Gróf Tournon szereplése.
Gróf Tournon szereplése.
Álljunk meg egy pillanatra e férfiúnál, kinek rövid, de annál mozgalmasabb szereplése a vármegye történetében mély nyomokat hagyott. Tournon (és nem Thurnon) alkalmasint elzászi, vagy belga, de minden valószínűség szerint franczia származású grófi család sarja volt, aki, úgy látszik, Bethune marquis révén szakadt Lengyelországba, ott megtelepedvén, honosíttatott s Tarnowot szerezte meg. Lengyelországban diplomácziai kiküldetésekkel bizatván meg, 1687-ben, ily kiküldetés alkalmával megfordúlt Kassán vagy Kismartonban Esterházy Pál nádornál. Itt ismerkedett meg Esterházy Pál nejének nővérével, Thököly Máriával, a Thököly-párti gróf Nádasdy István fiatal özvegyével. Tournon a szép, fiatal özvegyet nőül vevén, honfiúsíttatta magát, s a Dunán túl, hol birtokokat szerzett, állandóan letelepedett. Esterházy nádor sógoraként csakhamar nagy pártfogásra tett szert, s alighanem az ő révén nevezte ki a király Bodrog vármegye főispánjává is. De Tournon nem sokáig maradt Lipót szolgálatában. Midőn Rákóczi Ferencz kitűzte a szabadság lobogóit, ő is hűséget fogadott a fejedelemnek. Ettől kezdve megszűnt az összeköttetése Bodrog vármegyével s teljes odaadással szolgálta a szabadságharcz ügyét, valamint urát, Rákóczit, a ki fontos diplomácziai küldetésekkel bízta meg. (Thaly Kálmán czikke: Századok, 1887. évf. 1729.)
Tournon kinevezése csak növelte a zavart, mely Bács vármegyében már eddig is fennállott.
A karloviczi békekötés után a Duna–Tisza közét a bécsi kormány nem kebelezte vissza Magyarország testébe, hanem abból egy részt a tiszai határőrvidék számára szakított ki. Bács vármegye újjáalakulásakor csaknem a mai vármegye egész területét magának foglalta el. A Tisza mentét a Határőrvidék számára tartották fenn s így az akkoriban csupán a mai Szabadkától délre eső lakatlan puszta vidék maradt közigazgatási tekintetben beosztatlanul. Az új főispánnak tehát a katonai határőrvidékből és a már újjászervezett Bács vármegye területéből kellett hatósági területét kikerekítenie. Az új főispán el sem foglalta még állását, sőt a vármegyének még tisztikara sem volt és a kamara máris úgy járt el Bodrog vármegyével szemben, mintha már az egész közigazgatási szervezet működnék. Már 1700-ban, a két milliónyi országos adóból Bodrogra négy portát vetett ki, 1183 frt 72 denár szám-szerinti teherrel, míg Bácsra 50 portát véve alapul, 1527 frt 69 denár esett.
Tournon annélkül, hogy a katonai hatóságoknál vagy Bács vármegye tisztikaránál bemutatta volna magát, hozzáfogott főispáni tisztéhez, s mindenekelőtt önhatalmúlag egy vármegyét igyekezett magának kikerekíteni. 1702 január 28-án Pétervárad-Sánczról, vagyis a mai Újvidékről, melyet vármegyei székhelynek szemelt ki, 18 helységhez rendeletet bocsátott ki, a melyben többek között megtiltja, hogy adójukat ezentúl Bács vármegye pénztárába fizessék. 134Február 13-án végre bejelentette kinevezését is, melyben egyúttal az általa Bodrog vármegyéhez csatolt 18 község elüljáróit 20 frt bírság terhe alatt meghívta a február 24-én (az ó naptár szerint) Péterváradsánczon tartandó főispáni beiktatására..
A két körlevélből ismeretes az a 18 helység, melyet az új főispán a maga hatósága alá tartozónak nyilvánitott. E 18 helység közül a nagyobbik rész, mint Zenta, Mohol, Petrovoszello, Becse, Almás, Nádaly, Csurog, Zsablya a Tisza mellett feküdt, hét helység már beljebb esett, Gyimisfalva, Deszpot-Szent-Iván, Verbász, Szent-Tamás, Hegyes, Emuzsics vagy Szekics és Szabadka, ezenkívül még Roglaticza, Regőcze, Mélykút alkották volna a vármegyét, hova még Péterváradsánczot is számíthatjuk.
Ezek szerint az új főispán a mai Bács-Bodrog vármegyének keleti részét követelte magának. Csakhogy a tiszaparti helységek, Szabadkával együtt, az új Határőrvidék részére voltak lefoglalva, a beljebb fekvő helyeket pedig Bács vármegye, az újjászervezéskor, már előzőleg a maga számára foglalta le, sőt a tiszamenti helységekre is igényt tartott akkor, midőn 1700 november 14-én Zomborban tartott közgyűlésében panaszt emelt az ellen, hogy e helységeket az új Határőrvidék részére foglalták le.
