A közigazgatás eseményei.
A közigazgatás eseményei.
Rudics a kormánytól nyert utasításához híven, elsősorban a vármegye rendeinek szabadelvű mozgalmait igyekezett mérsékelni. Főleg neki tulajdonítható, hogy a vármegye a társtörvényhatóságok átiratait, a Társalkodási Egyesület tagjainak és Kossuth Lajos elfogatása ügyében, egyszerűen félretette, sőt feliratot intéztek a királyhoz, a melyben kijelentik, hogy bíznak ő felsége jó szándékában, s köszönetet mondanak az alkotmányosság gondos fenntartása érdekében tett intézkedésekért. (Bács-Bodrog várm. egyet. monogr. I. 511.)
Miután időközben a tisztviselők megbízása lejáróban volt, a főispáni helytartó a tisztújítást 1838 okt. 25-ére tűzte ki. Ezen a tisztújításon heves küzdelem 195folyt az első alispáni állásért, Odry József eddigi alispán és Antunovits Albert között, melyből az előbbi került ki győztesen. A másodalispáni tisztségre a közgyűlés Rudics Dánielt, főjegyzővé Latinovits Károlyt, ügyészszé Szucsics Károlyt választotta meg. Az 1838. évi tisztújítás azért is nevezetes, mert ez volt a magyar párt és a bunyeváczok első mérkőzése, melyből a magyarok kerültek ki győztesen. Rudics főispáni helytartó Antunovitsot óhajtotta volna megválasztatni, de Odry, bár gyenge tehetség volt, bőkezűségével és vendégszeretetével sok hívet szerzett magának s népszerűsége pótolta tudásának hiányait. A főispáni helytartó és az első alispán között azonban a viszony mindvégig feszült maradt.
Odry Baján tartotta székhelyét, mely abban az időben a vármegye egyik középpontja volt, míg Rudics Szabadkán lakott. Így azután érdekeik folyton összeütköztek. Ha Odry Bajára akart műútat készíteni Nemesmiliticsen át, akkor Rudics a műútat Szabadkára igyekezett irányítani, Almáson át. A vége természetesen az lett, hogy hosszú vita után az egyiket sem építették ki. (Grosschmied Gábor visszaemlékezései.)
1838-ban nagy károkat okoztak az árvizek, a hirtelen bekövetkezett hóolvadás következtében. 1838 febr. 28-án az árvíz elöntötte Topolya, Ómoravicza, Csantavér, Hegyes stb. helységeket, míg a Duna áradásai Apatint tették tönkre.
Az 1839 június 6-ára egybehívott országgyűlésre a vármegye Odry József alispánt és Szucsics Károlyt küldte követekül. Ezen az országgyűlésen a régi ellenzék két különböző árnyalatai már elvi alapon egy párttá tömörültek, a vármegye követeinek azonban nagyobb szerepük nem volt.
Míg Odry alispán távol volt, a közigazgatás Rudics Dániel másodalispán vállaira nehezedett. Rudics József főispáni helytartósága alatt a vármegyei közigazgatás terén is némi javulás állott be. 1839 óta, különösen mialatt a vármegye alispáni tisztét Rudics Dániel töltötte be, rendkívül sokat fáradozott a vármegye úthálózatának kiépítése, úgyszintén az árvízvédelmi munkálatok körül. Bár a vármegye ügyei minden idejét igénybe vették, birtokainak kezeléséről sem feledkezett meg. Mint jó gazda, örökölt vagyonát jelentékenyen gyarapította, úgy hogy a 40-es években évi jövedelme a 100.000 forintot is meghaladta. A mellett bőkezű és adakozó volt, ott a hol az szükségesnek mutatkozott. Nevét a Ludovika Akadémiára tett alapítványával örökítette meg. Mikor 1838-ban a pesti árvízkárosultak javára a vármegye a gyűjtést megindította, Rudics főispáni helytartó vette kezébe az ügyet, s az ő védnöksége alatt a vármegyeházban fényesen sikerült tánczmulatságot tartottak. Rudics e mellett lelkes barátja volt az irodalomnak, sőt maga is írt költeményeket, a melyeket utóbb kiadott. A színészet is párfogóra talált benne.
1840-ben súlyos csapás érte a vármegyét azáltal, hogy Baja városa május 1-én a lángok martaléka lett. A szerencsétlenül járt lakosok felsegélyezésére a vármegye gyűjtést indított, de hosszú időre volt szükség, míg a vármegye e legvirágzóbb helysége a csapást kiheverhette.
Az 1841. évben lényeges változások történtek a vármegyei tisztikarban. A kormány Rudics főispáni helytartót, érdemeinek elismeréseül, főispánná nevezte ki, Rudics Dániel másodalispán pedig a pesti kir. váltótörvényszék ülnöke lett. A főispán 1841 decz. 20-ára tűzte ki a tisztújítást, mely alkalommal Odry Józsefet ismét elsőalispánná, Knézy Antalt pedig másodalispánná választották meg. De Odry alispán csak néhány napig maradt meg tisztében, mert a magyar királyi helytartótanácshoz nevezték ki tanácsossá. Hasonlóképpen megvált állásától Szucsics Károly vármegyei ügyész is, a ki a pesti kir. ítélőtábla bírája lett.
Az 1842. évi tisztújítás alkalmával csupa új ember került a vármegye közigazgatásának élére. Első alispán Knézy Antal, az eddigi másodalispán lett, a ki egyszerű militicsi közbirtokosból, minden készültség nélkül, saját szorgalmával és becsületességével emelkedett az alispáni székbe. Másodalispánná Latinovits Károlyt az eddig főjegyzőt, főjegyzővé Nikolits Izidort, az eddigi aljegyzőt, föügyészszé Zákó Istvánt választották meg. Az utóbbi tiszteletbeli ügyészként már 1841 óta szolgálta a vármegyét s mint az országgyűlési bizottság tagja, jelentékeny részt vett a követi utasítások elkészítése körül. Zákó, ki a szabadelvű eszmék híve volt, csakhamar vezérszerepet vitt a közgyűléseken, hol ekkor a szabadelvűek napról-napra tért foglaltak.
