Róbert Károly uralma megszilárdul.
Róbert Károly uralma megszilárdul.
Róbert Károly ügye, különösen a cseh háború csúfos kimenetele óta fölötte rosszul állott. Csak kevesen is tartottak ki hűen mellette e vármegyében. Ezek közé tartozott Vincze, az újonan kinevezett bács-kalocsai érsek, Ujlaki Ugron, a kulpini (Kölpény) uradalom birtokosa és a Rátót nembeli Kakas mester, bodrogi főispán, a ki még megérte Róbert Károly uralmának megszilárdulását. Midőn Ottó az országból eltávozott, az ország rendei elismerték Róbert Károlyt királyuknak, a ki ekkor elhagyta Péterváradot, illetőleg a bélakúti cziszterczita monostort, hol miként azt egy 1308 szept. 1-én kelt oklevélben mondja, egészen addig tartózkodott, míg az ország el nem ismerte úrának. (Fuxhoffer Czinár II. 78.)
Az 1309. évi országgyűlés és az ezt követő koronázás megszilárdította Róbert Károly uralmát, bár még éveken át kellett az elhatalmasodott pártütő főurakkal küzdenie. Még az 1309-iki országgyűlés idejében Zsámbéki Ajnárd fia János, Bács vármegye volt főispánja rokonaival együtt kitűzte a délvidéken a lázadás zászlaját. A király régi hívét, Ujlaki Ugront küldte ellene, a ki a Dorozsma nembeli Garai Pállal egyesülten, legyőzte a hűtlen Zsámbékiakat. Csák Máté hatalmának megdőltével a Németújváriak is meghódoltak. Németújvári Henrik fia János már Róbert Károlynak ajánlotta fel szolgálatait. Egy 1315 okt. 7-én 63kelt oklevél szerint (több más vármegye mellett) Bodrog vármegye főispánja is volt. (Anjouk. Okmt. I. 386.)
Róbert Károly uralmának megszilárdultával új főúri osztály keletkezett a vármegyében. Első sorban a Dorozsma nembeli Garaiak kezdenek itt birtokokat szerezni. Pál 1320-ban Bodrog vármegye főispánja; testvére András 1325-ben megvette a Kún nembeli Siklósi Péter bodrogvármegyei birtokait. (Anjouk. Okmt. II. 203.) Futaki Dénes is ekkor kezd emelkedni. Atyja István 1282-ben szerezte meg Futakot, 1303-ban pedig a dunai révjogot nyerte el. Fia Futaki Dénes, Róbert Károly uralkodása alatt még szaporítja birtokainak számát. 1311-ben megszerzi Csurog, a két Szántó és Bulkesz helységeket, 1317-ben a györgyéni és pinkóréti földeket kapta. 1316-ban Bács, 1320-ban pedig Bihar vármegye főispánja lesz. Becsei Imre, mint Csepel szigetről származó, egyszerű köznemes csatlakozott Róbert Károlyhoz, a ki őt Bars vármegye főispánjává nevezte ki, 1318 óta Sziget és Bátmonostor birtokosa. Fiai közül Tőttös örökölte a bátmonostori uradalmat és megalapítója lett a Bátmonostori Tőttös családnak, mely vezérlő szerepet vitt Bodrog vármegyében 1468-ig, midőn fiágban kihalt.
Róbert Károly alatt ismét országos nevű férfiak vezetik mindkét vármegye kormányát. Bácsban 1315-ben Széchenyi Tamás, Róbert Károly király régi, kipróbált híve viselte a főispánságot. 1319-ben és 1321-ben ismét e méltóságában találjuk, melyet az utóbbi év őszén az erdélyi vajdasággal cserélt fel. (Anjouk. Okmt. I. 529. 640.) Utóda Nekesei Demeter tárnokmester és Trencsén vármegye főispánja lett, a kit 1329-ben a Nápolyból származott Drugeth János követett a főispánságban. E férfiú csak 1313 után jött hazánkba és 1328-ban már a nádori méltóságot viselte. 1330-ban Bács, Fejér, Somogy, Tolna, Zemplén, Ung vármegyék főispánja. (Századok 1881. 210. Fejér VIII. 3. 423.)
Bodrog vármegyét Németújvári Iván (János) után a macsói bánok kormányozták, kiknek sorából a Garaiak, az Ostffiak és Szekcsői Herczeg Péter emelkedtek országos hírnévre.
Az erdélyi lázadás leveretése után még a Németújváriakkal kellett a királynak megküzdenie. E hatalmas, de garázda nemzetség a Duna–Tisza közét csaknem teljesen rabigája alá hajtotta és miután a szomszéd Baranya, Valkó, Csanád vármegyékben is terjedelmes birtokaik voltak, gyakran még Bács és Bodrog vármegyék lakosságát is megtámadták. Közel egy évtizeden át harczolt ellenök Róbert Károly és csak akkor sikerűlt őket legyőznie, mikor már az osztrák herczegektől segítséget nem kaptak.
A király utóbb megbocsátott nekik, sőt vissza is fogadta őket kegyeibe. Németújvári Henrik bán fia, Péter, a Szekesői Herczeg család őse, egy 1351 márcz. 18-án kelt oklevél szerint még Róbert Károly királytól Korpona váráért a Baranya vármegyében fekvő Szekcső és a bodrogvármegyei Kőszeg (Batina) várakat, továbbá Bodrog és Danolch városokat kapta cserébe. Utóbb 1342–1347-ig bodrogi főispán is volt. (Hazai Okmt. V. 124. Zichy Okmt. II. 41. 257.)
Róbert Károly visegrádi udvara gyakran látta vendégül a vármegye nemességét. Az urak közül különösen Futaki Dénes tartózkodott gyakran a királyi udvarban, a ki részt vett abban a bíróságban is, mely Zách Feliczián 1330 ápr. 17-én elkövetett borzalmas merénylete ügyében mondott ítéletet. (Millenn. Tört. III. 82.) De megjelent ott gyakran László bács-kalocsai érsek is. Így a királyi udvarban volt 1335-ben is, midőn Kázmér lengyel király és a cseh király fia Károly, morva őrgróf érkeztek Visegrádra. (U. ott. III. 127.)
Róbert Károly uralkodása alatt jelentek meg Bács és Bodrog vármegyékben a pápa collecta-szedői, (1333–1337), mely alkalommal mindkét vármegye területén a plébániákat és egyházakat összeírták. E tizedjegyzékek rendkívül becses adatokat nyújtanak a mai vármegye területének középkori egyházi, helyrajzi és művelődési viszonyaira.
Róbert Károly idejében Bács városában ép úgy, mint Kalocsán, pénzverő hivatal is volt. Az itt készült bácsi ezüst márka 60 garast ért, mint a cseh pénz. (Millenn. Tört. III. 146.)
László bács-kalocsai érsek halála után a király, 1338–1342 között, felhasználva az érseki szék üresedését, a bácsi uradalmat a korona jövedelmei javára kezeltette; valószínűleg ekkor építtette fel újból a bácsi várat, mintegy védvárul a szerb király ellen. (Iványi István.)
