte.
Bármily nagy odaadással igyekezett is a király a megmenekülteket segíteni és támogatni, a lakosság nem tudta egyhamar a tatárdúlás következményeit kiheverni. Mindenfelé csak ínség és pusztulás jelezte a rettenetes küzdelmet, mely e vidéken lefolyt.
Az egyházak is annyira elszegényedtek, hogy eddigi birtokaikból nem tudták magukat fenntartani. IV. Incze pápa tehát 1244 deczember 21-én megengedte a bodrogi főesperesnek, hogy más javadalmat is elfogadhasson, ha ilyennel megkínáltatnék. (Teiner i. m. I. 191.)
A bácsi ispánság, melyet a tatárjárás előtt még az ország legelőkelőbbjei viseltek, jelentéktelen méltósággá lett, sőt arról egyáltalában nincs adatunk, hogy Bodrogban e tisztséget a tatárjárás után a király betöltötte volna. Csak az újonnan alakúlt Bodrog vármegye főispánját ismerjük 1269-ből, a Guthkeled nembeli Málczai Pált, a ki egyúttal Bács vármegyének is főispánja volt. (Tört. Tár. 1897. évfolyam 442.)
Az ország helyreállításának nagy munkájában IV. Béla király nem feledkezett meg a kúnokról sem. Behívta őket az országba és megengedte nekik, 58hogy itt letelepedjenek. Az előkelő kún urak közül Batskolda: Aranyos-Bács és Pétervárad helységeket népesítette be, de fiai, mint alább látni fogjuk, később e birtokukat elvesztették.
Miután azonban még attól is lehetett tartani, hogy a tatárok újra be fognak törni hazánkba, IV. Béla király elsősorban a várak és a meglévő helységek megerősítéséhez fogott. Bács és Bodrog várak ekkor nyerték erőd jellegüket. De a király arra is törekedett, hogy az egyházakat is erődítmények emelésére bírja. A pápa még 1247-ben levelet irt a kalocsai érseknek, melyben felszólítja, hogy a tatárok újabb betörése elleni védekezés czéljából tartson tanácsot püspökeivel és a király akarata szerint válaszszanak erődítésre alkalmas helyeket, a melyeken ő és a püspökök, valamint a hívek várakat építsenek. (Katona: Hist. Critica VI. 92.)
Valószínűleg ekkor épült Titel, valamint a péterváradi erőd is a szerémi sziklacsúcson, melynek építési idejét némelyek 1247–1252 közé helyezik; kétségtelen azonban, hogy 1351-ben már mind a kettő fennállott.
Az ország helyreállításával egyidejűleg IV. Béla király ismét hozzáfogott az elidegenített várjavak visszaszerzéséhez. Lóránt nádor 1253-ban külön felhatalmazást nyert Bodrogban a várföldek kérdésének elbírálására és általában a birtokviszonyok rendezésére. (Pauler Gyula II. 289.)