Az összeütközés Bács és Bodrog vármegyék hatóságai között csakhamar bekövetkezett. Midőn Bács vármegye 1702-ben a reá kivetett 12,000 frt katonatartási költséget akarta behajtani s midőn a vármegye tisztjei a fentebb elősorolt 18 községben megjelentek, a lakosság mindenütt ellentállott. A vármegye ekkor katonai segitséget kért, melyet azonban a hadvezetőség megtagadott. Gróf Schlick Lipót tábornok azonban az esetről 1702 márczius 16-án jelentést küldött a főhaditanácshoz. Eme jelentésében a marosi és a tiszai határőrvidék rendezetlen állapotáról panaszkodva, megjegyzi, hogy gróf Tournon az eltűnt Bodrog vármegyét akarja visszaállitani s bár magát be sem mutatta, Péterváradsánczon ütötte fel a szállását, honnan rendeleteket bocsát ki oly községekbe, melyek vagy a határőrvidékhez, vagy Bács vármegyéhez tartoznak. Sőt erőszakoskodástól sem riad vissza. Így nemrég Pétervárandsánczon összetűzvén Bács vármegye egyik szolgabirájával, azt szolgájával együtt megsebezte. Mindezekért gróf Schlick az udvari kanczelláriát okolja, mely meggondolatlanúl jár el a kiadványaival és a felsőbb tisztségekre kinevezettek részére még utasítást sem ád. Így történhetik meg, hogy most az alsó Duna–Tisza közét egyszerre három vármegye Csongrád. Bács és Bodrog rohanja meg s az egyes helységeket mindegyik magának követeli: (Iványi István: Az új Bodrog várm. Története, Hazánk, 1887. évf.)
Az udvari főhaditanács május 7–8-án foglalkozott Schlick tábornok jelentésével és Bács vármegye hasonirányú kérelmével. A főhaditanács átiratot intézett ebben az ügyben a kanczelláriához, mely május 16-án válaszolt. Az átiratban előadja a kanczellária, hogy gróf Tournon már két éve, hogy ő felségétől Bodrog vármegye főispánjává neveztetett ki s bár beiktatását csak 1702 április hóban tartotta meg, ezért őt törvénytelen főispánnak mondani nem lehet; valamint Bodrog vármegye sem szüntethető be, hanem mindkét vármegye a saját határai között fenntartandó.
Tournonnak az az eljárása, melylyel a Bács vármegye által megnevezett egyes helységeknek Bodrog vármegyéhez való csatolását, még mielőtt annak hovatartozását bebizonyította volna, elrendelte, mindenesetre rosszaltatik, de különben is a márczius 3-án és 14-én kelt királyi rendeletekkel Bács vármegye megcsonkításától eltiltották és az adóbehajtás körül elkövetett kihágás miatt felelősségre vonták. A baj csak akként orvosolható, ha a félrevezetett népet karhatalommal térítik vissza. Az udvari főhaditanács tehát adjon Bács vármegyének katonai segélyt oly helyekre, a melyek kétségtelenül Bács vármegyéhez tartoznak s a melyekkel szemben Bács vármegye nem érzi magát elég erősnek.
Időközben Bács vármegyének a Határőrvidék szervezésére kiküldött bizottsággal is meggyűlt a baja, mely bizottság a vármegyei tisztikart megfosztván hatáskörétől, a földesúri viszonyokat is megszüntette, sőt az érsek-főispán falvait is elfoglalta. Hasonló sérelemmel járult Tournon is az udvari kanczelláriához. Ő viszont arról panaszkodott, hogy a kiküldött bizottság a Zombor körüli vidék népességét, le egészen Titelig, mely a régi okmányok tanúsága szerint Bodrog vármegyéhez tartozik (?), a vármegyei hatóságok ellen valósággal fellázította, hogy semmiféle vármegyei hatóságot ne ismerjenek el, hanem kizárólag 135a katonai és a kamarai hatóságoknak engedelmeskedjenek. Végül kéri a kanczelláriát, járjon közbe, hogy a katonai hatóságok főispáni joghatóságát elismerjék és meg ne csorbítsák. A kanczellária az utóbbi kérést teljesíti, megteszi a lépéseket a főhaditanácsnál, hogy a katonai hatóságok Tournon grófot főispánnak czímezzék, de egyben felszólították őt, hogy a katonai szervező-bizottságok működését ne zavarja. A közötte s Bács vármegye között felmerült ügy kiegyenlitésével pedig a Határőrvidék szervezésére kiküldött bizottságot bízta meg. A Határőrvidék szervezésére kiküldött bizottság Bodrog vármegye legnagyobb részét véglegesen katonai határőrhelyekké szervezte, miáltal a vármegye fennállásának véget vetett. Az udvari kamara és a főhaditanács 1703. év tavaszán elvben már megállapodtak a két vármegye egyesítésében, csakhogy, mire e megállapodás kivitelére került volna, kitört a szabadságharcz, melynek mozgalmai 1703 őszén elhatoltak le, egész a Duna–Tisza közére is, melyek nem egyszer a fajgyűlölet irtóháborújának színhelyévé váltak. Ekkor pusztult el mindaz, a mit a török hódoltság meghagyott, ekkor szűnt meg a két vármegye önkormányzata, valamint ekkor semmisült meg Bács vármegye levéltára is, mely az utókorra annál érzékenyebb veszteség, miután a vármegye 1696–1702. évi újjászervezésére vonatkozó hiteles adatok is veszendőbe mentek. (B.-B. várm. egyet. monogr. I. 325–333. Hazánk 1885., 194–199., 1886, 183.)
