Nemzeti törekvések kora.
196Nemzeti törekvések kora.
A nemzeti törekvések társadalmi téren is mindegyre nagyobb tért hódítanak. Szabadkán 1840-ben egyszerre két társaskör alakul, Zomborban 1844 decz. 15-én alakul meg az első kaszinó „Nemzeti Olvasókör” czímen. Baján 1841-ben külön polgári kört alakítanak. A társadalmi mozgalmak a szerbek között is visszhangot keltenek. Ujvidéken 1845-ben alakul az első szerb társaskör, mely ma is fenáll.
Az 1843 május 18-án megújított országgyűlésre a vármegye csak későn küldi fel követeit, Zákó Istvánt és Latinovits Károlyt, a kik a szabadelvű irány hívei voltak, mely irány a vármegyében az 1843 évi decz. havában tartott közgyűlésen jutott túlsúlyra. Azok az utasítások, melyeket a vármegye ekkor követeinek a vallási, az úrbéri, gazdasági s honfiúsítási ügyekben ád, a Zákó Istvántól képviselt eszméknek mindenben megfelelnek. A szabadelvűek térfoglalását megkönnyíti az a körülmény, hogy Rudics főispán nincs jelen ezen a közgyűlésen, mert a nádor a pakráczi és a verseczi görögkeleti püspökök beiktatásához királyi biztosul küldte ki.
De a helyzet csakhamar megváltozik. Az 1844 jan. 15-én tartott közgyűlésen ismét a konzervatív párt kerekedik felül s a vármegye követeinek új utasításokat küld, minek következtében összeütközés támad a vármegye és a követek között. Midőn az országgyűlés tartásának idejére nézve beadott javaslat tárgyalása alkalmával a követek az utasítás ellenére szavaztak, a vármegye rosszalását fejezi ki követeinek. Erre Latinovits és Zákó 1844 május 5-én beadják lemondásukat. Zákó hazatér s ettől kezdve a vármegyei szabadelvűek vezére lesz.
A vármegye június 20-án Vojnits Barnabást és Horváth Pétert küldi fel az országgyűlésre követekül. Horváth azonban már július hóban lemondott, Knézy alispán pedig a választást nem fogadta el, minek következtében Nikolits Izidor főjegyzőt küldték fel az országgyűlésre.
1845 május 7-ére Rudics főispán ismét kitűzi a tisztújítást, mely alkalommal Knézy Antalt ismét első, Latinovits Károlyt pedig másodalispánná, főjegyzővé Piukovics Ágostont, ügyészszé Zákó Istvánt választották meg.
Ez időtájt főleg az ellenzéki vármegyékben éles összeütközések támadnak a főispáni helytartók és a vármegye közönsége között. Szabolcs vármegye 1846. márczius havában visszautasítja az adminisztrátor beavatkozását az igazságszolgáltatásba; midőn azonban a főispáni helytartó, ennek ellenére mégis elnököl, a vármegyei tisztviselőket eltiltja ily törvényszéki üléseken való részvételtől. A kanczellária megsemmisítette ugyan a vármegye határozatát, de a vármegye nem tágít, sőt az ügy pártolása végett a társtörvényhatóságokat is felkeresi. A vármegyék nagyobb része hasonló határozatot hoz, ellenben Bács-Bodrog vármegye, a hol az akkori főispán a vármegye közönségének bizalmát bírja, a körlevelet azzal tette félre, hogy a dolog megvitatása az országgyűlésre tartozik. Hasonlóképen napirendre tér Pest vármegye közönségének ama körlevele fölött is, melyben a túrmezei nemesség szavazati jogának védelmére kelve, a társtörvényhatóságokat csatlakozásra szólítja fel. (Millenn. Tört. IX. 638. 657.)
Gróf Széchenyi István alkotásai közül különösen a Tisza szabályozása érdekli közelebbről a vármegyét. A Széchenyitől összehívott nagygyűlés 1846 január 19-én megalakítván a „Tiszavölgyi társulatot”, melynek szervezői között a vármegyéből Latinovits Károly és Rudics Miklós szerepelnek, ugyanők írták alá a társulat szövetséglevelét is. Midőn a kormány hozzájárul Széchenyi terveihez, sőt a szabályozási munkálatokra 100,000 frt segélyt ád, Széchenyi Szegedre hívta egybe az érdekelt törvényhatóságok küldötteit, mely alkalommal Bács vármegye küldöttségét Latinovits Károly vezette.
József nádornak 1847 január 13-án bekövetkezett halálával a vármegye is résztvett az országos gyászban és a nádor emlékére vert érmeket örök emlékezetül a vármegyei levéltárban rendelte megőrizni. Még a ravatalán feküdt a nagy nádor, midőn V. Ferdinánd király, addig is, míg a nádorválasztás a legközelebbi országgyűlésen megtörténnék, Magyarország helytartójává István főherczeget nevezi ki.
