Nándorfehérvár eleste.
Nándorfehérvár eleste.
Nándorfeihérvár elestének hírére a király Drágffi Jánost küldte Péterváradra (t. i. a mai Ujvdék helyén feküdt Ó-Péterváradra), hogy a nádort Budára hívja a további teendők megbeszélése végett. A nádor átadván a Péterváradnál hagyott sereg fölötti vezérletet Drágffi Jánosnak, nyomban Báthára sietett. Bár ott a táborban elhatározták, hogy Nándorfehérvárt egyesült erővel visszafoglalják, de a király a további támadásról lemondott és októberben elbocsátotta seregét.
Nándorfehérvár eleste után az ország előőrse és a naszádosok főállomáshelye Pétervárad lett, a hova a naszádosok az elesett várak alatti kikötőkből menekültek. E fontos vár védelmét a király Imreffi Mihály bácsi főispánra és a bácsi vár parancsnokára ruházta, a ki Frangepán Gergely halála óta (1520) Bács vármegyét kormányozta. Imreffi Péterváradra tette át székhelyét, a hol fényes, nagy háztartása volt, melyről egy 1522. évi számadás nyujt felvilágosítást. Imreffi nem sokáig maradt meg e fontos állásban.
Nándorfehérvár eleste – úgy látszik – nagy hatással volt a királyra, mert ez idő óta mégis több gondot kezdett fordítani az ország védelmére. Így Titelbe 200 gyalogost küldött, (Katona: Hist. Crit. XIX. 364.) majd a Nándorfehérvár feladása miatt jószágvesztésre ítélt Török Bálintnak megkegyelmezvén, őt Szabadka kapitányának nevezte ki.
