Az ónodi gyűlés után.
Az ónodi gyűlés után.
Az ónodi gyűlés után, az udvar végre komolyan kezdett foglalkozni a magyar országgyűlés egybehívásával, mert valamely alkotmányos testülettel szándékozott az ónodi gyűlés határozatait törvényteleneknek nyilvánítani. 1708 február 29-én József király Pozsonyba hívta össze a rendeket. Ezen az országgyűlésen Bács vármegye is képviselve volt, de hogy kikkel, azt nem állapíthatjuk meg; valószínű, hogy a szerb határőri katonaság főbbjei képviselték a vármegyét, mert az önkormányzati élet teljesen szünetelt s magyar ember még akarva sem maradhatott volna meg az akkori viszonyok között a mai vármegye területén. Az országgyűlésen megjelent a szerbek új pátriárkája: Diakovics Ezsaiás is, a ki a szerbek nevében egy emlékiratot nyújtott át, a melyben országos állásuk elismerését és jogviszonyaik szabályozását kérelmezték. Miután az országgyűlés kérelmöket kedvezően fogadta, a bácskai szerbek 1708. év nyarán Nagykőrös, Czegléd és más magyar helységek elpusztításával akarták hálájukat kimutatni. Nagykőrösön azonban, a hol már előre értesültek a szerbek szándékáról, felkészülve fogadták őket, s szeptember hó 11-én vitézül visszaverték a támadókat, mire a szerbek, kocsikra rakván sebesültjeiket, meg sem állottak Szegedig. (Iványi István: A Tiszai Határőrvidék. Hazánk, 1886., 136. – Századok 1868., 706. Zsilinszky Mihály: Az 1708. évi országgyűlés.) Rákóczi ekkor Béri Balogh Ádámot és Szűcs Istvánt küldte ellenük, az utóbbi, a kit a kuruczok „a ráczok ostora” néven tiszteltek, több lovastámadással torolta meg rablókalandjaikat.
